Holtponton az orosz kézilabdasport?
2013. július 3. 9:29 © handball.hu
Nehéz időket él át az orosz kézilabdázás: a válogatott nem jutott ki a szerbiai vb-re. A Dinamo Volgográd, a női bajnokság első helyezettje beadta ugyan a nevezését a BL-be, azt azonban az EHF kurtán-furcsán elutasította. Dán Róbert írása.
A Dinamo kiebrudalása a BL-ből derült égből villámcsapásként érte az orosz kézilabda-szurkolókat, akik erről csak akkor szereztek tudomást, amikor az EHF június 21-én nyilvánosságra hozta a sorsolási kalapokat. Mivel a Dinamo honlapján erről semmiféle tájékoztatás nem jelent meg (azóta sem – szerk.), ezért az első napokban az orosz kézilabdás közvélemény csak találgatásokra volt utalva. Igen hamar kétféle, egymástól élesen eltérő vélemény alakult ki az internetes kézilabdás fórumokon.
A rosztovi kommentelők szerint az EHF fájdalmas, de teljesen érthető döntést hozott:
"...Az utóbbi két-három évben bajnoki döntő helyett nálunk inkább bajnoki színjátékot rendeztek, végül az EHF megunta ezt a komédiát, és megtagadta a BL-nevezést attól a csapattól, amelyik évek óta kérdéses eszközökkel jutott a bajnoki címhez. Ez persze ránk nézve nagy szégyen, de csak ez az út vezet a megújuláshoz..."
"...Addig a Dinamónak semmi helye a BL-ben, amíg az orosz bajnokságban is csak egyértelmű és szemérmetlen bírói segítséggel tud első lenni. Volt egyáltalán olyan versenysorozat az utóbbi években, ahol Vologykov és Zotyin nélkül képes volt nyerni? Na, hát erről van itt szó..."
"...Ez így van, a Vologykov-Zotyin bírópáros is megérdemli az aranyérmet, azok után, amit az utóbbi három évben az orosz bajnoki döntőben játékvezetés címén művelt. Nagyon remélem, hogy valamelyik Dinamo-játékos a kispadról odaadja nekik a sajátját..."
(Az orosz bajnokságban az utóbbi három évben Dinamo - Rosztov párharc volt az első helyért. A hat meccs közül négyen Vologykov és Zotyin voltak a játékvezetők, és a bajnoki címről döntő második meccset Volgográdban mindhárom évben ők vezették – szerk.)
"...A Dinamo már öt éve sorozatban nyeri a bajnoki címeket. Először 2009-ben volt első, és 2009 volt az utolsó évünk, amikor a válogatott is sikeresen szerepelt, azóta egyre lejjebb csúsztunk, idén már ki sem jutottunk a vb-re. Mindez azért van, mert a Dinamo a játékvezetők „megdolgozásával” mindent megtett azért, hogy leértékelődjön az orosz bajnoki cím presztízse. Ennek következtében a játék színvonala a klubokban és a válogatottban is visszaesett..."
"...Nyerjen a Dinamo egy tornát bírói hátszél nélkül, de amíg ez nem történik meg, addig ez a csapat szégyent hoz ránk Európában; ilyen mélyen még nem aláztak meg klubot az orosz kézilabdázás történetében, de a körülmények ismeretében ezen nem szabad meglepődnünk..."
A Dinamo-szurkolók a kommentjeikben ugyancsak szégyenről beszélnek, de a rosztoviak vádaskodását nevetségesnek és kicsinyesnek tartják. Ahogy egyikük megfogalmazta: "a Rosztov mindig örök második marad, mentálisan képtelen lesz túljutni ezen a korláton. Hiába igazol bárkit is, így aztán más nem is marad, mint hogy vádaskodik, és folyton minket rágalmaz".
A Dinamo visszalépését véleményük szerint az indokolhatja, hogy a csapat játékerőben nem üti meg a BL-ben elvárt szintet. Ezt persze a klubvezetés nem akarja nyíltan elismerni, így aztán inkább ilyen indirekt módon tett arról, hogy ne kelljen a legrangosabb európai kupában indulniuk.
"...Hmirova elment, Levina még egy évet otthon lesz, Szedojkina teljesen belefáradt a kézilabdázásba, ő sem jön már vissza (azután, hogy a posztjára igazoltak egy brazil légióst, ez mondjuk nem annyira meglepő – szerk). Maradt Kocsetova szegény, aztán Makejeva, Sztyepanova, Avgyekova, a brazilok, meg a juniorok. S velük kellene a BL-ben vitézkedni..."
