A kézilabda bajnokság másodosztályát két csoportban (Kelet illetve Nyugat), csoportonként 14-14 csapat számára írják ki. A versenykiírás értelmében az NB I/B-be a következők jogosultak nevezni:

- az előző NB I-es bajnokság utolsó két helyezettje
- az előző NB I/B bajnokság 2-11. helyezettje csoportonként
- az előző évi hat NB II-es bajnoki csoport győztese

Ez összesen pontosan 28 csapat. A versenykiírás szerint, amennyiben a 28 jogosult bármelyike nem ad be nevezést, akkor a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) dönthet arról, hogy kiknek ad indulási jogosultságot.

Valójában jó pár éve nem volt arra példa, hogy mind a 28 jogosult benevezett volna. Három évvel ezelőtt 24 résztvevővel zajlottak a küzdelmek, az előző két évben pedig úgy volt teljes a keret, hogy a kieső helyeken végzett csapatok közül néhányat az MKSZ ismételt NB I/B-s indulási jogban részesített. Például 2010-ben kiesett a bajnokságból a Nagykanizsa és a Tolna, majd 2011-ben ismét kiestek ugyanonnan.

A következők megértéséhez fontos látni, hogy hogyan működik a finanszírozás az alsóbb osztályokban. Már az NB I-ben is jellemző, hogy a klubok legnagyobb támogatói közé tartozik a helyi önkormányzat (Budapesten ez kevésbé jellemző, ezért tűntek el vagy estek ki sorban a fővárosi csapatok), a másod- és harmadosztályban pedig már teljesen ez a domináns. Sok együttesnek az egyetlen finanszírozási forrása az önkormányzat, vagy egy helyi oktatási intézmény, és a többieknek is - egy-két kivétellel - ez az első számú bevételi forrásuk.

Az önkormányzatok gazdasági helyzete azonban az utóbbi időben sok helyütt megrendült. Ilyenkor pedig a sport az elsők közé tartozik, ahonnan elvonják a támogatást.

Hogy ez hová vezet? Tekintsük át a csapatokat, jogosultság szerint!

A két NB I-es "kieső" közül a Szekszárd helyzete érdekesebb, ugyanis már az első osztály tizenkét helyére is csak tizenegy csapat adott be jelentkezést, így az UKSE a szövetség döntése alapján megtarthatja NB I-es helyét, bár tavaly kieső helyen végzett.

Az Újbuda már tavaly az NB I-ben is olyan gazdálkodási helyzetben volt, amivel a másodosztályban is a liga leggyengébb csapatai közé tartozott volna. Vállalta is ennek következményeit, és ezzel véget ért egy történet: az Óbudai Goldberger nemrég még első osztályú volt, aztán áttette a székhelyét Újbudára, és végül így is kiesett. Az Újbuda a következő szezonban fölényesen megnyerte a Keleti csoportot, de a feljutás lehetősége némi jogi csűrcsavar által a frissen alapított Hunnia KSK kezébe került, az Újbuda pedig más jogon újra elindult a másodosztályban. A Hunnia nagyon ingatag pénzügyi alapokkal év közben szétesett (kétszer is), a végén a bajnokságot alig tudta befejezni, és a szezon végén meg is szűnt. Az Újbuda újra megnyerte a Keleti csoportot, immár ténylegesen is feljutott az NB I-be, de a bajnokság végén itt is lehúzták a redőnyt, és ezzel a Goldberger-történet mindkét szála szomorú véget ért.

Tehát az elsőként jogosult két csapatból nem adott be nevezést senki, ez rögtön két üres hely.

Az előző szezon 2-11. csapatai (tehát fel nem jutók, ki sem esők) közül Nyugaton mind a tíz klub benevezett.

