"Az 1994-es korosztály világversenyein kevés meglepetés történt az elmúlt két évben. Öt csapat (Dánia, Oroszország, Norvégia, Magyarország és Románia) tudása alapján kiemelkedik a mezőnyből, a döntőben eddig mindkétszer Dánia és Oroszország csapata mérkőzött meg egymással, a bronzérem pedig tavaly és tavalyelőtt is Norvégiának jutott..." - írtuk ezt egy éve, a 2013-as Európa-bajnokságot beharangozó cikkünkben.

Meglepetés a tavalyi, dániai kontinensversenyen sem történt: igaz, Romániának meg kellett elégednie az ötödik hellyel, és a döntőben most először nem Dánia és Oroszország, hanem Magyarország és Oroszország találkozott egymással. Hogy ez így történhetett, abban nem feledhető érdemeket szerzett kapusunk, Bíró Blanka, aki a Dánia elleni mérkőzés utolsó percében négy abszolút ziccert (köztük egy hetest) fogott, és ezzel "bevédett" minket a döntőbe, míg a dánoknak csak a bronzmeccs jutott.

Mindez persze egy éve történt, és idén is érdekes lehet megnézni, milyen ellenfelekkel fogunk találkozni a vb csoportküzdelmeiben, és van-e esélyünk arra, hogy a tavalyi kiváló eredményünket megismételjük, netán még javítsunk is rajta...

Kezdjük a csoportmérkőzésekkel!

Japán (június 28., szombat, 16.15)

Legutóbbi eredménye: vb-8. (2012)

A 2020-as olimpiát Tokióban rendezik, és a japán sportvezetés a kézilabdában olyan fordulatot szeretne végrehajtani, mint amilyet Dél-Koreának sikerült az 1988-as szöuli olimpia után. Ha világbajnokok még nem is akarnak lenni, de Ázsiában át akarják venni az elsőséget a koreaiaktól a férfi és a női kézilabdázásban is. Szándékuk komolyságát mutatja, hogy Japán megpályázta, és az IHF-től meg is kapta az olimpia előtti év világbajnokságának rendezési jogát, ezen kívül pedig lépéseket tettek annak érdekében, hogy legjobb játékosaik európai bajnokságokban játsszanak.

A férfiaknál Dagur Sigurdsson, a Füchse Berlin izlandi edzője lett a Japán Kézilabda Szövetség "európai embere"; ő annak idején aktív játékosként három évig Hiroshimában kézilabdázott, és a 2013/14-es idényre meg is hívott egy japán kézilabdázót a Füchse Berlin második csapatába. A nőknél idén májusban már a Fehérvár edzésein is részt vettek japán játékosok, akik közül ketten a hírek szerint szeptembertől az FKC csapatát fogják erősíteni. Japánban jelen pillanatban nincsenek főállású kézilabdázók: a fiatalok az iskolai és egyetemi csapatokban játszanak, a felnőtt első osztályban pedig japán vállalatok (Sony, Honda, Toyota) csapatai versenyeznek egymással. Itt persze a csapattagok a cégek alkalmazottai, és edzésekre munkaidő után járhatnak csak.

A korosztályos világbajnokságokon az utóbbi években Japánnak már sikerült megelőznie az olyannyira csodált – vagy inkább irigyelt – koreaiakat: míg az 1992-es korosztályuk a világversenyeken még rendre 6-8 hellyel lemaradt Dél-Korea mögött, addig az 1994-esek a 2012-es montenegrói vb-n már egy hellyel eléjük kerültek (itt Japán vb-8., Dél-Korea vb-9. lett). Ez a nyolcadik hely egyben a japán női kézilabdázás kiugróan legjobb utánpótlás-eredménye is, a korábban szokásos 13-16. helyezések után. 2012-ben a japánok ráadásul öt európai kézilabdacsapatot is meg tudtak előzni (a hollandokat, a házigazda montenegróiakat, a cseheket, a horvátokat és a portugálokat), ami korábban soha nem sikerült. Ezen a vb-n a csoportmérkőzéseken – szintén most először - Brazíliát (29-26) és Angolát (35-24) is legyőzték, ezen kívül még Portugáliánál bizonyultak jobbnak (33-26), egyedül Norvégiától kaptak ki (21-34). A négy közé jutásért a későbbi világbajnok Dánia csak 25-31-re tudta őket megverni (a félidőben még 17-15-re a japánok vezettek). Utána a helyosztókon tőlünk (25-30) és a franciáktól (26-28) is kikaptak, végül nyolcadikak lettek.

