Közel két hónapos nyári felkészülésen van túl az FTC-Rail Cargo Hungaria 24 éves, pamplonai születésű játékosa, aki felkészülten és nagy lelkesedéssel vág neki a következő szezonnak. A navarrai Nerea Pena úgy érzi, hogy játékosállományuk és az elvégzett kemény munka révén elérhetik azt, amit a tavalyi idényben nem sikerült.

Szemmel láthatóan igen ambiciózus terveket szövöget a Bajnokok Ligájában, azon belül is a Final4 a célkitűzés, és a válogatottban is a lehető legmagasabb célokért küzd, s feltenné a koronát eddigi pályafutására. Eddig úgy tűnik, hogy jó döntést hozott, amikor Magyarországra igazolt (amelyre egyébként második otthonaként tekint), és a decemberi Eb-n szintén idehaza szerezhet olimpiai kvótát a riói olimpiára.

- Milyen állapotban vagy/van a klubcsapatod a felkészülési időszakot követően?
Nerea Pena: Egy kicsit hosszúra nyúlt az előszezon, ugyanis már július 10-től elkezdtük a felkészülést, fizikális értelemben véve nagyon produktív időszakon vagyunk túl. A csapat jelenleg azon van, hogy az elvégzett munka a pályán is láthatóvá váljon. Egyrészt örülök, mivel az előző két idénytől eltérően idén már végig tudtam végigcsinálni a teljes felkészülést, sérülés nem hátráltatta a munkát, másrészt kicsit fáradtabbnak érzem most magam, de ez természetes ebben a fázisban. Nagyon várom, hogy elkezdődjön az idény, és lássam, hogy valójában hol tartok.

- Mit vársz ettől az új szezontól?
Nerea Pena: Elsősorban azt, hogy az előző évek teljesítményéhez képest előrébb lépjek. Az igazat megvallva, az elmúlt idényt csalódásként éltem meg, mind a klubcsapatom, mind a válogatott szempontjából. Nem azt az eredményt hoztuk, amit elvártak tőlünk. Nagyon szeretnék idén többet dolgozni/játszani, jobb teljesítményt nyújtani, és sikeresebben szerepelni.

- Hogy érzed, az FTC-Rail Cargo Hungaria játékosállománya erősödött?
Nerea Pena: Összesen négyen távoztak a csapatból (ketten babázni szeretnének, míg két további játékosnál technikai megfontolásból történt csere), érkezési oldalon pedig három játékos szerepel, akiket azért hoztak ide, hogy a hiányzókat pótolják. Úgy gondolom, hogy a csapat hasonló játékerőt képvisel, mint tavaly, a felkészülés is hasonlóan zajlott. Képesnek tartom magunkat arra, hogy a kevésbé sikeres tavalyi év után idén végre átlépjük a saját árnyékunkat.

- Hamarosan megkezdődik a menetelés a BL-ben. Tavaly nem sikerült továbbjutni a csoportból, az idei évben ez lesz az egyik fő célkitűzés?
Nerea Pena: Így van, nem lehet más célunk, mint túljutni a selejtezőkön, és azt követően a csoportkörben játszani. Ha mégsem sikerülne, az hatalmas csalódás lenne, mivel a csapat arra hivatott, hogy a legmagasabb szinten mérettesse meg magát. Nehéz mérkőzésekre számítok Németországban, de ahogy korábban is mondtam, a cél egyértelmű, és küzdeni fogunk, hogy sikerüljön azt elérni.

- Május végén került megrendezésre az első női Final4, amelynek Budapest adott otthont. Milyen benyomásaid voltak? Mit jelentene számodra, ha részt vehetnél rajta?
Nerea Pena: Lehetőségem nyílt a helyszínen megtekinteni a mérkőzéseket, és azt kell, hogy mondjam, a nézőtérről az egész lenyűgözően volt megszervezve. A magyarok egyértelműen kézilabda-nemzet, kevés olyan ország van a világon, ahol ezt a sportot nagyobb tisztelet övezné. A női szakágban nem nagyon láttam még ilyet. Tavaly nagyon rosszul érintett, hogy a Final4-t Budapestre hozták, és a csapat lemaradt róla. Az első FTC-s idényemben szó szerint az elődöntő kapujában torpantunk meg, ezért nagyon szeretném, ha következő Final4-nak mi is részesei lehessünk.

- Maradjunk a magyar kézilabda kultúránál: hogyan élik meg ezt a szurkolók és Ti játékosok?
Nerea Pena: Húúú... Ha nem vagy itt, hogy a saját szemeddel lásd, el sem hiszed. Már amit a tévén keresztül látsz, az is elképesztő, amikor azonban szemtől szembe találkozol a szurkolókkal, és átérzed, mennyire szeretik ezt a sportot, libabőrös leszel. Magyarországon a sport a társadalom egyik motorja (ahogy sok más országban is), sok esetben szinte már életformáról beszélünk. A klubok felé irányuló szeretet már-már a családon belüli szeretethez hasonlítható. Mintha beleszületnél egy családba, a hűséged a klubodhoz köt. Ez valami hihetetlen!!!

