handball.hu: Kérlek, mutasd be Magad pár mondattal. Hol, mely csapatokkal dolgoztál, mielőtt Angliába kerültél?
Bekker Ari: Bekker Arinak hívnak, Pest megye egyik kisvárosában, Monoron nőttem fel. Harminc éves vagyok, hat esztendős koromban kezdtem kézilabdázni. Először a Ferencvárosnál edzettem, majd a Kispesti Atlétikai Clubhoz kerültem, ahol csodálatos hat évet töltöttem el. Mindig is rajongtam a sportágért, és pozitívan hatott rám az, hogy édesanyám is kézilabdázott. Jelenleg Kelet-Londonban élek az olimpiai megyében, tíz perc sétára az olimpiai falutól és a kézilabda arénától.

handball.hu: Mikortól dolgozol kint, és milyen úton kerültél oda?
Bekker: 2002 novemberében jöttem ki Angliába nyelvet tanulni. Nagyon hiányzott a kézilabda, így elkezdtem az Interneten csapatot keresni, és két év kihagyás után újra elkezdtem játszani. 2006-ban kaptam egy munkalehetőséget a "Leyton Orient Community Sports Programme"-ban mint foci-kézilabda edző. Így kezdtem Kelet-Londonban dolgozni, testnevelés órákra járni általános és középiskolákban.
Két év sem telt el, amikor részt vettem a brit nőikézilabda-válogatott edzésén, és ott a tréning végén az edző felajánlotta, hogy vegyek részt a következő válogatásukon. Ott voltam két edzőtáborukban (Londonban és Dániában), ahol sajnos már sérüléssel edzettem. Emiatt később megoperáltak, és az ebből adódó sok pihenés és kihagyás adott arra lehetőséget, hogy egy új munkába vágjak bele.

2010 márciusától az Angol Kézilabda Szövetségnél dolgozom mint "London & South East England Handball Development Officer in Partnership with London Borough of Newham". A munkám nagyon sok kitartást és elszántságot igényel. London harminchárom megyéjének mindegyikében az a cél, hogy minél több iskola oktassa a kézilabdát, mint sportot. Szerencsés vagyok, mert azzal foglalkozhatok nap mint nap, amit szeretek, és átadhatok valamit olyan embereknek, akiknek ez a sportág teljesen ismeretlen.

Idén, 2012-ben inkább a munkámra fordul több figyelem, mint magára a játékomra (jelenleg is aktívan kézilabdázom) - igazán nagy évet mondhat magáénak a sportág itt, Angliában, hiszen a világ legjobbjai két hónapon belül itt lépnek pályára.

handball.hu: Pontosan mi a feladatod?
Bekker: Az én feladatom, hogy minél több iskola felismerje és megszeresse ezt a csodálatos sportágat, együtteseket hozzanak létre, versenyekre nevezzenek be. Az iskolák mellett focicsapatokkal (mint például Chelsea, Tottenham vagy WestHam) is dolgozok. Az igazi kihívást számomra egy klub fenntartása és irányítása jelenti. Szívemhez közel áll a Newham Flames Handball Club, amelyet már saját csapatomnak mondhatok, hiszen olyan 16-25 éves fiatalokból áll, akik a kezem alatt nőttek fel.

handball.hu: Milyen szerephez jutsz az olimpián?
Bekker: A munkám mellett az olimpia is hatalmas utakat nyitott meg nem csak a sportágnak, de nekünk játékosoknak és kézilabdában érdekelteknek is. Szerencsés vagyok, mert beválasztottak az Olimpiai NTO (National Technical Official) csapatba, ami a jegyzőkönyv és az időóra kezelését, valamint statisztikai munkát is maga után von. Hatalmas megtiszteltetés lesz részt venni, együtt dolgozni a legjobbakkal, és tudni, hogy nem én leszek az egyetlen magyar az olimpián.

handball.hu: Milyen feltételeket biztosítanak az angol kézilabda válogatott számára?
Bekker: Az angol csapatnak nagyon nehéz dolga volt, mióta megkapta a rendezés jogát: szinte a semmiből kellett egy együttest összehozni, amit egy dániai kézilabda-programmal sikerült megvalósítaniuk (potenciális kézilabdázókat küldtek ki Dániába, hogy elsajátítsák a sportág minden mozdulatát). Valamennyi játékos európai csapatoknál helyezkedett el, és ott folytatta karrierjét. Egy évvel az olimpia előtt a női válogatott Londonba költözött, ahol együtt lakik, és minden nap edz. A férfiak maradtak a csapatuknál, és csak edzőtáborokra, felkészülési időszakra jönnek össze. A kezdet nem volt könnyű, de az anyagiak javultak, és mindent megtesznek, hogy a legjobb körülményeket biztosítsák a felkészülésükhöz.

