Németországban egy kupafordulóval kezdték a szezont, ezért a bajnokság a legtöbb európai országhoz képest csak később, szeptember 11-én kezdődött. A szezon előtti előjelek kedvezőek voltak a keretét megerősítő, és az idén a BL terhelésétől mentesülő HC Leipzig számára (a szászok az idén az EHF-kupában szerepelnek), és sokat várhattunk a nagybevásárlást tartó Bietigheim csapatától is. A címvédő Thüringer HC kerete meggyengült, az új szezonnak lényegi változások nélkül nekivágó Buxtehude pedig ismét reménykedhetett, hogy a surranópályán valahogy odaérnek az elejére.

A Bundesligában az idén is 14 csapat szerepel, rájátszás pedig nincs, tehát már a legelső fordulóknak is nagy jelentőségük lehet akár a bajnoki címre, akár a kiesésre nézve.

A BSV sorsolása nem túl szerencsés, rögtön az elején összekerült két riválissal: az első napon odahaza fogadta Konkoly Csaba csapatát, a másodikon pedig Lipcsébe látogattak. A Metzingen ellen ötven percen át izgalmas mérkőzést láthatott a Halle Nordot ismét megtöltő publikum, azonban a hazaiak lendülete tíz perccel a vége előtt elfogyott, ekkor a Metzingen a maga javára tudta fordítani a mérkőzést, és végül győztesen térhetett haza. A Buxtehude sorozatban 22 győzelem után hagyta el ismét vesztesen a pályát a saját csarnokában. Ennél nagyobb meglepetés csak Blombergben történt: a bajnokság legerősebb játékoskeretével rendelkező Bietigheim egy végletekig feszült mérkőzésen 26-25-re kikapott a fiatal játékosokból álló hazaiaktól (a Blomberg átlagéletkora 22 év, két kivétellel minden játékosuk a kilencvenes években született). A Blombeg-Lippe legjobbjai Gordana Mitrovic és Laura Rüffieux voltak - egyikük sincs még húsz éves sem, miközben Martin Albertsen csapatát magasan jegyzett játékosok egész sora erősíti (Susann Müller, Nina Wörz, Maura Visser, Fabiana Diniz, egyebek mellett).

A Bietigheim a második fordulóban sem remekelt, igaz, ezúttal legalább győzni tudtak: hazai pályán kikínlódtak egy kétgólos győzelmet az egyértelműen kiesőjelölt Celle ellen (23-21). Úgy látszik, Albertsennek még időre van szüksége, mire a sok egyéniségből csapatot csinál - már ha ez egyáltalán sikerülni fog neki.

A fordulóban két rangadót is rendeztek. A címvédő Oldenburgba látogatott. A hazaiak sokáig vezettek, akár öt-hat góllal is. A Thüringer HC kerete eleve gyengébb a tavalyinál, ráadásul most sérülések és betegségek is gyötrik őket, az utolsó pillanatokban igazoltak még Csehországból két játékost, hogy egyáltalán gond nélkül ki tudjanak állni. Egyetlen balszélsője sincs jelenleg a csapatnak, és balátlövőben is pont ugyanígy állnak, emellé egyetlen beállós társul. Nem meglepő tehát, hogy Oldenburgban végig futottak csak az eredmény után, de az sem, hogy a meccset csere nélkül végigjátszó hazaiak a végére elfáradtak, és így Herbert Müller együttese legalább egy pontot be tudott gyűjteni. Ennyit sem ért el a Buxtehude: Lipcsében, 1.900 néző előtt az első félidőben még tartották magukat (a félidő 14-13), a másodikra azonban teljesen összeomlottak, és végül nagyon sima vereséget szenvedtek (30-21).

A HCL első sora most kiemelkedik a mezőnyből, minden posztra van egy jó játékosuk, és ráadásul mindenhová jut egy elfogadható cserejátékos is. Az EHF-kupa szerényebb igénybevétele mellett ezzel akár komoly sikereket is elérhetnek az idén, egyedül a beállósposzton kell aggódniuk: Luisa Sturm keresztszalagja elszakadt, így a szezont Luisa Schulzének csere nélkül kellene végigjátszania, mivel ő a védekezésben is alapember. A Buxtehude pedig már mostanra elveszített ugyanannyi mérkőzést, mint tavaly az egész bajnokságban, szám szerint kettőt. Bár kiesési gondjaik így se lesznek (a legtöbben a Göppingen, Celle, Rosengarten-Buchholz triót várják a tabella végére), de a négy vesztett ponttal a rájátszás nélküli bajnokságban érezhető hátrányba kerültek. Igaz, nem valószínű, hogy az idén bárki is képes lesz mindössze öt elvesztett ponttal (ennyit hullajtott el tavaly a THC) végigjátszani a bajnokságot, várhatóan az előző két évnél izgalmasabb szezon elé nézhetünk.

Németh Attila

© handball.hu