A japánokkal játszott meccsekről nekünk eddig kellemes emlékeink lehetnek. Az 1990-esek négy éve a koreai junior-vb-n egyszerűen elsöpörték őket (33-11); két éve, az ifi-vb-n az 5-8. helyért játszott helyosztón úgy tudtunk végül különösebb izgalmak nélkül, 30-25-re győzni ellenük egy meglehetősen kimerült csapattal, hogy több kulcsjátékosunk is rossz napot fogott ki (ráadásul a jó formában levő Szekerczés Luca a második félidő elején megsérült, és nem is tudta folytatni a játékot). Ebből kiindulva, és figyelembe véve azt, hogy a japán junior válogatott nemzetközi tapasztalata jóval kevesebb a miénknél, a szombati meccs, ha nem is lesz könnyű, de nem is okozhat különösebb gondot nekünk.

Kongói DK (június 29., vasárnap, 18.15)

Legutóbbi eredménye: vb-18 (2012)

A Kongói Demokratikus Köztársaság (korábban Zaire, még korábban Belga-Kongó) a nemzetközi sporttörténelembe leginkább az 1974-es Ali - Foreman bokszmeccsel írta be a nevét: ezt a nehézsúlyú világbajnoki címről döntő összecsapást az akkori Zaire fővárosában rendezték. A kongói női kézilabdázás nem dicsekedhet ilyen közismertséggel: a felnőtt válogatott csak egyszer, éppen tavaly, 2013-ban tudta kvalifikálni magát a világbajnokságra (ahol aztán vb-20. lett). A kongói utánpótlás-válogatottak ennél sikeresebben szerepelnek, az utóbbi időben három világversenyre is kijutottak. Itt kétszer az utolsó előtti helyen végeztek (a 2010-es junior-vb-n Hongkong előtt, Ausztrália és Grönland után, a 2010-es ifi-vb-n Thaiföld előtt, Kazahsztán és Argentína után). Az 1994-esek aztán 2012-ben egy hellyel előbbre léptek, a 18. helyet szerezték meg, Portugáliát és Paraguay-t is megelőzték. Ennek ellenére aligha kell tőlük különösebben megijedni. Kongóval eddig összesen egyszer, négy éve, a dominikai ifi vb-n találkoztunk, és akkor kis híján húsz góllal vertük őket (40-23). Most is valami hasonlóra számíthatunk.

Portugália (július 1., kedd, 16.00)

Legutóbbi eredményei: Eb-13. (2011), vb-19. (2012), Eb-15. (2013)

A portugálok 1996-os (tehát eggyel fiatalabb) korosztálya tavaly komoly feltűnést keltett, amikor a kvalifikáción, Szigetszentmiklóson hat góllal voltak jobbak nálunk, és utána a lengyelországi U17-es Eb-n a bronzéremért mérkőzhettek Dániával (végül negyedikek lettek). Viszont ők az ifik, mi viszont a náluk két évvel idősebb juniorokkal fogunk találkozni Horvátországban, és az ő esetükben szó nincs semmi ilyesmiről. Az 1994-esek a legutóbbi vb-n és Eb-n egyaránt az utolsó előtti helyet tudták megszerezni, tavaly Dániában például egyedül csak Szlovákiánál voltak jobbak.

Most áprilisban egy kifejezetten könnyű selejtezőből kerültek ki a világbajnokságra. Franciaországot ugyan nem tudták legyőzni (20-27), de a kvalifikációhoz elég volt az is, hogy jobbnak bizonyultak Svájcnál (28-18) és Litvániánál (44-23), két olyan válogatottnál, amelyik az utóbbi években nem jutott ki az utánpótlás világversenyekre. Azóta felkészülési mérkőzéseket nem játszottak, és a portugál szövetségi kapitány, João Florêncio csak óvatosan optimista: "A csoportunkban három nagyon jó európai csapat is van. Igaz, tavasszal már játszottunk a franciákkal, és akkor az volt az érzésem, hogy nem vagyunk esélytelenek. Fontos, hogy ne felejtsük el, mi ezen a világbajnokságon outsider-ek vagyunk, és az a feladatunk, hogy meglepetést okozzunk. Mindig a soron következő mérkőzésre fogunk összpontosítani, de az első meccs, a franciák ellen különösen fontos, mert jó lenne jól kezdeni".

