Míg tavaly komoly fizikai terhelésből, de kiváló teljesítményt nyújtva, addig idén szomorúbban kezdi a ferencvárosi Tomori Zsuzsanna az edzéseket.

- Mindannyian szomorúak és csalódottak vagyunk a korai Bajnokok Ligája búcsú miatt. A Podgorica ellen a legjobb formánkat hoztuk, küzdöttünk végig, de azon a meccsen, bármeddig is játszunk, nem tudtunk volna nyerni. A vereségünk ellenére nem ezen a mérkőzésen ment el a továbbjutás, hanem még az első meccsen, Dániában rontottuk el a sorozatot.

- Fáradt vagy?
- Fizikailag nem, mentálisan viszont időre van szükség, hogy mindannyian feldolgozzuk ezt a helyzetet. Három éve vagyok a Ferencvárosnál, de ilyen szituációban még nem voltunk, inkább mindig erőn felül teljesítettünk, pedig kevesen voltunk, sérülések tizedeltek bennünket. Most pedig minden adott volt egy jó BL-szerepléshez, mégsem sikerült. Abban bízom, hogy a válogatott átlendít ezen bennünket, új impulzusokat kapunk, és a világbajnokság rajtjára teljesen feltöltődünk.

- A Podgorica elleni mérkőzésen láthatóan provokált az ellenfél. Az "előéletedet" ismerve, elképzelhető, hogy a világbajnokságon is lesz egy tudatos törekvés arra, hogy kihozzanak a sodrodból. Készülsz erre?
- Éreztem, hogy próbálnak feldühíteni, de negyven percig higgadt maradtam. A harmadik ütés után azonban, amit ismét a fejemre kaptam, már nehezen toleráltam az ellenfél viselkedését. Ez fizikálisan és mentálisan is felőrölt. A játékvezetők nem büntették őket, és ezt nem könnyű elviselni. Számítok rá, hogy ilyen helyzet a vb-n is előfordul majd, de igyekszem figyelni rá, hogy sem az ellenfél, sem a játékvezetők felé ne legyenek felesleges gesztusaim, szavaim. Tudom, hogy ki lehet engem zökkenteni, el tudom veszíteni a fejem, de remélem, fejlődtem annyit, hogy uralkodni tudjak magamon.

- Ebben az évben ismét jobbátlövőben szerepelsz többet a Fradiban, és a válogatottban is ezen a poszton nevezett a szövetségi kapitány. A tavalyi sikerek viszont balátlövőként születtek. Melyik posztot szereted jobban?
- Annak örülök, ha játszhatok, történjen az bal-, vagy éppen jobbátlövőben. Három évvel ezelőtt a Fradiban jobb oldalra kerültem, akkor egy évig nem találtam a helyem, de beleszoktam. Rájöttem, hogy onnét is tudok gólokat lőni, így szívesen játszom mindkét oldalon. Ráadásul a helycserék, a befutásos játékok miatt úgysem töltök sok időt egyik pozícióban sem. Ott játszom, ahol az edző mondja. Nem szoktam ezen "szipogni", a lényeg, hogy pályán legyek!

Forrás: MKSZ