A 2012-es csapatban három rutinosabb korú játékos mellett az együttes többi tagja egy kivétellel (Antal Jenifer) utánpótlás korú. Jenifer viszont csakúgy, mint a többi fiatal játékos, ifjúsági Európa-bajnokként került a csapatba. Az utánpótlás korúak között az egyetlen, aki nem volt Európa-bajnok, a Ferencváros játékosa, Zsigmond Fruzsina, aki viszont 2006-ban gyerek strandkézilabda bajnok volt a Szentendrével.

Egy utánpótlás válogatottnak az elsőrendű feladata nem az eredmény elérése, hanem a felnőtt válogatott számára való játékos nevelés, amit mi azt hiszem, hogy az ifinél sikeresen teljesítettünk. Itt meg kell jegyezni, hogy az első, 2009-es év vitáit leszámítva mennyire lehet a sikeres ifi válogatott játékosokra építeni. A felnőtt szövetségi kapitány nagyon nyitott a fiatalok irányában. A felnőttnél 2009 óta, mióta összeállt ez a szakmai kettős, mindig ott voltunk a mezőny elején, a négybe kerülés lehetősége folyamatosan megvolt egy állandóan fiatalodó csapattal.

Az idei év különösen nehéznek ígérkezett, hiszen a két világverseny ütötte egymást, így sokat kellett áldozni mind a két oldalon, hogy sikerülhessenek az álmaink. Szerencsénkre az új vezetés nagyon színvonalas, kemény felkészülést biztosított számunkra. Az utánpótlás már áprilisban edzőtáborozott, akkor még Szentendre néven, saját pénzből, az Orosháziak segítségével. Itt a cél már a '96-os korosztály bevonása volt, ami sikerült is. Onnantól a vezetés segítségét élvezve táborozhattunk, továbbra is élvezve Orosháza támogatását is.

Ebben az évben, mivel a felnőtt volt előrébb sorolva az eredményességi listán, elég speciális felkészülésünk volt. A világbajnokságokon jobban dominál a fizikai erő, mint az Eb-ken, kicsit más a fújás felfogás, és ugye Ománban más volt a külső környezet is. A felkészülés mindig kétrészletű, hiszen a felnőtt játékosok egy része később csatlakozik, ahogy munkájuk és klubjuk engedi. Általában az utánpótlás felkészülése pár héttel hosszabb, mint a teljes felkészülés.

Az idei év ebből a szempontból is más volt: a felnőtt korú kerettagok is végig velünk voltak, mindenki nagyon odatette magát. Sajnos három térdműtét is nehezítette a helyzetünket a felnőttben, ahol egy ifista és két rutinosabb korú játékos térdét kellett rendbe rakni. Felkészülésünket nagyban segítette, hogy kimehettünk edzőtáborozni a horvát válogatotthoz, és két hivatalos, két nem hivatalos mérkőzést játszhattunk velük. Ehhez jött az a hét-nyolc mérkőzés, amit az ifi és a felnőtt válogatottak játszhattak a horvát klubcsapatokkal klubcsapatként.

Nagyon jó volt, hogy az újonc fiatalok láthatták a nemzetközi trendeket (a horvátok 2008-ban világbajnokok, 2011-ben Európa-bajnokok voltak), és egy nagyon jó csapattal gyakorolhattak. Az külön pikantériája a sorsnak, hogy pont a horvát csapattal játszottunk a négybe jutásért. Megállapíthattuk, hogy az előttünk álló három együttes egyelőre fizikálisan előttünk van. A csapatunk technikailag bárkit képes legyőzni, így az erősödés az idei évünk feladata.

2013-ban nem ütköznek a versenyek: a juniorok Dániában a felnőttek előtt versenyeznek, és utána indul a felnőtt Eb. Amennyiben sikerül kimennünk a világjátékokra, ott lesz még pár hét felkészülés (a dánok nem kívánnak menni, mi beadtuk a szándéknyilatkozatot, ha minden igaz). Itt az NB I-ben kézilabdázókkal lesz a baj, hiszen ők már alapoznak abban az időben.

Terveink szerint az idén az utánpótlás azon a részét, ami a felnőttben meghatározó, igyekszünk felerősíteni. A heti öt termes edzés mellé heti három-négy kondicionáló edzést raktunk be (hot-iron, trx, kettlebell, spinning, fight, kondi, stb.), hogy képesek legyünk felvenni a versenyt a norvég, dán, brazil hármassal. Ez egy teljes évet átölelő program lesz, ami iskola mellett nem lesz egyszerű, de az eredmények eléréséhez meg kell tennünk.

A strandkézilabda válogatottunk 93-94-es korosztálya kinőtte az utánpótlást, az idén utoljára még versenyzik egyet, mint junior, de már készen áll arra is, hogy végre a felnőttben is győzzön. Persze fontos nekik a saját korosztályuk, de már látszik rajtuk, hogy elfogadták, hogy a felnőttben is le kell tenniük valamit az asztalra. Az idei évben a két korosztályban játszó lányokkal nem volt baj, motiváltan érkeztek a felnőttbe, és rajtuk nem múlt semmi. A fizikális és a mentalitásbeli különbségek meg munkával, és fegyelmezett hozzáállással megoldhatóak.

Sajnos a fiatalok, amikor egy fegyelmezettebb, zártabb utánpótlás-rendszerből átkerülnek egy oldottabb, lazább felnőtt környezetbe, nem mindig találják magukat. Talán a teremben a kicsi ETO eredményessége jelzi majd, hogy nem az utánpótlással, hanem a befogadó felnőtt környezettel is baj lehet. Amennyiben egy zárt közösségű utánpótlás csapat egy keménykezű, kiváló szakemberrel eredményes lehet, az 5-10. hely között ott lehet a bajnokságban. Át kell gondolnunk, hol tűnnek el a gyerekek. Szerencsére a strandkézilabda válogatottnál sokan felkerültek, és mára meghatározó játékosok a felnőtt válogatottban. Reméljük, még keményebb munkával tudjuk fokozni a nevelés színvonalát, és leszünk még eredményesebbek is.

Gróz János

© handball.hu