"...A tavalyi BL-szezon megtanított minket valamire: mégpedig arra, hogy a csapatunk nem képes az ott megkívánt színvonalon teljesíteni. Rossz volt nézni, ahogy szenvedünk, én már alig vártam, hogy vége legyen ennek a kínlódásnak. Idén ugyanez várna ránk. Milova és Sznopova sérültek, rájuk hosszú ideig nem számíthatunk. Levina még egy évet otthon lesz a gyerekkel, és most, hogy nem leszünk kint a vb-n, nincs is különösebb oka arra, hogy siettesse a visszatérését. Ha Szedojkina visszajönne, akkor meg a két brazil légiósunk lépne le rögtön (Úgy tűnik, Pessoa sem szívesen védene egy csapatban Szedojkinával – szerk.).
Valljuk be őszintén: Anastacio csak azért van itt, hogy Pessoában tartsa a lelket, mert ha ő lenne az egyetlen brazil nálunk, hát a honvágytól azonnal hazarohanna. Borscsenko meg átment az ellenséghez, Rosztovba. Egyszerűen nincs elég tapasztalt játékosunk, pláne a belső posztokon, ahhoz, hogy valamit is elérjünk a BL-ben… Ezért a következő szezonban jobb is, ha az egyik kevésbé rangos nemzetközi kupában próbáljuk ki magunkat, ott legalább a fiatal játékosaink megmutathatják, mit tudnak. Az ő idegeiket is kímélni kell, nem a BL-ben kell a mélyvízbe dobni őket, inkább játsszanak egy olyan kupában, amit aztán meg is nyerhetnek. Viszont abban biztos vagyok, hogy ez csak most, ebben az egy szezonban lesz így, utána ismét jön a BL..."
Persze a Dinamo-szurkolók nagy része nem tudta ilyen nyugodtan szemlélni kedvenc csapata váratlan hátrasorolását az európai kupákban.
"A klub vezetőinek viselkedése megbocsáthatatlan! Ez szégyenletes megalkuvás!"; "Érdekes jövője lesz itt a kézilabdának Volgográdban..."; "A csapatvezetés elárulta a szurkolókat!" – ilyen, és hasonló kommentekkel tele vannak az orosz kézis fórumok.
Illetve, ahogy valaki keserű humorral megjegyezte: "A Dinamóban amúgy is divat mostanában hosszabb szabadságra menni: tavaly néhány játékos döntött úgy, hogy kihagy néhány hónapot; most úgy tűnik, hogy a vezetőség hagyott minket ott egy időre".
A klubvezetés részéről valóban hosszabb ideig még egy nyilatkozatra sem futotta. Csak négy nap után, június 25-én jelent meg egy rövid, kétmondatos hír az Orosz Kézilabda Szövetség honlapján, és majdnem egy hét is beletelt, mire Vaszilij Szidorenko, a klub elnöke végre hosszabb interjúra szánta el magát. Ám ezt sem egy sportlapnak, hanem az ITAR-TASZSZ hírügynökségnek adta június 27-én. Ebből idézünk most:
- Ha jól emlékszem, az EHF a döntésében két okra hivatkozott: először is, hogy a Dinamo csarnoka BL-mérkőzések rendezésére nem alkalmas; másodszor pedig arra, hogy a csapat nem fizette be időben a BL-nevezési díjat...
- Kezdjük először az utóbbival. Több éve állunk már kapcsolatban az EHF-fel. Nagyon jól tudják, hogy nálunk június végén van a féléves zárás, már ami a pénzügyeket illeti, és ekkor igényeljük a következő hat hónapra a pénzeket a szponzoroktól és a volgográdi régiótól. Éppen ezért eddig májusban mindig küldtem nekik egy garancialevelet, és ebben kértem őket, hogy a jelentkezési díjat később fizethessük be. Tavaly és tavalyelőtt nem is volt ezzel semmi gond. Egyébként nemcsak mi, hanem az OKSZ is küldött hasonló garancialevelet az EHF-nek, éppen az ő kérésükre. Ugyanígy tettünk idén is.
Be is fogadták a nevezésünket, de utána teljes volt a csend. Június 21-én aztán felhívtak, és mondták, hogy egy hét múlva legyek ott a BL-csoportok sorsolásánál Bécsben, majd még aznap délután felkerült az EHF honlapjára az információ arról, hogy nem fogadták el a nevezésünket. Ennyi. Máig sem értem, hogy mi történhetett. Írtam az EHF-nek, és kértem őket, hogy tudassák velem, mennyi pénz van a Dinamónak az EHF-nél vezetett számláján, mert ott most is van pénz, és ha az európai szövetségnek annyira sürgősen kellett a nevezési díj, azt nyugodtan levehette volna onnét.
- És az a pénz elég is lett volna?
