Izgalmasan alakul a Bundesliga idei szezonja. Az előző években megszokottal ellentétben az idén akár öt csapatot is esélyesnek tarthattunk a bajnoki címre - igaz, a mezőny azóta egy kicsit szűkült. A bajnoki címről tavaly egyetlen ponttal lemaradó Buxtehudének az idén komoly szerkezeti problémái vannak. A mezőny egyetlen, kizárólag német játékosokat foglalkoztató csapata a nyáron távozó játékosok helyére nem tudott minőségi pótlást igazolni, a saját nevelés pedig nem rossz, de ahhoz nem elég jó, hogy bajnokesélyes maradhasson a BSV. Miután öt meccs alatt elveszített ugyanannyi pontot, mint tavaly az egész bajnokságban (hatot), az aranyért folytatott versenyfutásból kiszorult.

A nyáron egy sor jó képességű, de közismerten problémás játékost igazoló Bietigheim tizenkét külföldit nevezett a Bundesligába, és ehhez jött még hozzá a Metzből hirtelen távozó francia Paule Baudouin. A csapat a bajnokság elején elég nehezen állt össze, rögtön az első fordulóban kikapott Blombergben, és a Kupából is az első lehetséges alkalommal kiesett Dortmundban. Simának látszó meccseket nyert izzadságszagúan, egy-két gólokkal, de mindenesetre a bajnokságban azóta nem kapott ki. Szeptember végén megverte a címvédőt is, így végig ott loholt az éllovasok nyomában.

A Vfl Oldenburg sorsolását nevezhetjük nehéznek is, hiszen rangadók egész sorával kezdte a bajnokságot, de akár könnyűnek is, hiszen minden éles meccset otthon játszott. Leszek Krowicki most sem igazolt klasszisokat (erre nem is adottak a feltételek), de jól erősítette meg a csapatát, kicsit hosszabb lett a pad, kiegyensúlyozottabb a keret, és hatékony játékstílust is alkalmaznak. Több játékosukra felfigyelt a szövetségi kapitány is. Október közepéig mindössze egyetlen pontot vesztettek, azt is bosszantó körülmények között: az utolsó másodpercben szerezte a Thüringer HC Oldenburgban az egyenlítő gólt. Úgy utaztak tehát Lipcsébe, hogy, ha ott nyerni tudnak, a tabella élére ugorhatnak. Az első félidő végéig jól is tartották magukat, de akkor elszakadt a balátlövő Caroline Müller keresztszalagja, ami fejben is megroppantotta a csapatot, és attól kezdve nem voltak ellenfelei a hazaiaknak, végül nagyon sima vereséget szenvedtek. Müller nélkül kell végigjátszaniuk a bajnokságot, ezzel vélhetően nem csak az aranyra vonatkozó álmoktól búcsúzhatnak, de még a dobogótól is.

A Thüringer HC sorsát a sérülések egész sorozata határozza meg. Szinte mindig van öt-hat hiányzója, nyár végén, sőt már a bajnokság elején azért igazolt még alig ismert játékosokat Kelet-Európából, hogy egyáltalán ki tudjon állni (így most nekik is tizenhárom külföldi játékosuk van). Azonban néha így is pengeélen táncolnak: a Blomberg elleni bajnoki mérkőzésre alig nyolc mezőnyjátékost tudtak nevezni. A sok hiányzó miatt alig vannak kötött posztok a csapatban, Meike Schmelzer szinte már csak kapus nem volt. Ehhez képest elég jól állnak, a már említett bietigheimi vereség és oldenburgi pontvesztés áll csak a mérleg negatív oldalán, és jelenleg ők vezetik a bajnokságot - igaz, egy meccsel többet játszottak, mint bárki más.

Konkoly Csaba együttese, a Tus Metzingen jól építette be az újonnan érkezőket a keretbe. Konkolynak sok nehézsége volt, a Magyarországon megszokottakhoz képest új kihívást jelentett, hogy nem lehet hathetes nyári felkészülést vezényelni, mivel a játékosok egy része dolgozik, és nem kap ennyi szabadságot. A vezetőedző viszont kihasználta azt a lehetőséget, hogy - elődjétől eltérően, aki mellékállásban vezette a csapatot - ő maga főállásban dolgozik Metzingenben, és az egyes játékosoknak az ő időbeosztásukhoz igazodva tudott edzéseket tartani. Kiegyensúlyozott játékot játszanak, Konkolyt ismerve nem meglepő, hogy a védekezésre helyezik a hangsúlyt, abból pedig jó sebességgel indulnak. Bár papíron gyengébb a keretük, mint a HC Leipzigé, mégis döntetlent értek el Lipcsében, Oldenburgban viszont a hazaiak dinamikus támadójátékát nem tudták kezelni, 38 gólt kaptak, és vereséget szenvedtek.

A legjobban az említett lipcseiek kezdték a szezont. Jó játékosokat igazoltak, nekik van talán a legerősebb kezdősoruk a teljes mezőnyből. A tavalyi szezon tapasztalatait levonva az idén nem neveztek be a BL-be, így kisebb terhelés mellett dolgozhatnak. Ennek ellenére hazai pályán sem bírtak a Metzingennel, utána viszont legyőzték az Oldenburgot, és úgy készülhettek a következő rangadóra, hogy győzelem esetén ők állnak a tabella elejére. Sokáig úgy is tűnt, hogy ez meg is lesz, három perccel az első félidő vége előtt hét góllal, 18-11-re vezettek Martin Albertsen csapata ellen. Itt azonban mintha megakadtak volna, hat perc alatt hat gólt kaptak, és a 34. percben már csak 18-17 volt. Ettől kezdve a HCL nem is tudta visszavenni az irányítást, 20-20-nál Nina Wörz góljával már kiegyenlített a Bietigheim, tíz perccel a vége előtt 25-25 volt az állás. A végjátékban viszont már egyértelműen a vendégek voltak a jobbak, a Lipcse hibát hibára halmozott, és végül három góllal nyert a Bietigheim.
Ezzel nekik van a legkevesebb vesztett pontjuk, kettő, igaz, mögöttük négy csapat is három-három vesztett ponttal áll. Izgalmas bajnokság elé nézünk.

Úgy néz ki, hosszabb időre búcsúzhatunk a közelmúlt egyik élcsapatától. A Trier a 2000-es évek első felében ismert játékosok egész sorát foglalkoztatta, 2003-ban bajnok is lett. A nyugati határszélen fekvő város nagyszerű sportcsarnokában rendszeresen ezernél is többet buzdították a csapatot, a 2010-es években viszont lejtőre kerültek. Többször is hajszálon múlott a bennmaradásuk, az elmúlt szezon végén pedig búcsúztak az első osztálytól. A másodosztályban hat forduló alatt sem szereztek pontot, az utolsó helyen állnak, könnyen lehet, hogy jövőre még egy osztállyal lejjebb találkozhatunk velük.

Németh Attila