A Bundesligában nagyon sok a külföldi játékos. Itt nem elsősorban (sőt, szinte egyáltalán nem) külföldi sztárokra kell gondolni, mint akik a magyar NB I-be érkeznek, hanem többnyire névtelen, nemzetközi szinten teljesen ismeretlen játékosokról van szó. Nem is csak az élcsapatoknál (sőt, náluk még inkább átlag alatt van a külföldiek száma), a tavaly feljutott, és célként az idei évre is a biztos bennmaradást kitűző koblenzi Vulkan Ladies csapatában (a név a város feletti vulkanikus hegységre utal, nem pedig a játékosok temperamentumára) például kilenc külföldi játékos van, a felnőtt keret több, mint fele külföldi (és az edző sem német).

A külföldiek legnagyobb részét a hollandok alkotják. Szinte a teljes holland válogatott Németországban játszik, és még pluszban azok, akik ma nem válogatottak, de szeretnének bekerülni. Az 1. Bundesliga (itt így jelölik az első osztályt) tizenkét csapatából nyolc keretében van holland játékos, általában több is. Nagyon sokan kerülnek ide úgy, hogy valamilyen privát okból (család, tanulás, munka) Németországba jön egy játékos, és ott elkezd magának csapatot keresni, ahol kézilabdázhat. Ha a képességei megfelelnek, bekerülhet egy csapatba, ha jól játszik, akár előrébb is léphet. Az élcsapatok kivételével a német játékosok is munka vagy tanulás mellett kézilabdáznak, ebben a külföldiek sem különböznek a többiektől.

Sok a külföldi, de kevés köztük a magyar. Német menedzserek, klubvezetők gyakran mondják, hogy ők szívesen igazolnának magyar játékosokat, de nem tudják őket megfizetni. A legjobb magyar játékosok jövedelmét a német csapatok képtelenek volnának kigazdálkodni, a magyar második-harmadik vonal pedig rendszerint elképed, amikor esetleg jelzik, hogy akkor először is valami munkát kellene vállalni – Magyarországon az első osztályban ez még ma is nagyon ritka, Németországban viszont alapvető. Igaz, legtöbbször a klub segít munkát találni, olyat, ahol elfogadják, hogy edzésidőben nem látják a kolléganőt, de mégiscsak munkahely, ahová be kell járni dolgozni.

Így aztán Németországba tipikusan, kevés kivétellel, olyan magyar női kézilabdázók kerülnek, akik már korábban valamilyen okból lemondtak a profi pályafutásról, már eleve dolgozni jöttek az országba, és mellette játszanak is; illetve olyanok, akik magánéleti okból költöztek Németországba. A mostani első ligás játékosok egy jelentős része is eredetileg a másodosztályba igazolt, de a csapatuk feljutott, ők pedig maradtak a klubnál, így kerültek az 1. Bundesligába.

A játékosokat csapatonként, a táblázaton jelenleg elfoglalt helyezés szerinti sorrendben mutatjuk be.

A bajnokság hatodik helyén áll, hat szerzett és hat vesztett ponttal a TuS Metzingen együttese. A csapatnak az idei a második idénye az első ligában, 2012 nyarán jutott fel. A klub vezetője a magyar Rott Ferenc, edzője korábban a menedzser felesége, Rott Edina volt, így érthető, hogy már a másodosztályú szereplés idején szívesen csábítottak magyar játékosokat Metzingenbe. A csapatban jelenleg öt külföldi játékos szerepel, ebből hárman magyarok (a jelenlegi edző német). Balogh Barbara friss KEK-győztesként érkezett a Ferencvárosból, Orbán-Smidéliusz Júlia pedig Veszprémből jött (akkor még csak a lánynevét viselve), egy évvel Balogh előtt (mindketten még a másodosztályba). A kapus Lengyel Edit a Kiskunhalas összeomlása után a Vasashoz került, de onnan még a bajnokság kezdete előtt igazolta le a két kapusát is sérülések miatt elveszítő sváb klub 2013 nyarán.

A koblenzi hölgyek a hetedik helyen állnak (hat szerzett, nyolc vesztett pont), itt az edző, Barna Ildikó is külföldi, méghozzá magyar. Barna korábban is Németországban dolgozott, 2010-ben került a Vulkan Ladieshez, 2012-ben feljuttatta a csapatot az első osztályba. Idén nyáron egy magyar játékos is érkezett az együtteséhez, a korábban Kiskunhalason és Érden szereplő Varga Dóra személyében – neki legalább az edzőjével biztosan nincsenek nyelvi problémái.

A kilencedik helyen áll jelenleg (négy szerzett, nyolc vesztett ponttal) a liga egyik újonca, a BBM Bietigheim. Úgy látszik, a stuttgarti régióba szívesen jönnek magyar játékosok (Metzingen és Bietigheim is Stuttgart vonzáskörzetében fekszik), mert Bietigheimben négy magyar játékos is a keret tagja (velük együtt összesen hét külföldi játszik ebben a csapatban). A ferencvárosi nevelésű, Vácon és Újbudán is megforduló Bagócsi Barbara némi olasz kitérő után érkezett a német másodosztályba. Brecska Barbara (immáron a harmadik B. Barbara) 2007-ben jött Vácról Oldenburgba, onnan egy másik német együttesbe, és ez már a hatodik szezonja Bietigheimben. Hegyi Zsuzsanna az UKSE Szekszárdból 2011-ben egyenesen ide jött.

Mindhárman a csapattal együtt kerültek fel az 1. Bundesligába 2013 nyarán, Ilyés Annamária viszont már korábban is az első osztályban játszott, ő Metzingenből igazolt ide az idén nyáron. Ilyés a Ferencvárosból jött Németországba, két blombergi év után Metzingenbe került, majd idén nyáron hagyta ott az egyik sváb csapatot a másikért, miután a bietigheimiek is feljutottak a legmagasabb bajnoki osztályba.

Bár tavaly is az első osztályban (a Blomberg-Lippe együttesében) játszott, mégis másodosztályú kitérővel került az idei 1. Bundesligába Pilmayer Márta. A jobbszélső idei csapata, a Trier (jelenleg tizenegyedik hely, két szerzett, tizenkét vesztett pont) ugyanis tavaly kiesett, és az FHC Frankfurt csődje miatt kerülhetett vissza az első osztályba.

Metzingenben három, Koblenzben egy, Bietigheimben négy, Trierben egy, összesen kilenc magyar, és még egy edző, ennyien képviselik hazánkat idén a német első osztályban. Ráadásként megemlítenénk még egy játékost, aki hazánkból került az 1. Bundesligába, bár nem magyar hölgyről van szó: a litván Ruta Latakaite-Willig (akkor még férjezetlen névvel) 2008-ban Debrecenből került Németországba, előbb alacsonyabb osztályú csapatokban játszott, most pedig a Bayer Leverkusen csapatát erősíti.

Németh Attila

© handball.hu