Svédország (július 3., csütörtök, 18.15)

Legutóbbi eredményei: Eb-6. (2011), vb-6. (2012), Eb-8. (2013)

A svédek 1994-es válogatottja (ellentétben a világverő 1992-esekkel) nem tűnik ki a többiek közül, a világversenyeken eddig két hatodik és (tavaly) egy nyolcadik hellyel kellett beérnie. A helyzet azóta sem sokat változott: most áprilisban, a vb-re kvalifikáló tornán a svédek az olaszokat is csak egy góllal tudták legyőzni (19-18), egy olyan meccsen, ahol az utolsó tíz percet 0-5-re elveszítették, és az olaszok a legvégén a döntetlenért támadhattak. Két nap múlva aztán az északiak némileg magukhoz tértek, 26-20-ra megverték az osztrákokat, és ezzel kvalifikálták magukat (ebbe a csoportba eleve három csapatot sorsoltak, így közülük csak az egyik juthatott tovább, ezért is volt olyan fontos az olaszok elleni meccs).

Júniusban egy felkészülési tornán a svédeket a norvégok (24-20), a dánok (27-19) és a németek (31-14) is legyőzték, így a svéd juniorok nem sok sikerélménnyel a hátuk mögött utaznak Horvátországba. Edzőjük, Birthe Hansson mindenesetre igyekszik optimistán látni a jövőt: "Ha sikerül jobban összerakni a védekezésünket, akkor javítani tudunk a kontrajátékunkon és indításból sok gólt tudunk majd lőni, de ez eddig nem ment annyira, mint szeretnénk".

A csoportbeli ellenfelekről ellentmondásosan nyilatkozott: "Ez egy izgalmas csoport, de kicsit nehéz. Mondjuk, még jó, hogy nem a D-csoportba kerültünk (ahol az oroszok, a románok és a brazilok vannak – szerk.), az sokkal nehezebb lett volna. A magyarokat eddig még nem tudtuk egyszer sem legyőzni, őket még nem; a franciákat egyszer megvertük, egyszer kikaptunk tőlük, velük pariban vagyunk. A portugálok nem okoztak gondot nekünk... Japán és Kongó? Hát, velük még sosem találkoztunk, de persze az a legfontosabb, hogy egyáltalán továbbmenjünk a csoportból. Végülis örülök ennek a sorsolásnak, sokkal rosszabb is lehetett volna, de mégis jobb lett volna az A-csoport, de azt meg a horvátok, mint házigazdák, maguknak választották ki".

A svédekkel világversenyen már többször is találkoztunk, és mindannyiszor meggyőző fölénnyel vertük őket (felkészülési tornán viszont egyszer ők győztek ellenünk 22-21-re, de ez olyan régen volt, hogy - mint kiderült - már a svédek edzője sem emlékszik rá…). A 2012-es ifi vb-n kétszer is úgy győztük le őket, hogy esélyük nem volt ellenünk: az első meccsen 25 percig gólt sem tudtak lőni (8-0-ra vezettünk, amikor először gólt kaptunk), és ezt az előnyt utána végig meg tudtuk tartani (21-13). Az ötödik helyért vívott mérkőzésen szintén elhúztunk tíz perc alatt tíz góllal, és innét sem tudtak már visszajönni (31-25).

Egy éve, a junior Eb csoportmeccsén már kevésbé ment a játék, bár a védekezésünkre akkor sem lehetett panasz (a 23. percben 5-3-ra vezettünk, a svédek ennyi idő alatt csak három gólt tudtak dobni), és végül ezt a meccset is gond nélkül hoztuk (20-16). Szó, mi szó, az északiak játékát a lerohanó támadások eddig nem nagyon jellemezték, inkább csak körülményesen, és felettébb lassan tologatták a labdát a hatosnál, a védőfalunk előtt. Hogy ez így nem jó, azt már úgy tűnik, Birthe Hansson, a svédek edzője is észrevette, és idén ezek szerint megpróbált változtatni rajta. Aztán, hogy ez mennyire sikerült neki, jövő héten kiderül...

