A bajnokságban jelenleg ötödik helyen álló váciak választása a ballövőként és jobblövőként egyaránt bevethető Drávai Gyöngyire esett, aki a Siófok KC-Galerius Fürdő csapatától igazolt a Dunakanyarba. Az átigazolás azonban adminisztratív okokból a vártnál jelentősen lassabban ment véghez, így a játékos nem lehetett ott új csapata két kulcsfontosságú januári bajnokiján: az egy góllal elveszített Dunaújváros elleni rangadón, sem a döntetlennel zárult Érd elleni összecsapáson...

A 24. születésnapját január elején ünneplő játékos a klubváltás körülményeiről, és a jövőt illető terveiről egyaránt mesélt.

- Nem gyakori, hogy egy játékos év közben csapatot vált. Milyen oka van annak, hogy még fél év sem telt el, de elváltak útjaitok a Siófokkal?
Drávai Gyöngyi: - Azt gondolom, hogy ha valaki a korábbi klubjától (Kiskunhalas - a szerk.) jogi úton próbálja megkapni azt a munkabérét, amiért megdolgozott - mert az ígéretekkel már a szobáját tapétázhatja ki -, és nem kívánja a tartozásokat tovább növelni, nincs más megoldás. Sajnos a tendencia július óta nem azt mutatta, hogy minden rendben lesz. Az egy külön szerencsétlen szituáció, hogy a lehetőség éppen a bajnoki szünetben adódott, amikor a csapat távol volt Siófokról. Mindent mérlegre téve, fájó döntést kellett meghoznom. Idővel talán minden érintett megérti, hogy ebben a helyzetben számomra a nyugodt körülmények voltak a legfontosabbak. Csak a játékra szeretnék koncentrálni.

- Már régebb óta lehetett hallani, hogy valami történik körülötted, de miért kellett ilyen sokáig várni a hivatalos bejelentésre, ha az adódó lehetőséget kihasználva a távozás mellett döntöttél?
Drávai: Jogszerű eljárással, azonnali hatályú felmondással távoztam csapatomtól, ezzel a Siófok vezetősége nem értett egyet. Pontosabban felém látszólag nem kívánt tudomást venni róla, nem vette át a levelemet, de az MKSZ-hez fordult panaszával, az eltiltásomat kérve. Szerintük igazolatlanul voltam távol, bár állításukkal azt a tényt is figyelmen kívül hagyták, hogy Golovin Vlagyimirt a beadást követő nap reggelén tájékoztattam felmondásom beadásának tényéről. A további bonyodalmak elkerülése végett célszerű volt tisztáznom magamat a szövetség előtt, minden, az adott ügyben fontos dokumentumot felmutatva megvárni egy fegyelmi határozatot, mely kimondja a felmondásom jogszerűségét, ebben a Vác is partner volt. Ami meg is született december 17-én, de megküldésre csak 21-én (szombaton) délután került.

A tisztázó határozatot követően az átigazolási folyamat a hosszú ünnepi szövetségi munkaszünetet követően indulhatott. A kérelemhez később beadott büntetőjogi felelősségi nyilatkozatom nem volt elegendő, hogy az illetékes kaposvári munkaügyi bíróság telefonon tájékoztatott, nincs ellenem benyújtott kereset, valamint annak benyújtási határideje már lejárt. Személyesen kellett megjelennem, beszereznem a bíróság hivatalos, írásbeli igazolását. Ezt "menetből" le is adtam a szövetségben, január 16-án. Az MKSZ január 20-án keltezett átigazolási határozata az ügyemben azt mondja ki, hogy mivel az említett igazolást felmutattam, így a Siófok részéről semmilyen, korábban a szövetség által adott határidő betartására nem volt a továbbiakban szükség. Szó nincsen a határozatban semmilyen beérkező levélről siófoki oldalról, mint ahogy az esetleg máshol megjelent... Bátorság kell hozzá, hogy az ember az igazáért megharcoljon, azonban féligazságok nyilvánosságra hozatalához még nagyobb kell(het).

- Mennyire nehéz volt átélni "tétlenül" ezt a körülbelül egy hónapnyi időszakot?
Drávai: Természetesen nagyon nehéz volt, éles komoly meccseket kellett megvívnunk, ami gyakorlatilag eldöntötte, hogy bekerülhetünk-e a felsőházba. Nagyon nehéz volt – rajtam kívülálló okok miatt – csak kintről nézni, és természetesen szurkolni a csapatnak. Sokkal jobban szerettem volna a csapatot a pályán segíteni, nem pedig a nézőtérről.

- Mi volt vonzó a Vác hívásában?
Drávai: Már korábban is kerestek, még a múlt szezon végén, de akkorra már eldőlt, hogy hol fogom folytatni. Ismertek számomra a Konkoly Csaba által alkalmazott edzésmódszerek, terhelés, így nem ismeretlen közegbe jöttem. Vonzó volt számomra, hogy nemzetközi kupában is érdekelt a csapat, ami még több kihívás jelent.

- Még a Halas játékosaként volt egy hónapokra elhúzódó lábsérülésed. Ebből sikerült már maradéktalanul felgyógyulnod?
Drávai: Igen, teljesen panaszmentesen meggyógyult a lábam.

- Több klubnál is megfordultál már, így nyilván több stílusú edzővel dolgoztál együtt. Az elmúlt évek tapasztalata alapján számodra mi kell ahhoz, hogy a legjobbadat tudd nyújtani?
Drávai: Fontosnak tartom a komoly edzésmunkát, mert annak mindig beérik a gyümölcse. Mindemellett fontos, hogy az edzők megtalálják a kemény munka és a jókedv közti egyensúlyt. Természetesen ez csak akkor működik, ha a csapat ebben partner. A feladatokat jó hangulatban sokkal könnyebb elvégezni, a jó hangulat viszont nem mehet a munka rovására.

- Milyen célokkal vágsz neki a 2014-es évnek?
Drávai: Szeretnék az új csapatomnál jól beilleszkedni, és hasznos tagjává válni a közösségnek. Természetesen saját magam szeretnék sokat fejlődni, ezzel hozzájárulva a csapat minél jobb bajnoki és nemzetközi szerepléséhez.

Fehér Viktor (www.v-man.hu)