Idén sem történt ez másként, így május 29-én ismét lábdobogástól és kapusmozdulatoktól düböröghetett a csarnok.

A korábbi évek tapasztalatai már megadják az alaphangulatot az érkező kapusok számára. Mindig vannak új emberek, akik esetleg az előző találkozókra nem tudtak eljönni, és vannak, akik most kezdenek el ismerkedni a kapus poszt rejtelmeivel. Így ismét egy nagyszerű csapat találkozott ezen a napon. Közel harminc ember ült Susuval szemben, kicsik és nagyok egy hosszú padon. Szívesen megnéztem volna ezt a pillanatot Susu szemével. A bemutatkozás alkalmával megint új embereket ismerhettem meg. Ismét jelen voltak Tökölről, a 16. kerületből, Székesfehérvárról, Budapestről, fiúk és lányok vegyesen. Volt, aki nemrég indította el karrierjét szivacskézilabdásként és olyan résztvevő is akadt, aki most tért vissza a gyermeknevelés kezdeti évei után a kézilabdakapuba. Megtisztelték a napot az első osztályban is aktívan védő hálóőrök: Székesfehérvárról Herr Orsi és Sipeki Flóra, illetve a Fradiból Szikora Meli, aki az egyik legrutinosabb a kapustalálkozók terén, hiszen minden évben együtt ünnepelt a többiekkel.

A program tekintetében ismételten nem csalódhattunk. A bemelegítés alatt kicsit ellazulhattunk, felnőttként újra gyerekek lehettünk, ahogy átbújtunk egymás lába alatt vagy különböző vicces alakzatokban gurultunk a földön. Kialakul egyfajta bizalom is, hiszen ha valaki bakot tart neked és azt kell átugranod, tudat alatt is igyekeztek megbízni egymásban. A kapusmozdulatok kihagyhatatlan és kiaknázhatatlan feladatforrásnak bizonyultak. Már hiányzott a közös lábdobbanás, vagy az egyszerre magasba lendülő kezek és lábak látványa. Ez már a tavalyi év során is meghatározó élménye volt a találkozónak. A sorfeladatok egy csapattá kovácsoltak össze minket, miközben hajtott minket a versenyszellem a győzelemért. A kvíz kérdéssor kitöltése pedig remek alkalom volt, hogy megmozgassa logikánkat, tippelési szerencsénket, illetve nagyokat nevethessünk a végén a jó megoldások alternatív változatain. Egyesek ebben az esetben érvelési készségeiket is kinyilvánították plusz pontok reményében.

A közös edzés lezárásaként Bririnyi Krisztián fotós a Susutól ajándékba kapott egyen pólókban készített néhány fotót a közös napunk dokumentálásaként. Összeálltunk együtt is és csapatokra bontva, fiúk és a lányok külön és egyéb beállításokban. Nem maradhatott el a tavalyi évben is az egyik legjobb képbeállítás, a Susu mögött V alakban álló kapushad. Ezután Sipeki Flóra és Herr Orsi lepett meg bennünket az általuk készített isteni finom süteményekkel, melyek elfogyasztása közben beszélgettünk, nevettünk, sztorizgattunk. Minden adott volt, hogy feltöltődve gondolhassunk vissza erre a napra. Susu igazán kitett magáért ebben az évben is, rengeteget dolgozott, hogy mindent megszervezzen, mindenkit összegyűjtsön, hogy pluszt adhasson nekünk. S hogy miért csinálja ezt évről évre? Talán mert a kapusság és a kapusai szeretetén kívül olyan visszajelzéseket kap, mint például Szendrei Renitől, a Pázmánd-Gárdony NKSE csapat kapusától, aki már 3. éve vesz részt Susu kapustalálkozóján. „Nagyon jól éreztem magam! Jó volt ennyi kapussal együtt edzeni és új embereket megismerni. Szeretem Susuban, hogy mindig bíztat minket, akkor is, ha már levegőt alig kapunk. Magabiztossá teszi az embereket és szerintem egy kapus számára fontos, hogy higgyen magában.” Szabóné Nagy Emese a Testvériség visszatérő kapusa először vett részt a találkozón, és azt mondta, jó érzés volt látni, hogy ilyen sokan kötődnek Susuhoz. Az elképzelései mások voltak, „kicsit játékosabb, beszélgetősebb napra számított, de így is remekül érezte magát.” A nap legjobb részével kapcsolatos kérdésre pedig így válaszolt: „egyértelműen a csapatversenyek voltak, izgalmas volt, kikapcsoltak a feladatok és jó volt, hogy együtt kellett működnünk kortól és nemtől függetlenül.” Reni a következőképpen foglalta össze: „Kedvenc részem volt az egész kapusok találkozója. Egy jót edzettünk, kicsit elfáradtam, de nagyon jól esett. Jó volt találkozni Melivel, Fannival és Susuval és persze az összes kapussal. Edzés után remek volt kicsit beszélgetni mindenkivel, akikkel körülbelül 1 éve találkoztam utoljára.” Ezek a visszajelzések méltón tükrözik a közös napot, a hangulatot. Mindketten azt nyilatkozták, hogy megtiszteltetés volt itt lenni, és nem szeretnék kihagyni a következő évek találkozóit sem.

Herr Orsi és Szikora Meli véleményére is kíváncsi voltam, hiszen Orsi először, Meli pedig ötödször léphetett pályára ennyi kapussal. „Nagyon jól éreztem magam”- mondja Orsi. „Örülök, hogy Susu megteremti a kapusság, mint "sportág" számára a népszerűsítést a kicsik számára. Öröm volt nézni, hogy a különféle helyről érkező, különféle korú és nemű kolléga élvezi a mozgást, és jól érzi magát. Ennyi kapuskát egy helyen még nem is láttam. Csak pozitív emlékeket idézett fel benne ez a kis találkozó. Eszembe jutatta, hogy én hol kezdtem, mennyit kellett melóznom, felidézte a sikereket, a kudarcokat. A kicsiknek annyit üzennék: alázattal, kitartással, munkával nagyon sok szép sikerben lesz részük!” Szikora Meli már szinte hazajár Susu találkozóira. „Nagyon jó érzés hogy ismét megrendezte Susu a találkozót, sőt az még jobb, hogy megint részt tudtam venni rajta! A közeg állandóan cserélődik, de a mag megvan, így sok-sok ismerős arccal találkozhat ilyenkor az ember, akivel máskor egész évben nincs lehetősége. Most is hasonló hangulatban telt a kapustalálkozó, fantasztikus élmény volt ez is.”

Minden visszajelzést, feladatot, labdapattogtatást, csúszás-mászást, felső és alsó, vagy épp félmagas védőmozdulatot, minden mosolyt és nagy nevetést be kell zárnunk egy nagy üvegbe, hogy megmaradjon tartósan ez az élmény, amit Susutól és egymástól kaptunk ezen az értékes napon. Alig várjuk a kapustábort és következő évek kapus találkozóit.

Forrás: www.sugarkapuskepzes.hu (Réty Lilla)