- Igen. A múlt év végén 15 ezer Eurónk volt azon a számlán, ehhez azóta kellett, hogy jöjjenek még bizonyos kifizetések az EHF-től nekünk, így jelenleg ott körülbelül 22 ezer Eurónak kell lennie. Most várom a kimutatást arról, hogy mennyi pénzünk is van az EHF-nél pontosan.
- Mennyi lett volna a nevezési díj?
- 15 ezer Euro. Úgyhogy anyagi szempontból egyáltalán nem lett volna megerőltető ezt kifizetni.
- A teremmel kapcsolatosan mit kifogásoltak?
- A teremmel (vagyis inkább sátorral – szerk.) minden évben voltak problémák, de ezeket sikerült elsimítani. A jelentkezési lapon van egy rubrika, ahova be kell írni, hogy hol lesznek a hazai mérkőzések, melyik helyszínen. Mi most is beírtuk, hogy "Dinamo Kézilabdacsarnok, Novorosszijszkaja utca 2.". Erre aztán kaptunk egy választ, amelyben az állt, hogy a hazai meccsek helyszínét "későbbi időpontban közlik" velünk. Ezt aztán értsd, ahogy akarod...
- Ezek szerint az EHF kívánta meghatározni azt, hogy hol legyenek a Dinamo hazai pályán játszott meccsei?
- Úgy tűnik, igen. Mintha azt akarták volna mondani, hogy "majd még meggondoljuk, hogy ti hol játszhattok"...
- Hallani olyan híreket is, hogy a csapatot azért zárták ki a BL-ből, mert tavaly az EHF vezetőségét újraválasztották, és az újak közül néhányan a saját országuk érdekében kezdtek lobbizni a szervezeten belül...
- Ez már inkább sportpolitika, ehhez én nem értek, ezért nem is szeretnék foglalkozni vele. Bár elképzelhető, hogy ez áll az egésznek a hátterében.
- Készek elmenni egészen a lausanne-i Sportdöntőbíróságig ebben a kérdésben?
- A Lausanne-ba vezető út nagyon hosszú, és őszintén szólva, el sem tudom képzelni, milyen döntésre jutnának ott a mi ügyünkben. Ez sok időbe telne, miközben nekünk már most el kell döntenünk, hogy nevezünk-e az EHF-kupába, vagy sem. Márpedig azt nem szeretnénk, ha nem indulhatnánk egyetlen nemzetközi kupában sem. Ezért elfogadjuk az európai szövetség meghívóját az EHF-kupába, ugyanakkor a BL-nevezésünkkel kapcsolatos problémát illetően is tisztábban akarunk látni. Így erről is szeretnénk minden információt beszerezni, amit csak lehet.
- Azt hiszem, érdemes elgondolkodni azon is, hogy mi lesz egy év múlva, mert ez a helyzet könnyen megismétlődhet…
- Elképzelhető, hogy megismétlődik. A mostani tapasztalatainkból kiindulva mindenesetre el kell érnünk azt, hogy időben visszajelzést kapjunk az EHF-től arra nézve, hogy elfogadták-e a nevezésünket a BL-be, vagy sem. Mert ha erről időben értesítenek, akkor lesz még időnk megvitatni velük az elvárásaikat és a kifogásaikat. Most viszont csak az történt, hogy befogadták tőlünk a nevezést, és ennyi, még csak nem is figyelmeztettek utána a hiányosságokra. S amíg a Csehovszkije Medvegyi és az EHF között júniusban, menet közben is voltak tárgyalások, addig velünk egyáltalán nem foglalkoztak. A végén így aztán meglepetésként ért minket az egész.
Olvasva ezt az interjút, úgy tűnik, hogy valóban az EHF bánt el a Dinamóval, és az előző évekkel ellentétben, most kész helyzet elé állította az együttest. Viszont a klub vezetésének késői reakciója, és az, hogy nem léptek fel túl nagy vehemenciával az EHF döntésével szemben, erősíteni látszik azt a gyanút, hogy nem is annyira elégedetlenek a kialakult helyzettel.
"Már május elején, az Orosz Kupa négyes döntőjén, Rosztovban tudni lehetett, hogy a Dinamo nem lesz ott a BL-ben, a csarnokban mindenki erről beszélt. Az EHF-ről amit itt mondanak, csak mese, arra pont jó, hogy beetessék vele a szurkolókat" - írta az egyik rosztovi kommentelő, amire jött is a válasz Volgográdból, hogy "persze, ez meg a szokásos nagyotmondás és lódítás, amiben ti, kozákok mindig jók voltatok".
Az biztos, hogy az indulatok még hosszú ideig nem fognak csillapodni a Don és a Volga partján Oroszországban.
Oroszországi tudósítónktól