Az Orosz Kézilabda Szövetség munkatársai a Svédország elleni meccs után kérdezték Jevgenyij Trefilovot, a válogatott szövetségi kapitányát.

- Három mérkőzésen vagyunk túl, és jelenleg mi állunk a csoport élén. Mivel lehet a lányokat motiválni a hátralevő két csoportmeccs előtt?
Trefilov: A csapat saját maga megteszi ezt minden mérkőzés előtt. Nagyon jól tudjuk, hogy ez itt az olimpia, itt egy pillanatra sem szabad kiengedni. Ennyi.

- A svédek elleni találkozó igencsak izgalmasan alakult, az első félidő végén még az ellenfél vezetett. Mit mondtak a szünetben a lányoknak?
Trefilov: A lelkükre beszéltünk. De nem emelt hangon. Levon Oganeszovics (Akopjan) személyesen kért néhány játékost arra, hogy „aranyoskám, játsszál jobban...” Én meg ezüstösen szóltam néhány szót.

- A legutóbbi meccsen meglepődve láttuk beálló poszton először az átlövő Bobrovnyikovát, utána meg az irányító Olga Levinát. Ezt már előtte is gyakorolták?
Trefilov: Nem, de most a játékunk eleve más volt. A svédeknél van néhány igencsak magas, termetes lány, és mi a könnyűlovasságot próbáltuk harcba küldeni ellenük. Sok mozgással le akartuk fárasztani őket, és azt hiszem, ez sikerült is, mert tíz perccel a vége előtt teljesen kifújtak. Az elején persze abban is reménykedtünk, hogy ezek a gyorslábú játékosaink – a könnyűlovasságunk – támadásban is jól teljesítenek majd, de ebből nem lett semmi. Többször próbáltuk megjátszani a beállót, ez sem jött össze. A szünet után aztán sokkal jobb lett a védekezésünk, volt, amikor a svédek azt sem tudták, hova passzolják a labdát. Persze volt olyan is, amikor elszámoltuk magunkat, és gólt kaptunk. Úgyhogy ezen még javítanunk kell. Mondom, egy pillanatra sem szabad kiengedni.

- A második félidőben gyakoroltuk a kétbeállós játékot is.
Trefilov: Igen, most először. Előtte a vonalról gyakorlatilag gólképtelenek voltunk, és az átlövőinknek sem ment a játék. Őszinte leszek: nyolc-kilenc méterről kapura veszélyes játékosunk egy van, vagy kettő, aztán annyi. A két beállóval megpróbáltuk szétzilálni az ellenfél védekezését, de ez nem mindig alakult jól. Visszarendeződésnél például ilyen esetben középen nem vagyunk elegen. Láttam az angolai csapatot, ott aztán fantasztikusan magas beállók vannak, hát, tudnék nekik munkát adni a csapatomban...

- A kapusunk, Anna Szedojkina sérülése komoly?
Trefilov: Sajnos igen. Megpróbáljuk kezelni valamivel és megnézzük, javul-e. Egy cserére van lehetőségünk, pénteken élünk is vele. Jerohina áll majd be a kapuba, Jerohina és Kalinyina.

- Még egy kérdés: ön szerint jogosan állították ki az első félidő végén piros lappal Vjahirevát?
Trefilov: Semmi ilyesmi. Nem hiszem, hogy Anna szándékosan dobta fejbe a hetesnél a svéd kapust. A zsűriasztaltól jöhetett valamiféle utasítás, hogy ki kell őt zárni a játékból. Eltelt már húsz másodperc a büntető után, felálltunk védekezni, amikor látom, hogy a játékvezető felmutatja neki a piros lapot. Azért a játékvezetőknek látniuk kellene, hogy mikor történik valami szándékosan, mikor nem. Különben is, a legjobb az lenne, ha a bírókat volt kézilabdázók közül választanák, ők legalább testközelből tapasztalták meg, hogy mi is történik a pályán. De így ennek nincs sok értelme, olyan, mintha én holnap elmennék futballbírónak, és összevissza elkezdeném befújni a lest meg a tizenegyeseket.

Dán Róbert

© handball.hu