Négy fordulón át maradt veretlen a Bundesliga négy éllovasa. Az 5. és a 6. fordulóban ennek mindenképpen meg kellett törnie, hiszen előbb a Metzingen, majd a címvédő Bietigheim látogatott Bad Langelsalzába. Mivel ebben az időszakban a BL miatt lazább a menetrend, ráadásul egy kupafordulót is rendeztek, a két bajnoki meccs közt három hét telt el.

Az ötödik játéknapon a Metzingen tulajdonképpen végig versenyben volt a két pontért. Döntő faktor lett, hogy a második félidőben nem volt ellenszerük a Thüringer HC balátlövője ellen. Beate Scheffknecht az első játékrészben egyszer sem talált be, a fordulás után viszont kilenc gólt szerzett, és ezzel el is döntötte a mérkőzést. A Metzingen tehát lépéshátrányba került, a bajnokságban másfél éve veretlen Bietigheim pedig még inkább győzelmi kényszerrel érkezett Thüringiába. A találkozóra természetesen minden jegy elővételben elkelt.

Herbert Müller kettővel több játékost nevezett a mérkőzésre, mint legutóbb Dabason, de egyiküket sem cserélte be egy pillanatra sem, így ugyanazzal a tíz játékossal játszották le a mérkőzést, akik az FTC ellen is szerepeltek. De sokkal a Bietigheim sincs jobb helyzetben. Igaz, nekik bővebb a keretük, és a gyermeket váró, az egész szezont kihagyó Maura Visseren kívül csak egyetlen hiányzójuk van (Fie Woller), de náluk is inkább csak a mennyiség stimmel, különösen a belső posztokon. Az előző évihez képest nem sikerült megerősíteniük a keretüket, az egyetlen komoly név az újoncok közül, Karolina Kudłacz-Gloc, igazából egy az egyben pótolja Vissert. Viszont az idén a Bajnokok Ligája miatt nagyobb terhelés éri a Bietigheim játékosait, mint a korábbiakban.

A mérkőzés elején nagyjából azt is láthattuk, amit vártunk: gyenge védekezést és még gyengébb kapusteljesítményt mindkét oldalon. Az egyetlen számottevő különbség az volt, hogy míg hazai részről Scheffknecht lövöldözte a gólokat, addig a vendégek inkább betörésekkel próbálkoztak, amiből sorra ítélték nekik a büntetőket. Tíz perc után 7-5 volt az állás, és Kim Naidzinavicius ekkorra már három gólt szerzett hétméteresből. Martin Albertsen, a vendégek edzője pár perccel később időt kért. Tekintve, hogy a THC pont ugyanazt játszotta, mint a megelőző meccseken, furcsa, hogy csak egy időkérés után sikerült ennek megfelelően átállítaniuk a védekezésüket. Miután Scheffknechten külön védekeztek, és a vonalon lezárták a teret Luzumová és a jobbátlövő poszton játszó Wohlbold betörései elől, a THC kilenc percen keresztül nem szerzett gólt, sőt, a támadásaik többségével kapuralövésig sem jutottak.

A Bietigheim támadásai viszont akadoztak. Az ő játékuk túlnyomórészt a belső emberek egyéni akcióira épül, és annál azért fegyelmezettebben védekezett a THC, hogy ez túl sok mindenre legyen elég. A hosszú kapott gól nélküli időszakot is csak annyira tudták kihasználni, hogy 9-6-ról 9-10-re fordítsanak. Herbert Müller, a hosszú góltalanságot látva, átszervezte csapata játékát. A Dabason is látott felállás következett: Alexandra Mazzucco lett a jobbszélső és Lydia Jakubisová a jobbátlövő. Ő nem képes felugrásból átlőni a fal felett, tehát továbbra is betörésekkel kellett operálniuk ezen az oldalon, de balkezesként nagyobb tere volt, mint Wohlboldnak. Ez bevált, Albertsen erre a változásra nem tudott reagálni. Három perccel a szünet előtt kikérte a második idejét is - azt is hasztalanul. A THC a félidő utolsó nyolc percében hét találatot szerzett.

Ennél is fontosabb volt, hogy egyet sem kapott. Dinah Eckerle parádézott a kapuban, kivédett két hétméterest (egy harmadikat Jana Krause fogott meg), egy alkalommal pedig komoly sprintet kivágva a gólvonal előtt érte még el Tess Wester üres kapura indított lövését. A második félidő első perceit is figyelembe véve egy 8-0 szériát csinált itt a Thüringer HC, a vendégek 10. és 11. gólja közt majdnem 13 perc telt el. A Bietigheim ekkor már hétgólos hátrányban volt (17-10), valami újat kellett volna húzniuk, hogy esélyük legyen visszajönni a meccsbe. És az első félidőben elhasználtak már két időkérést. Nem is sikerült, továbbra is leginkább azzal próbálkoztak, hogy egy az egyben betörjenek a falba. Azonban a THC védelme, amelynek közepén Niederwieser és Luzumová elég stabil teljesítményt nyújtott, ezeket a próbálkozásokat rendre visszaverte. Eközben a túloldalon Naidzinavicius és Luisa Schulze ugyan nagyon keményen őrizték a beállóst (a THC az egész meccsen csak egyetlen labdát tudott bejátszani, az első félidő utolsó másodperceiben), de mellettük a többiek nem tudták Scheffknechtet és Jakubisovát megállítani, így a különbség nemhogy csökkent volna, de folyamatosan nőtt. A Bietigheim a teljesítmény mellett a hitét is elvesztette. Sokatmondó volt, ahogy egy alkalommal Luzumová átlövését Wester hárította, majd a labdát beejtette a kapuba. Eckerle eközben amit lehetett, kivédett, kulcsszerepe volt a THC jó teljesítményében.

Szűk tíz perccel a vége előtt már 12 gól volt a hazaiak előnye. Bár már a második félidő közepére teljesen elfáradtak, egyfelől tizenkét gólt nem lehet csak úgy behozni, másfelől a Bietigheimből is hiányzott a lendület, a fantázia, gyakorlatilag minden, ami ahhoz kell, hogy valaki a Salza-Hallében nyerni tudjon. A THC-nek még az is belefért, hogy megint jött egy kilenc perces üresjáratuk, és a találkozó utolsó öt gólját a bajnoki címvédő szerezte, így se forgott egy pillanatig se veszélyben a győzelmük.

A Thüringer HC így továbbra is hibátlan, a Metzingen és a Bietigheim 2-2 pontot vesztett. Minden meccsét megnyerte eddig a Buxtehude is, de ők még a tavalyi dobogósok közül senkivel nem játszottak. Igaz, a THC is csak otthon, majd decemberben és márciusban látogatnak a komoly ellenfeleikhez. Sok van még hátra a bajnokságból, ráadásul itt pontazonosság esetén a gólkülönbség dönt, nem pedig az egymás elleni eredmény, de az biztos, hogy a THC most szerzett egy lépés előnyt a többiekkel szemben.

Németh Attila

© handball.hu