A vasárnapi nap szokatlanul nyugodtan telt, most először 8.30-ig aludtak a lányok, majd egy gyors futás, reggeli, még egy kis pihenés következett. A délelőtt maratoni videózással telt, aminek az érdekessége az volt, hogy a két egymás melletti teremben nézték egymást a csapatok. Ebéd után a kötelező csendes pihenő jött, majd a megszokott motivációs blokk, ami most két filmből (Talajfogás, Minden héten háború) lejátszott fél-fél órás részlet volt, és a megszokott mérkőzés előtti dal (Ismerős Arcok: Nélküled) és a két himnusz (székely, magyar) közös elénekelése. Sajnos a világversenyeken nem játsszák (strandkézilabdában), vagy ha játsszák, akkor is egy nagyon nem igazi változatot a himnuszunkból.

A szokásos kiabálások, éneklés lefelé, lent a futópályán a bevett futások, melegítés, majd a pálya következett. Mondtuk a lányoknak, hogy ez az ötödik európa-bajnoki döntőnk, és mi még egyet sem veszítettünk, és ma sem szeretnénk ezt a sorozatot megtörni Mariannal és Kittivel. Ezzel együtt el kell ismerni, soha nem nyertünk több mint kétezer ember előtt (nagyon sokan kint nézték kivetítőn a mérkőzést), aki ellenünk szurkol. Hihetetlen hangulat volt, ami egy kicsit megzavarta a lányokat az első 4-5 percben, a megszokott fegyelmezett védekezésünk nem volt sehol.

Elöl a megszokott dán séma, a hosszúfutó feladása (Bozsika), lövetése volt a dánok elképzelése. Megpróbáltuk a Bozsiról levenni a nyomást pár Kitti lövéssel, majd újra Bozsi Jött. Kriszti a legjobbkor dobott gólt, sajnos az első félidő nem lett meg, de nem sokon múlt. Igaz gyakoroltunk erre pár új variációt, de sem a hangulat, sem a mentális állapot nem volt megfelelő ezek elővezetéséhez (és a norvégoknak meg a brazil kamerának sem akartuk nagyon megmutatni). Mivel az elméletileg erősebb oldalunkról veszítettük az első félidőt, most először az Eb folyamán meg kellett változtatni az elképzelést a második félidőre, így Kitti ment hosszú futóra.

Szerencsére bejött ez a megoldás, Kitti bedobta, és most Bozsi tehermentesített a röviden, kicsi helyről néha, hogy Kitti levegőt kapjon. A védekezésünk magára talált, és a kéteseket sem mindig ítélték ellenünk, így a második félidőt behúztuk. A szétlövés mindig kapus és kicsit szerencse dolga, de a lányok nagyon koncentráltak voltak. Ágika, Mesi, Bozsi, Fruzsi nagyon határozott volt a szétlövésnél. Sajnos a dánok az őszeset belőtték, így nagyon nagy nyomás volt az utolsó lövőn. Kitti nem hibázott, mehettünk tovább. Most már mi kezdtünk, Bozsi sztárokhoz méltó nyugalommal dobta be a szétlövést. Fruzsika ment másodiknak, ő az egyik legpontosabban lövő játékosunk, és úgy dobott, ahogy egy háromszoros Európa-bajnoknak kell dobni. A dánok lövésénél Győri Ági (ahogy mindig, ha valaki megpróbálja megejteni egy szétlövésnél) védett, mint mindig, most is, amikor nagyon kellett.

És annyi év után a magyar strandkézilabda női része feljutott a csúcsra, tíz nap alatt kétszer. Ezt az érzést nem lehet leírni, mindent szenvedést megér az a pár perc, amikor ott áll az ember a dobogón, és énekeli a himnuszt, amit az ő országának a tiszteletére játszanak. Este az ünnepségen újabb meglepetés ért minket (a junior után úgy gondoltuk, itt sem kapunk semmit): Kittit választották a legjobb játékosnak, és Bozsi sem sokkal maradt le a góllövőlistán az elejétől. Elmondható, hogy ez az Eb is, akárcsak a junior, igazi csapatmunka volt, ahol a kulcs a kiváló védekezés és a klasszis szintű támadás volt, megfejelve a kapusteljesítménnyel. Nagyon-nagyon büszkék vagyunk a lányokra, és köszönjük nekik ezt az alázattal elvégzett rengeteg munkát, és azt, hogy öt Európa-bajnokságból ötöt nyerhettünk Mariannal és a lányokkal.

Természetesen nagyon köszönjük azoknak, akik bizalma nélkül ez nem jöhetett volna létre: Vetési Iván elnök úrnak a személyes támogatást, az alelnök uraknak és az elnökség tagjainak a támogatást. Az ő bizalmunk nélkül nem kaptunk volna lehetőséget. Nagyon szépen köszönjük a megkapott lehetőséget! Nagyon szeretném megköszönni ifj. Dr. Kersch Ferencnek a baráti támogatást, Lukács Zsuzsannának a támogatást, az extra felkészülés lehetőségét és azt, hogy mindig volt ideje a strandkézilabdára és ránk. Természetesen köszönjük az MKSZ iroda dolgozóinak a segítségét, a lányok (Niki, Juli, Réka) nagyon-nagyon sokat segítettek egész évben. Az utazást, az edzőtáborokat Mezei Anitának, a levelezést és minden mást Molnár Viktornak, és természetesen barátomnak, Éliás Gábornak az egész évet. Itt nagyon sok nevet kell felsorolni, hiszen Marczinka Zoli, Juhász Pista, Hajdu Jani és sok-sok mindenki egész évben mindenben segített kicsi csapatunknak. Nagy köszönet érte nekik. Természetesen nagyon sokan segítettek még, ezt igyekszünk az elemző cikkben majd kiemelni, hiszen a köszönet egy ilyen siker után mindenkinek jár. Nagyon köszönjük a sok szurkolást, sms-t, üzeneteket, és továbbra is mindenhol, mindig hajrá Magyarország!!!

Gróz János, Randers



© handball.hu