Franciaország (július 5., péntek, 20.45)

Legutóbbi eredményei: Eb-5. (2011), vb-7. (2012), Eb-7. (2013)

A francia csapatról szép emlékeink vannak, még U17-es korukból. Három éve, az 1994-esek első világversenyén, a franciák elleni találkozón dőlt el, hogy ki fog továbbjutni az első helyen a csoportból. Ezen a meccsen fantasztikusan kezdtünk, negyedóra után nyolc góllal vezettünk, a félidőben már 11-el, és ezzel el is döntöttük a mérkőzést (végül 28-23-ra nyertünk). Igazából ez a győzelem nyitotta meg nekünk az utat a legjobb négy közé, ahol ez a csapatunk azóta is ott van.

A francia válogatottal világversenyen utána már nem találkoztunk, ők azóta is a középmezőnyhöz tartoznak. Tavaly a junior Eb-n két győzelemmel, egy döntetlennel és négy vereséggel lettek hetedikek. Igaz, hogy komoly ellenfelektől kaptak ki: az oroszoktól (27-29), a románoktól (20-27), a norvégoktól (26-28) és a hollandoktól (27-30). Idén a már említett könnyű selejtezőbe kerültek, ahol aztán Svájcon (23-16), Litvánián (36-21) és Portugálián (27-20) is magabiztosan jutottak túl. Ezt megelőzően márciusban egy normandiai felkészülési tornán legyőzték a németeket (27-24), a spanyolokat (23-16), tőlünk viszont kikaptak (23-27).

Eric Baradat, a francia juniorok edzője (korábban hosszú éveken át Olivier Krumbholz mellett a felnőtt válogatott másodedzője is), a torna után hosszabban beszélt arról, hogy miben különbözik a magyar utánpótlás-nevelés a franciától: "Ezen a meccsen a magyarok alig több, mint húsz perc alatt már nyolc góllal vezettek – szerk., a kapusuk szinte az összes lövésünket védte, míg a miénk tehetetlen volt, mert a játékosaim valamiért egy tapodtat sem voltak hajlandók elmozdulni a hatosról. A magyarok úgy játszottak, ahogy azt a magyaroktól megszoktuk, a rájuk jellemző szakértelemmel. Magyarország egy igazi kézilabdás ország, ahol a játékosoknak már tizenöt éves korukban hivatásuk a kézilabdázás, míg nálunk, Franciaországban, ennyi idősen aki kézilabdázik, ezt azért teszi, mert ez neki egy szórakoztató szabadidős tevékenység, semmi több. Elnéztem a magyar juniorokat, és nekem úgy tűnt, mintha már egy felnőtt csapattal játszanánk. A kérdés csak az, hogy 22-23 éves korunkra be tudjuk-e majd hozni velük szemben a lemaradásunkat?"

Úgy tűnik, jövő héten, a franciák elleni csoportmeccsen is inkább mi vagyunk az esélyesek.

A csoportmeccsek után...

... egyenes kieséses rendszerben folytatódik a világbajnokság. Ha a csoportunkban első helyen végzünk (ami korántsem lehetetlen, sőt ez lenne a papírforma eredmény), akkor a D-csoport 4. helyezettjével játszunk a nyolc közé jutásért, valószínűleg a szlovénokkal (őket a tavalyi Eb-n laza játékkal is meglehetősen magabiztosan vertük 31-28-ra), vagy a brazilokkal (velük még nem találkoztunk, de a brazil juniorok korántsem olyan veszélyesek, mint a felnőttek). Ha a csoportunkat a második helyen fejezzük be, akkor is valószínűleg őket kapjuk. Utána a négy közé jutásért Hollandia (ha csoportelsőként mentünk tovább) vagy Dánia (ha csoport-másodikként) következhet, majd a döntőbe jutásért Norvégia vagy Románia jöhet, esetleg az orosz csapat. Azaz, úgy néz ki, hogy csoportelsőként valószínűleg Norvégiát és Romániát kell legyőznünk a döntőhöz vezető úton, csoport-másodikként Dániát és Oroszországot. Ergo: meg kell nyernünk a csoportot, ha idén is érmes helyen szeretnénk végezni, és nem akarjuk nagyon megnehezíteni a saját dolgunkat.

Dán Róbert