Bár az előző hat szezonban egyaránt a Thüringer HC nyerte a német bajnokságot, abban minden hozzáértő egyetértett, hogy ez sorozatban hetedszer (amivel történelmet írnának, mivel ez még soha, senkinek nem sikerült) nem fog összejönni. Még maga Herbert Müller, a THC vezetőedzője sem volt túl bizakodó: "ezúttal nem minket fognak kergetni mások, hanem talán mi őket", nyilatkozta a szezon előtt.

Két olyan együttes indul az idén a legnagyobb eséllyel a bajnoki címért, amelyek összesen sem töltöttek el még egy évtizedet az élvonalban. Konkoly Csaba együttese, a Tus Metzingen, 2012-ben, a jelenleg a dán Martin Albertsen által vezetett SG BBM Bietigheim pedig egy évvel később jutott fel az első osztályba (igaz, ők már korábban is megfordultak ott). Az első számú favorit mindenképpen a Bietigheim, Renate Wolf leverkuseni vezetőedző egyenesen arra számít, Albertsenék 100%-os bajnokságot nyernek. Bár a legtöbb klub gazdálkodási adatai nem nyilvánosak, a Bietigheim most minden bizonnyal a leggazdagabb német klub, anyagi lehetőségek terén az európai porondon is az élmezőnybe tartoznának. Voltaképpen már tavaly is saját magukat verték meg: miközben a rangadóikat hozták, kiscsapatok ellen hullajtottak el pontokat, és végül 2 ponttal maradtak le a bajnoki címről.

Erre úgy reagáltak, hogy megerősítették a keretüket, méghozzá mennyiségre is minőségre is. 18 főllású kézilabdázójuk van, kétszer annyi, mint bárki másnak a ligában. 4 kapus, és Luisa Schulze szezon közbeni leigazolásával ugyanennyi beállós. Ki tudták mozdítani Leverkusenből az időközben 25 éves Kim Naidzinaviciust is. Hogy végig tudnak-e masírozni hibátlanul a bajnokságon, azt még nem tudjuk, de eddig mindenesetre minden mérkőzésüket (egy, az EHF-kupa miatt előrehozott találkozóval együtt ötöt) megerőltetés nélkül nyerték, igaz, szinte kizárólag alsóházi csapatok ellen léptek eddig pályára. Egy rekordot is megdöntöttek: a Bad Wildungen elleni 17-49 a Bundesliga történetének valaha volt legnagyobb különbségű idegenbeli győzelme.

Szintén hibátlan eddig a Metzingen, igaz, az első fordulóban Blombergben csak egyetlen góllal nyertek, de azóta minden meccset hoztak, a bajnokot is úgy verték meg, hogy a 30-24-es eredmény nem is tükrözi igazán a mérkőzés képét, mely szerint Herbert Müller együttesének az első félidő közepe után már nem volt esélye. Bármit talált ki Müller, arra Konkolynak mindig volt válasza, és játékosai, a sok sérülés ellenére, egyéni teljesítményben is tartották a lépést a THC-vel. Ők, a korábbi évekhez hasonlóan, az idén se befutott játékosokat igazoltak, hanem olyan, még kevésbé jegyzetteket, akikben látják a lehetőséget.

Mindenki más veszített már pontot. A Thüringer HC játékát látva szinte az a meglepetés (persze Müllert régóta ismerve talán nem is meglepetés), hogy a Metzingen ellenit leszámítva eddig minden meccsüket megnyerték. Az előző években az elsöprő Tempohandballal sikereket elérő THC játéka az idén jelentősen lelassult - ebben alighanem az új igazolásoknak is szerepük van. A Győrből kölcsönvett Planéta Szimonetta vagy a Rómából(!) igazolt (igaz, dél-tiroli, tehát német anyanyelvű) Anika Niederwieser nem volnának képesek a THC korábbi tempóját felvenni, legalábbis nem rögtön a szezon elején. Iveta Luzumová és Kerstin Wohlbold pedig sérülésekkel küszködtek. A THC-nek láthatóan nincsenek forrásai nevesebb játékosok szerződtetésére, de még a megtartásukra sem: ahogy Eliza Buceschi kicsit felkeltette magára az érdeklődést a román válogatottban, máris távozott Thüringiából, a magyar olvasók számára pedig aligha újdonság, hogy Danick Snelder a Ferencvároshoz igazolt.

Pénzügyi gondok Lipcsében is vannak, sőt. Ők a korábbi években inkább előre próbáltak menekülni, hitelből erős csapatot építeni, de ez nem vált be, egy Német Kupán kívül nem nyertek évek óta semmit, a bajnoki címért igazából harcban is csak papíron voltak, és még az a szégyen is megesett velük, hogy a nemzetközi kupából tavasszal pont Konkolyék verték ki őket. Kay-Sven Hähner ügyvezető szerint az idén másfélmillió euróból próbálnak gazdálkodni, de ez is csak hellyel-közzel elég, bevallottan csúszások vannak a fizetésekkel. Luisa Schulzét is örömmel engedték el Bietigheimba, mert akkor legalább az ő fizetése se terheli tovább a klubot, sőt, a svábok még valamennyit fizettek is a beállósért. Nem bajnokesélyes csapatokra jellemző körülmények. Ők már kétszer is kikaptak: rögtön az első fordulóban az újonc Neckarsulm otthonában, majd legutóbb a Thüringer HC-től. Sőt, a kupagyőzelmüket sem tudják megvédeni, mert onnét pedig a Buxtehude búcsúztatta őket.

A még vetélytársként szóba jöhető, tavaly az élmezőny mögött végzett csapatok egyaránt nagyon rosszul kezdték az évet: az Oldenburg, a Dortmund és a Blomberg-Lippe eddig összesen is csak 4 pontot szereztek. Bár nem valószínű, hogy a szezon végén kiesési gondjaik lehetnének, de egyelőre nem előre, hanem hátrafelé kell nézelődniük. A listavezető négyesen kívül csak az a Göppingen áll eddig pozitív mérleggel (4 meccsből 5 pont), akiktől azt lehetett várni, hogy a bajnokság végén lesz nekik nagyjából ennyi, és vagy kiesnek, vagy éppen bennmaradnak. A sokáig egyedüli sváb Bundesliga-részvevő körül kicsit elfogyott a levegő, az idén a Metzingen, a Bietigheim, a Neckarsulm és a Nellingen is az első osztályban szerepel ebből a régióból, a göppingeniek összesen 13 játékost tudtak benevezni a bajnokságba, többségében névtelen külföldieket (10 külföldi és 3 német játékost). Sokatmondó, hogy három szlovén játékosuk közül kettő még országuk amúgy nem túl erős válogatottjába se tudott bekerülni. És tessék, itt állnak az ötödik helyen. Bár azért az meglepő volna, ha a szezon végére nem csúsznának valamivel lejjebb, a bennmaradásuk szinte már most biztosítva van.

Az viszont, ha a bajnoki cím a délnyugati országrészbe kerül, és új bajnokot avatnak a szezon végén, egyáltalán nem lesz meglepetés.

Németh Attila