A nemzetközi elnevezésekben már hosszú ideje a legmagasabb utánpótlás-korosztályt juniornak, az alatta lévőt ifjúságinak (angol terminológiával junior ill. youth) nevezték. A korábban idehaza használt elnevezések ezzel konfliktusban voltak (a juniort hívták nálunk ifjúságinak), ami többek közt azt is eredményezte, hogy az ifjúsági bajnokság játékosai nem kerülhettek be az ifjúsági válogatottba, mert túl "öregek" voltak hozzá. Ezt a visszásságot a korosztályos bajnokságok átrendezése 2011. nyarától eltüntette.

Ebben az idényben idehaza a junior korhatár 1992. január 1. (azaz ezen a napon, és ennél később született játékosok szerepelhetnek a junior bajnokságokban), az ifjúságié 1994. január 1., a serdülőé pedig 1996. január 1. Történetesen ez idén teljesen egybeesik a nemzetközi korhatárokkal is.

A helyzet azonban kissé bonyolultabb, mint elsőre látszik. Nemzetköziben ugyanis tavaly is ezek voltak a korhatárok, jövőre pedig 1994-es lesz a junior, illetve '96-os az ifi, és így lesz 2014-ben is. Azaz a nemzetközi színtéren minden második évben emelik csak a korhatárt, akkor azonban rögtön két évvel.

A dolog háttere az, hogy a páros naptári években a Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) rendez világbajnokságokat, a páratlan években pedig az Európai Kézilabda Szövetség (EHF) Európa-bajnokságokat. Mivel mindkét szervezet csak kétévenként szervez versenyeket, érthető és logikus, hogy mindketten külön-külön csak kétévenként nyúlnak a korhatárokhoz, és akkor mindig két évet emelnek. Kérdés maximum annyi lehet, hogy indokolt-e, hogy az EHF mindig a rá következő év világbajnokságához igazítja az Eb-korhatárt – de ennek további boncolgatása nem tartozik cikkünk témájához.

Mindazonáltal az látható, hogy ez a rendszer azt eredményezi, hogy egy keretet négy szezonon keresztül egyben lehet tartani, sorrendben egy ifjúsági Eb, egy ifjúsági vb, egy junior Eb, majd legvégül egy junior vb keretében (valójában a játékosok nem azonos ütemű fejlődése miatt szinte minden válogatott átalakul a négyéves terminus alatt, de ezt már nem lehet, és nem is kell a versenyszabályzatok oldaláról kezelni).

Felvetődött, és a Magyar Kézilabda Szövetség illetékesei elé került egy terv, hogy az igazodást teljes körűvé téve, a magyar bajnokságban is így, kétévenként, két évet emelve változzanak a korhatárok. Ha elfogadják, ez azt jelentené, hogy jövőre a '94-es és '95-ös évfolyam lenne a junior, majd két év múlva szintén ugyanők. Szintén két évig (2012-14 közt) lenne ifjúsági korosztály az 1996-97.

Hová vezetne egy ilyen rendszer? A leglátványosabb, hogy valóban egy azonos keret futna végig éveken keresztül (OSB, majd ifjúsági és junior korosztály). Ugyanazok a keretek, esetleg akár azonos edzővel, harcolnának egymás ellen a különböző bajnokságokban akár hat éven keresztül. Ez adna egyféle állandóságot, egyben a vesztes csapat számára úgymond visszavágási lehetőséget, akár a következő szezonban. Ugyanakkor éppen emiatt az ifiből a juniorba kerülő játékos azt tapasztalná, hogy ugyanazok a játékostársak, ugyanazok az ellenfelek, így kisebb volna a jelentősége a korosztályváltásnak, csak annyi változik, hogy nem kettőkor van a meccs, hanem négykor.

