Sugár Kézilabdakapus Tábor
2016. július 13. 20:04
A hét, amikor különböző korú fiú és lány különböző városokból összegyűlik, hogy nem mindennapi élménnyel gazdagabban térjenek haza 5 nappal később.
Ahogyan azt már megszokhattuk, Susu az idei évben is mindent megtett azért, hogy a táborozói a maximális tudást szívhassák magukba, de közben szórakozzanak a pályán kívül is. A táborban és az azt megelőző napokban a vele együtt négyfős szakmai stáb képviselte a magas szakmai színvonalat és az alaphangulatot. Susu mellett Szikora Melinda, Cziráky Fanni és Kamper Olívia erősítette az edzői oldalt.
„A mi edzői négyesünket nagyszerű emberek alkotják és a kölcsönös tisztelet vezérel bennünket” – mondta el Susu. „Fantasztikus volt az a hozzáállás és az elvégzett munka, amit mindenki a saját feladatkörében hozzátett a tábor sikerességéhez és velük együtt jöhetett létre ez a fantasztikus hét.”
„Rutinosabban állunk már az egész táborhoz,” – fogalmazza meg Szikora Melinda a közös munkájukat. „Mind az edzésekben mind a szervezésben, nincsenek akadályok előttünk, mindent meg tudunk valósítani, mint ez kiderült most is és az elmúlt években is. Legyen szó esetleg egy feladat átvariálásáról az adott tudásszintnek megfelelően, mind bármi más kis szervezési vészhelyzet megoldásában.”
A kapusok közötti összhang, melyet Susu is kiemelt, nagyban köszönhető annak az újításnak is, hogy az idei évben bentlakásos tábort szerveztek.
„Ebben az évben első ízben lett meghirdetve a bentlakás lehetősége,” – mondta Susu, – „melynek a kuriózuma az volt, hogy mi is ott laktunk, így a kollégistákkal az öt nap huszonnégy óráját együtt töltöttük.”
Szikora Melinda is ezt az igazi táborozó hangulatot emelte ki: „nekem a kollégiumban, illetve a szabadban eltöltött órák voltak a kedvenc pillanataim a táborban. Nagyon jól ereztem magam, de iszonyatosan elfáradtam! Nagy volt a meleg és minden percben ott kellett lenni fejben és lélekben, hiszen mégis csak mi volnánk az edzők” – meséli Meli. „Szerintem nagyon jól érezte magát mindenki, be tudtak illeszkedni a gyerkőcök a kis társaságba, egytől egyig. Jó volt látni a kis csoport fejlődését.”
Minden év más, minden évvel hozzátesznek valamit a kapusok a tábori élményekhez.
„A feladatok és a kiegészítő programok is állandóan mások, igyekszem úgy összeállítani az edzéseket és a körítést, hogy akik minden évben visszajárnak, mindig úgy jelentkezzenek, hogy feltegyék maguknak azt a kérdést, hogy most milyen meglepetés lesz, milyen új élmény fog érni és milyen új dolgot fogok tanulni” – foglalja össze Susu. „A tábor folyamatosan fejlődik, ahogy mi is. Egyre nagyobb rutint szerzünk és mindig valamilyen plusszal sikerül kiegészíteni a hetet” – teszi hozzá.
Cziráky Fanni segítségével betekintést nyerhettünk, hogyan élték meg a kapusok ezt az öt napot. Kiemelnék egy olyan visszajelzést, mely összefoglalja Susu céljait is a táborral kapcsolatban: „itt egy hét alatt annyit tudtam fejlődni, mint máshol egy év alatt” – mondta el az egyik kislány.
Emellett nagyon sokan kiemelték, mennyire jól érezték magukat a már hagyományosnak mondható 5. napi program keretében, melyet az idén Szigethalmon, az Emese parkban töltöttek a kapusok. Hajózás, evezés, íjászat, csak néhány dolog, melybe belekóstolhattak mindannyian. Egymás szavába vágva meséltek erről a napról, illetve a többi nap programjairól.
