Megbeszéltük a mérkőzés előtt, mit szeretnénk csinálni, de sajnos a brazilok már a választásnál a rosszabb oldalunkra tudtak kényszeríteni minket. Ez taktikai variációban nagyon sok előnyt jelentett nekik, nekünk meg alapból más kezdést, mint amit szeretünk volna.

Tudtuk, hogy vannak gyermek hibáink (ennyi felkészülés nem elég mindenre), és sajnos a brazilok az összes mérkőzést felvéve rájöttek a gyenge pontjainkra. Egy hosszú szezon végén más környezetben nem voltunk ott, ahol akartunk lenni. Egyedül a norvégok elleni elődöntőn mutatta azt az arcát a csapat, ami az igazi lenne, de a lányok mindent megtettek. A védelmünk szenzációs volt, a kapusunk parádés, de sajnos most a támadósorunk nem volt az igazi (itt még Bozsit dicséret illeti, mert legalább ment, csinálta), belül nem volt hely, a szélen meg nem volt erő.

Tudom, nem mindig lehet extrát menni, de egy ilyen döntőnek olyannak kell lennie! Megbeszéltük, hogy nem lőhetünk szét, mert előző nap láttuk, hogy az elődöntőben a brazil - horváton milyen "érdekesen" ítélik meg a védőjátékos megoldását. Megbeszéltük, hogy akkor egypontosokkal bemegyünk a végjátékokba, de sajnos az első félidő rosszul jött ki.

Bár én személy szerint nagyon haragszom rájuk, mentségükre mondva, hogy iszonyatos volt a tegnapi nap szakmai szempontból. Hamarabb kivittek minket, majd a végén szóltak, hogy nincs bemelegítés, tíz-tizenöt perccel hamarabb álljunk ott a bejáratnál, nem lehet nálunk semmi, bevonulás, cécó, és egyből mérkőzés.

Mi itt még 3-kor nem játszottunk. Olyan volt az egész, mint egy lórúgás, meleg, üvöltő emberek, minden borul, amihez hozzászoktunk. Sajnos ezt is meg kell tanulni kezelni.

A mi kálváriánk az első mérkőzéssel kezdődött, sokan ott estek mentálisan vissza: az első mérkőzésen a két ukrán hölgy mindent egyesre fújt nekünk, és sokak fejében onnantól kicsit megzavarodott valami, pedig ezt is kezelni kell tudni. Nem szabad a felelősségtől félni, ez a sport része, vállalni kell.

Vannak emberek, akiknek sok éve ez a dolguk (Kitti, Bozsi) vállalják, ha kell, mint tegnap a döntő hetest. Nem mindig sikerül, de azért jó sportolók, mert mennek majd tovább, és jövőre talán már visszavágunk mindenért. Az, hogy a szabályértelmezés miért tér el ennyire a különböző versenyeken, érdekes kérdés. Míg nálunk, Európában minden a játékosok védelméről szól, itt komoly fizikai ráhatásokat lehet érvényesíteni, hogy finom legyek.

Tegnap azért volt jó is a napban: csapatunk Fair Play-díjas lett, Győri Ági a legjobb kapus, Fekete Bozsana a legjobb játékos, és egyben a legjobb jobbszélső is lett! Nagyon nagy gratula mind a két lánynak! A szurkolóink támogatását köszönjük szépen, sajnáljuk hogy nem tudtunk tegnap többet adni a nézőknek, de legközelebb jobban igyekszünk majd!

Addig is mint mindig, mindenhol: hajrá magyarok!!!

Gróz János, Kolumbia, Cali

Az ezüstérem lett a miénk

© handball.hu