Buci része volt a békéscsabai kézilabda történelemnek, évtizedeken keresztül szolgálta szeretett lila-fehér klubját. Imádta a csapatot, élete, lételeme volt a sport. Minden problémával, ügyes-bajos dologgal lehetett hozzá fordulni, mindig, minden körülmények között segíteni próbált.

Hét éven át a magyar férfi kézilabda válogatott masszőre volt, több világversenyen is részt vett, tagja volt többek között az athéni olimpián negyedik helyen végzett csapat szakmai stábjának.

Részese volt a békéscsabai kézilabda történelem legendás mérkőzéseinek, sikereinek. Buci a sportnak, a kézilabdának élt. Mindenkihez volt egy jó szava, egy biztató mondata. Szeretett tréfálkozni, tőle mindent elfogadott az ember, mert tudta, hogy szeretetből mondja, teszi. Nagy küzdő volt, tíz hónapon keresztül viaskodott a súlyos betegséggel, amely végül legyőzte őt. Két operáción esett át, számtalan kezelést vett fel, de a szervezete végül feladta a harcot. Végig bízott a gyógyulásban, példaértékűen, méltósággal viselte a súlyos betegség minden terhét.

Felejthetetlen kép, ahogy a kispad mellett állva, a törölközőjét a feje felett pörgetve biztatta szurkolásra a közönséget. Buci így marad meg a kézilabdabarátok emlékezetében.

Emlékét örökre megőrizzük, nyugodjék békében!

© handball.hu