- Úgy érzed, hogy szeretnek az FTC szurkolói?
Nerea Pena: Szerencsére igen. Olyan, mint egy kis „Nagy Család”.

- Beszéljünk egy kicsit a Győri Audi ETO-ról, az aktuális BL-győztes és magyar bajnokról. Vajon sikerül őket letaszítani a trónról?
Nerea Pena: Bárcsak úgy lenne! Jelenleg a Győr a bajnok, amit meg lehet közelíteni jó és rossz irányból is egyszerre. Egyik oldalról nézve nehéz ellenük pályára lépni, viszont ha a másik oldalát nézed, akkor rájössz, hogy a legjobbakkal mérkőzve juthatsz a legmagasabb szintekre. Hosszú távon tehát a segítségükre vannak abban, hogy bírjuk a többfrontos terhelést. Ennél nehezebb gyakorlást szinte elképzelni is lehetetlen. Ennek ellenére időbe telik, míg elérjük az általuk nyújtott színvonalat.

- Korábban klubcsapatodból jelenleg is a válogatottban szerepel Macarena Aguilar, aki nem rég a Győrhöz szerződött. Milyennek látod az Ő érkezését?
Nerea Pena: Nagyszerű dolognak tartom! A hozzá hasonló barátok közelsége a lehető legjobb dolog, ami egy hazájától távol játszó légióssal történhet. Nagyon örültem neki, és most, hogy már itt van, a lehető legtöbbször jövünk össze egy kis bulira.

- Kicsit tekintsünk vissza a gyökerekhez. Milyen az élet Magyarországon, hiányzik Spanyolország?
Nerea Pena: Minden évben egyre jobban hiányzik. Csak azt tudom mondani, hogy kevés olyan ország van, ahol annyira jó élni, mint Spanyolország. Az itteni életem már megszoktam, és úgy tekintek rá, mint a második otthonomra, viszont a legnagyobb probléma a külföldi légióskodással az, hogy a közvetlen környezeted folyamatosan cserélődik, és sokszor akár úgy is érezheted, hogy magányos vagy unalmas az élet. Igazából ezeken túl kell tenni magad, sőt, külföldiként, az én helyzetemben, azt kell, hogy mondjam, jobbat kívánni sem lehet.

- Ami a válogatottat illeti, december elején kezdődik az Eb, ami több szempontból is érdekes: Magyarországon játszotok azon belül is Győrben, többek között épp a magyarokkal, akik tavaly megvertek benneteket a vb nyolcaddöntőben.
Nerea Pena: Nem akarok hazudni, tényleg eléggé bonyolult a helyzetünk. Mindhárom ellenfelünk igen jónak mondható. Azt hiszem, ha legközelebb összejön a csapat és elkezdjük a közös edzést, tisztább képet kapunk arról, hogy pontosan milyen célokat tűzhetünk ki magunk elé. A riói olimpia már nagyon közel van, és az Eb az első világverseny, ahonnan közvetlenül is ki lehet jutni, tehát nincs kibúvó, meg kell csípnünk az egyik helyet. Nem szeretném úgy befejezni a karrierem, hogy ne vegyek részt egyetlen olimpián sem, ezért a magam részéről mindent meg fogok tenni, ami csak tőlem telik.

- Hozzávetőlegesen két év telt el azóta, hogy Londonban a spanyol válogatott nyakába akasztották a bronzérmet, vissza tudnál emlékezni, hogy hol voltál abban a pillanatban, és mit éreztél?
Nerea Pena: Innen, Budapestről követtem az eseményeket. Még csak egy hónapja voltam az új klubcsapatomban, akkoriban még lábadoztam a sérülésemből. Megint csak nem akarok hazudni, borzasztóan nehezen éltem meg az egészet. Ez a csapat, és főleg akik alkották, megérdemelték mind azt a jót, amit átéltek. Nagyon-nagyon örültem a sikerüknek.

- Ami a jövőt illeti, szeretnél továbbra is Magyarországon játszani, vagy kipróbálnád magad más országban is?
Nerea Pena: Ez egy rettentő jó kérdés. Egyelőre nem tudom. Az idény végével lejár a szerződésem, és nem tudom, mi fog történni velem. Jól érzem magam itt, különösen Budapesten, de „világi nő” (mujer del mundo: lefordíthatatlan kifejezés, kb. azt jelenti, hogy a világon mindenhol jól érzi magát) vagyok, el tudnám képzelni magam akár máshol is.

Fordítás: Nagy Szabolcs