De van még itt néhány hatás. Például a rendszer vesztesei a páratlan években (például 1995, 1997, stb.) született játékosok volnának, hiszen ők úgy játszanák végig utánpótlás-pályafutásuk nagy részét a serdülőben, ifiben majd juniorban, hogy eközben éveken át végig náluk egy évvel idősebb játékosok közt kellene szerepelniük. A páros évfolyamok pedig úgy kerülnének fel a magasabb korosztályba (serdülőből ifibe, majd két év múlva onnét juniorba), hogy ott azonnal ők a legidősebbek, nem támaszkodhatnak a felettük lévő évfolyamra. (Ez egyben várhatóan hullámzó színvonalú bajnokságokat eredményezne, egy gyengébb évet követne egy jobb, majd ismét egy gyengébb, és így tovább).

Tovább nézve: ma minden játékos húszéves korára kerül ki az utánpótlásból, azaz ennyi idős koráig kell elérnie, hogy valamely klubnál felfigyeljenek rá, és számításba vegyék a felnőtt keretüknél. A kétévenkénti korosztályemelést bevezetve a páratlan évjáratoknak erre egy évvel kevesebb idő állna rendelkezésükre, hiszen ők már tizenkilenc évesen kiöregednének a juniorból. Nem nehéz belátni, hogy ez az egy év milyen sokat számít.

Ám még a többi páratlan évfolyamhoz képest is kiemelten nehéz helyzetbe kerülhetnek az 1993-as születésű játékosok. Számukra az idén nyáron úgy érne véget az utánpótláskor, hogy erről csak néhány héttel utolsó junior szezonjuk vége előtt értesülnek. Azaz ma még abban a tudatban készülnek, hogy jövőre is a juniorban játszhatnak, majd az új versenykiírás bejelentésekor kiderül, hogy mégsem: vagy találnak maguknak felnőtt csapatot, vagy eddig tartott a kézilabda. (Hogy ne is beszéljünk arról, aki esetleg tavasszal megsérül, és a sérülése előtt még nem gondolt rá, hogy most kell úgymond eladnia magát, mire pedig ezt megtudja, sérülten már alig van erre esélye).

Ráadásul ez csak az első osztály. A másod- és harmadosztályban, ahol az NB I-hez képest általában lényegesen szűkebb a merítési lehetőség, kevesebb a játékos, az ideihez képest két évvel eltolt, azaz húszról tizenkilenc évre szigorított korosztállyal még nehezebbé válna a junior csapatok kiállítása. Erre a legtöbb klub csak úgy lesz képes, ha gyerekeket is benevez a mérkőzésekre, hogy meglegyen az előírt létszám.

Még egyet továbblépve: ha megmarad az idei rendszer a kétéves osztásokkal, akkor jövőre az Országos Serdülő Bajnokság (OSB) korhatára 1998. január 1. lenne. Mivel tavaly ez még '94 volt, ez azt jelentené, hogy két év alatt leszállítanák az OSB korhatárát tizenhétről tizenöt évre. Mondanunk sem kell, hogy a szűkebb merítésből dolgozó, elsősorban vidéki, kisvárosi csapatoknál ez mennyivel megnehezíti a helyzetet, pedig az OSB-ben az NBI mellett az NBI/B csapatainak is kötelező indulniuk (és már az idén is volt olyan NB II-es bajnok, aki azért nem vállalta el a feljutást a másodosztályba, mert nem tudott volna kiállítani egy serdülőcsapatot).

Információink szerint mindezekről a kérdésekről még nem született meg a végleges döntés. Ez azt jelenti, hogy a fent leírtak csak egy lehetséges, bár korántsem valószínűtlen forgatókönyvet takarnak. Előfordulhat, hogy egyáltalán nem fogadják végül el, és az is lehetséges, hogy elfogadják, de bizonyos könnyítő és/vagy átmeneti rendelkezésekkel, kiegészítésekkel (például csapatonként egy-két 1993-as születésű játékos jövőre is szerepelhetne). Mi mindenesetre reméljük, hogy olyan lebonyolítási renddel játsszák majd jövőre az utánpótlás-versenyeket, amely a legjobban segíti a fiatal tehetségek beérését, fejlődését, jó teljesítményre képes felnőtt kézilabdázóvá válását.

Németh Attila

© handball.hu