handball.hu: Mennyit fejlődött a brit kézilabda az elmúlt időszakban?
Bekker: Hatalmasat. Amikor négy éve London megkapta a rendezési jogot, a sportág ismertebb lett, és jelenleg Nagy-Britannia leggyorsabban fejlődő sportágának tekintik. Nagyon sokan elkezdtek játszani, több a lehetőség, több a verseny (London Youth Games, National Competitions). Számomra rendkívüli élmény nap mint nap látni, hogy a gyerekek mennyire szeretnek játszani! Ilyenkor azon gondolkodom, hogyan lehetséges, hogy a kézilabda itt nem lett olyannyira népszerű, mint a közeli országokban (Franciaország, Spanyolország, Németország, Svédország)?

handball.hu: Milyen kézilabdás fellendülést vár az angol szövetség az olimpiától?
Bekker: Mind az angol, mind a brit szövetség számára fontos az olimpiai szereplés és a kézilabda szellemiség átadása, ezért az elmúlt hónapok bővelkedtek olyan eseményekben, amelyeket az olimpiai kézilabda csarnokban rendeztek meg. Több száz, több ezer gyermek volt szemtanúja e csodálatos játéknak, amit visszavittek magukkal az iskolákba. Bízunk benne, hogy az elvetett mag jó talajra hullott... Az olimpia nemcsak népszerűséget, de fennmaradási esélyt is biztosít a sportágnak. Megépült az olimpiai kézilabda csarnok és az olimpiai edzőcsarnok (négy kézilabda pályával), így több lehetőség van edzésekre, meccsek játszásara.

handball.hu: Milyen erőt képvisel a női válogatott, mire lehetnek képesek az olimpián?
Bekker: A női csapat legnagyobb erénye, hogy több mint egy éve napi szinten együtt edz. Összeszokottak, és jól ismerik egymást a lányok. Hatalmas siker lenne, ha bejutna a negyeddöntőbe a női vagy a férfi csapat, de valójában a kézilabdavilág abban bízik, hogy egy nyert meccset tudnak hozni. (Ez már sikerült az olimpiai teszt-eseményen novemberben, amikor a női válogatott Angolát, az afrikai bajnokot verte meg.)

handball.hu: Mit gondolsz, mennyivel lehet népszerűbb a kézilabda egy olyan országban, ahol a futballnak szinte határtalan a népszerűsége?
Bekker: Angliában hatalmas a foci-szeretet, és ha egy gyerek egy labdát kap a kezébe, azonnal belerúg, mert olyan szeretne lenni, mint David Beckham, vagy más ismert focista. Ez hiányzik a sportágnak a legjobban: nincsenek nagy személyiségek, akikre a gyerekek fel tudnak nézni, és akik példaképek lehetnek, mint egy Fazekas Nándor vagy egy Görbicz Anita. A másik nagy hiányosság a meccsek közvetítése. Úgy vélem, ha egy nemzeti csatorna, mint például a BBC leadna egy-két nemzetközi meccset, talán nagyobb lenne a nézettség és az érdeklődés is a sportág iránt. Az biztos, hogy a foci itt verhetetlen, hiszen az előtörténete sokkal hosszabb, és igazán nagy neveket tud felmutatni. Ennél fogva anyagilag is vonzóbb "pálya". Mégis úgy gondolom, hogy években mérve Angliában is lesz majd presztízse a kézilabdának.

handball.hu: Mennyi nézőre számítotok a londoni olimpiai kézilabda tornákon?
Bekker: "Elvárt" nézőszámot nem tudok mondani, a lényeg most az, hogy egyáltalán leültessék az embereket egy kézi meccset megnézni, hogy értsék, mi történik, és hogy elkapja őket is a tűz, amit egy jó rangadón mi, magyarok már többször átélhettünk. Természetesen szorítanak a hazai csapat jó szerepléséért, mert az nagyot lendítene a sportág nézettségén és helyzetén. Az angolok célja, hogy az olimpia után már ismert, és elismert sportként gondoljanak az emberek a kézilabdára, és hogy ezáltal meginduljon egy "játékos-áradat". Szívesen állnék elébe.

© handball.hu