Páran egészen máshogy képzelték el ezt a tábort és sokkal pozitívabb bennük az élmény, mint ahogy az elején gondolták, sokat tanultak, fejlődtek. Rendkívül örültek a sok meglepetésnek, a mezeknek, a pulóvereknek, a vetélkedőknek, kiemelte valaki, milyen igazságosan osztották ki a vetélkedők után a nyereményeket. Ezek apróságnak tűnhetnek, mégis annyira fontosak. A sok információ mellett, melyet a kapusságról és magukról tanultak, a pályán kívüli élményeket is ugyanennyire magukba szívják és megőrzik örökre.
A „garantálom, hogy jövőre is jövök” mondat az egyik kis kapus szájából, azt gondolom, vitathatatlan amellett, hogy idén is elhangzott a két hétig tartó tábor gondolata. Susunak lehet, hogy már tényleg el kell gondolkodni ezen az ötleten.
S hogy érezte magát a szakmai stáb a fárasztó de örömteli munka után? „Nagyon jól éreztem magamat a táborban, mert látni lehetett az összegyűlt gyerekeken, hogy mennyire nyitottak, mennyire vágynak új ingerekre és fantasztikus volt látni azokat a csoportdinamikai változásokat, melyeket elő tudtunk időzni az edzésekkel, a különleges programokkal és az állandó figyelemmel a gyerekek felé” – mondta el Susu.
Kamper Olívia is nagyon jól érezte magét, kiemelte, mennyire színvonalas táborban vehetett részt. Cziráky Fanni pedig azzal kezdte élménybeszámolóját, mennyire szuper társaság gyűlt össze és mennyire jól sikerült Kamper Olcsa beépülése a csapatba.
„Óriási változás volt, hogy bentlakásos volt a tábor, jóval nagyobb felelősség hárult ránk, viszont így sokkal több időt tölthettünk velük” – folytatta. „Nagyon érdekes volt látni a kapusokat a pályán kívül is. A kiegészítő programok nagyon színvonalasak voltak szerintem jól összekovácsolódott a társaság és annak igazán örültem, hogy sok embernek különböző programok tetszettek, egészen más dolgokat emeltek ki, így talán lehet mondani, hogy mindenkinek kedveztünk. Remekül éreztem magam tényleg, nagyon sokat tanulok mindig az ilyen táborok alatt. Jó újra együtt dolgozni Susuval és Melivel és innentől remélem, Olcsika is örökre velünk lesz.”
„A gyerekek ösztönösen kimutatott érzéseik, örömeik, melyeket személyesen tapasztalhattunk és végigkísérte az egész hetet, felemelő érzés és ezekért a pillanatokért érdemes minden fáradságot beletenni a tábor szervezésekor” – árulta el Susu. „Nehéz kiemelni a legfelemelőbb pillanatot, mert mindenki másképp mutatja ki érzelmeit, de az íjászat során történt spontán ölelésben nekem még nem volt ilyen mértékben részem, különleges pillanat volt az életemben.”
Elmondta, hogy intenzív kapustábort álmodott meg, ahol a kapusság kerül a középpontba, hogy erről szerezzenek sok új információt a táborozó kapusok. Szerinte sikeresen végrehajtották ezt a feladatot.
„A másik cél, hogy felszabadult örömmel és sok nevetéssel teli hét legyen, ahol nem azt várják a kapusok, hogy mikor lesz vége, hanem az a kívánság fogalmazódjon meg bennük, hogy soha ne legyen vége, szeretnék, hogy még folytatódjon. Ez is sikerült, hiszen rengeteg ilyen visszajelzést kaptunk a tábor utolsó napján. Ez azt mutatja, hogy valamit jól csináltunk, mi közösen, mindannyian, akik a táborban részt vettünk, gyerekek és edzők együtt.”
Egy hét, öt nap, számtalan közös edzés és program és még több együtt megélt pillanat. Új információk, a tanultak elmélyítése és a kapusság megélése. Az edzői stáb egy-egy szavával élve: élmény, siker, öröm, kihívás, vidámság, munka, móka, kacagás, fantasztikus társaság és jó hangulat. Ezek jellemezték Susu 3. kapustáborát.
Forrás: www.sugarkapuskepzes.hu (Réty Lilla)