- Nem teher egy BL-győztes csapathoz igazolni? Izgulsz emiatt?
- Egyáltalán nem érzem tehernek, csak pozitív érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Biztos vagyok benne, hogy megállom majd a helyem, és mindent meg is teszek ezért. Nagyon jó játékosok közé, jó közegbe kerülök, izgatottan várom a bemutatkozást, nagy kihívásként tekintek erre.

- Játszottál már Dániában, így ismered az északi mentalitást. Győrben két meghatározó játékos norvég. Az ő mentalitásuk mennyire játszhat közre a sikerekben?
- Nagyon. Két évet töltöttem Dániában, így testközelből tapasztaltam, mit is jelent a skandináv mentalitás. Nagyon sokat számít, olyan, mintha teljesen más világ lennének, de nem csupán kézilabdában, hanem az élet más területein is. Máshogy dolgozzák fel a sikereket és a kudarcokat is. Könnyebben tovább tudnak lépni, és mindig a pozitív dolgokat próbálják megragadni, a negatívumokat pedig fel tudják dolgozni, és mindig megbeszélik. Amikor kint játszottam, akkor a mérkőzések után az öltözőben azonnal megbeszéltük, mi volt rossz, mit kellett volna másképp csinálni, a következő edzésen pedig már nem ezzel foglalkoztunk, hanem a meccs után megbeszéltek szerint cselekedtünk. Magyarországon ezzel szemben azt tapasztaltam, hogy a vesztes mérkőzések utáni edzésen lehajtott fejjel, szomorúan dolgozik mindenki.

- Ezen kívül mi lehet még a jövendőbeli csapatod sikerességének a titka? Egyelőre még külső szemlélőként hogy látod ezt?
- A csapatmunka nagyon fontos tényező. Mindenki akarta a győzelmet és a sikert. Már tapasztalták, milyen nem megnyerni a BL-t, tanultak a kudarcokból, és most annyira erősek lettek mentálisan, hogy sikerült a győzelem. Sugárzott belőlük az erő, ezt nem lehetett nem megcsinálni. A képességeik mindig is meg voltak ehhez, de most jött ki a csapategység ereje. Én is ebben hiszek, abban, hogy mindig segíteni kell egymást, és hogy a kudarcokból is tanulni, építkezni kell.

- A saját szezonoddal elégedett vagy?
- A Dunaújvárossal elért eredmény nagyon jónak számít, viszont maximalista vagyok, és ha jobban belegondolok, akkor azt mondom, lehetett volna még egy hellyel jobb is. Az, hogy a nyolcadik helyen végeztünk, nagy dolog, mindenképpen sikernek ítélem meg, de ha a rájátszásban mentálisan erősebbek lettünk volna, megszerezhettük volna a hetedik helyet is. Sikeres szezon volt, és ebből én is kivettem a részem, jól ment a játék, így a válogatottban is folyamatosan ott tudtam lenni. Úgy érzem, egy-két mérkőzés kivételével jól teljesítettem, ezáltal magabiztosabb voltam, és amikor a válogatottban játéklehetőséghez jutottam, akkor is hozzá tudtam tenni. A nemzeti csapatban többnyire csereként szerepeltem, de emiatt nem éreztem bizonytalanságot, mert tudtam, hogy a klubomnál jó voltam, és a válogatottban is éreztem, hogy mindenkire szükség van. Mindenki nagyon akarta a sikert, a csapat tett meg mindent, nem csak az egyének, nem néhány játékos játszotta végig az Európa-bajnokságot, hanem csapatként értük el a bronzérmet.

- Hogy alakul a nyarad?
- Voltam Szegeden, egy hetet a szüleimnél töltöttünk. Utána júniusban pedig Törökországba utazunk egy hétre.

- Mikor költözöl Győrbe?
- Győrben megvan már a lakásom, és valószínű, hogy egy héttel a kezdés előtt költözök. Azt szeretném, hogy be legyek rendezkedve, mire az edzések elkezdődnek, hogy akkor már ne kelljen mással foglalkozni. Lesz néhány elintéznivaló a költözés után, és ezeket is időben be akarom fejezni.

- A párod is költözik veled?
- A költözésben segít, de ő Kaposváron dolgozik, ezért nem tart velem. Ingázni fogunk, illetve többnyire majd ő jön hozzám, Győrbe.

- Hová vezet majd az első utad Győrben, amikor épp nem edzened kell?
- Biztos, hogy a kutyámmal (egy bichon havanese – a szerk.) elmegyek a Duna-part környékére sétálni. Nagyon szeretem az állatokat, így az állatkertet is meglátogatom, ott már régen jártam. Biztosan előfordul, hogy beülök egy kávézóba sütizni, és vásárolni is elmegyek majd.

Forrás: www.gyorietokc.hu