Németh: A pályán dől el minden
2014. február 16. 6:35
1998, majd 2005 után harmadszor került a női válogatott élére Németh András. A frissen kinevezett szövetségi kapitány a terveiről mesélt.
- Bizonyos értelemben rekorder leszek, hiszen még egyetlen kapitány sem ült háromszor a magyar válogatott kispadján. Ügy érzem, hogy mostanra valóban eljutottam odáig, hogy higgyek abban, hogy szövetségi kapitányként segíteni tudok a magyar kézilabdázásnak. Egy olyan erős női válogatottat szeretnék összerakni, amely már az Európa-bajnokságon megmutathatja az erejét, de a végső cél egy eredményes olimpiai szereplés.
- Milyen célkitűzéssel kezdi a munkát?
- Az elnökség azt várja, hogy a válogatott a decemberi hazai rendezésű Európa-bajnokságon a legjobb négybe kerüljön, majd a 2015-ös világbajnokságon ismét bizonyítsa, hogy a világelit tagja, és kvalifikálja magát az olimpiára, 2016-ban pedig éremesélyesként szerepeljen Rióban.
- Hogyan alakítja ki a csapatot?
- Szeretnék kezdetben bő kerettel, körülbelül negyven fővel dolgozni, lehetőséget adni új játékosoknak, hogy bekerüljenek a válogatottba, hogy új lendületet hozzanak magukkal. Az tisztán látszik, hogy belső pozíciókban irányítóban, átlövőben erős csapatunk van, míg szélen, beálló és kapus poszton mindenképpen szükség lesz olyan emberekre, akik új lehetőséget jelentenek. Lesznek változások, például, hogy a jobbátlövő posztra mindenképpen balkezes játékosokat szeretnék találni, de nem mondanék le senkiről sem, hiszen bárki élheti másod- vagy éppen harmadvirágzását is. A pályán, a mutatott játék alapján dől majd el, hogy kik alkotják a magyar válogatottat. Természetesen vannak olyan játékosok, például Görbicz Anita vagy Tomori Zsuzsanna, akik nélkül nem képzelhető el a mai magyar csapat, melléjük kell megtalálnunk a legütőképesebb társakat, illetve a már meglévőkből kihozni a legtöbbet. Gondolok itt Zácsik Szandrára, akinek fel kell nőnie a többiek mellé.
- Mikor kezdik meg a játékosokkal a közös munkát?
- Március végén lesznek az első közös edzéseink, majd március 27. és 29. között részt veszünk egy horvátországi tornán, ahol a házigazdák, illetve Tunézia és Angola ellen lépünk pályára. Az éves programunk kialakítása még folyamatban van, de szeretnénk minden időt kihasználni, sőt szeretném, ha nyáron is tudnánk együtt dolgozni.
- Kikre számít a szakmai munkában?
-A stáb kialakítása még zajlik, de az már biztos, hogy csapatmenedzserként Pálinger Katalin segíti a munkámat. Azért esett rá a választásom, mert éppen az ellentétem, én férfi vagyok, ő nő, míg én elmúltam hatvan, ő fiatal, így jobban érti a fiatalság, a jelenlegi világ nyelvét. Én mezőnyjátékos voltam, míg Kati kapus, róla a Győr, rólam pedig a Ferencváros jut mindenkinek az eszébe. Emellett az alap elképzeléseink ugyanazok, így ütőképes páros lehet a miénk.
- Hat évvel ezelőtt ült legutóbb a válogatott kispadján. Miben változott az évek során?
- Rutinosabb lettem. Néhány dolgot átértékeltem, mostanra jobban látom, hogy legutóbb mit csináltam jól, és mit rosszul, és közben rengeteg tapasztalatot szereztem a klubmunkám során. Tulajdonképpen az elmúlt két szezonban szintén egy "válogatottal" dolgoztam, hiszen összesen tizenegy világbajnok brazil játékos munkáját irányítottam a Hypo NÖ csapatában. Lehetőségem volt belelátni a válogatottjuk munkájába is, további tapasztalatokra tettem szert, amelyekből a hasznos dolgokat szeretném beépíteni a magyar kézilabdázásba. A brazilok esetében azonban a legfontosabb az volt, hogy a játékosok egy bizonyos szakasz után nagyon akartak tanulni, mindent meg akartak tanulni tőlem, hittek abban a munkában, amit elvégeztünk, és szeretném, ha ez a magyar játékosoknál is így lenne.
Forrás: MKSZ