Keleten ellenben sorra léptek vissza a bajnokságtól. A tavalyi ezüstérmes Gyöngyös csapatának a helyi Károly Róbert Főiskola volt a gazdája. Az intézmény azonban bizonytalan helyzete miatt (nagy valószínűséggel megszüntetik, de legalábbis más felsőoktatási intézmény alá sorolják be, és csökkentik az állami támogatását is) a csapat fenntartását a továbbiakban vállalni nem tudta. Az önkormányzat átvehetné az együttest, de itt lép be a képbe, hogy a város férfi csapata frissen visszajutott az NB I-be, és minden lehetséges pénzügyi forrást oda kívánnak csoportosítani a másodosztályú (bár bajnokesélyes) női gárda helyett, így ennek kimondták a halálos ítéletét.

Bőcsön az önkormányzat komoly problémákkal néz szembe: a hírek szerint a település pénze a csődbe ment Jógazda Banknál volt elhelyezve, és nekik nem járt kárpótlás, így elúszott minden megtakarítás. Akár így történt, akár nem, az tény, hogy Bőcs egy NB I/B-s kézilabdacsapat működtetését immár nem tudta vállalni, így ők sem adtak be nevezést.

Szintén az önkormányzat nehézségei állnak a 2008-ban (Elek Gábornak, az FTC jelenlegi edzőjének vezetésével) még bajnoki címet nyerő Csömör problémái mögött, ők sem adtak be nevezést a másodosztályba.

A csömöriek bajnoki címét akkortájt a Gyula veszélyeztette leginkább. Nos, a két akkori nagy vetélytárs most egyszerre búcsúzik a másodosztálytól: Gyulán ugyanis úgy döntöttek, a jövőben a női szakosztály számára az NB I/B-s szerepléshez nem biztosítják a szükséges forrásokat, így a csapat az NB II-ben fog indulni.

Így keleten a tíz bennmaradóból négy, az Újbudát is számítva tizenegyből öt csapat, az érintettek csaknem fele megszűnt, vagy alsóbb osztályba kért besorolást.

Az NB I-es kiesőket, és a csoportok tíz-tíz bennmaradó csapatát tekintve tehát a huszonkettőből hat csapat hiányzik, nem adott be nevezést.

---

S akkor hátravan még a hat NB II-es bajnok. A Déli csoport bajnoka a dabasi DANUKE SE nem adott be nevezést az NB I/B-be. A Délkeleti csoportot fölényesen nyerő abonyi Abonett KC szintén nem. Délnyugat bajnoka, a Szekszárdi FGKC hasonlóképpen maradna az NB II-ben. Északon nagy küzdelem után a Budakalász lett a bajnok – mondanunk sem kell, ők sem neveztek a másodosztályra. Az Északnyugati csoport bajnoka az NB I/B-ből egy éve kiesett Szombathely, aki nem kívánt egy év múlva megint kiesni, jobb szereplésre pedig nem megfelelő a pénzügyi helyzete, így marad harmadosztályú. Üdítő kivételként Északkelet bajnoka, a Nyíradony benevezett az NB I/B-be, a hat harmadosztályú bajnok közül egyedüliként.

A feljutókat is nézve tehát a huszonnyolc jogosultból tízen nem vállalták a másodosztályt, a Szekszárd pedig bennmaradt az NB I-ben, így mindössze tizenhét elsődleges nevezés érkezett be. Így tehát összesen tizenegy helyre, a teljes létszám negyven százalékára az MKSZ keresett jelentkezőket.

---

A baj méretére jellemző, hogy még az előző szezont nulla ponttal záró, az utolsó előtti helyezett csapattól is húsz, az élmezőnytől negyven-ötven gólos verést kapó Tolnát is megkeresték, hogy lennének-e kedvesek vállalni a szereplést - nem voltak. Egy ideális világban a bajnokságban való indulás jogáért kemény küzdelmet folytatnak a csapatok, itt ellenben, a Szövetség - már-már magát megalázva - szinte könyörög, hogy valaki tegye már meg azt a szívességet, hogy benevez.

Tolnán kívül Nagykanizsán is úgy érezték, hogy elég volt kétszer egymás után kiesni, harmadszorra már nem kívánják maguknak ezt az élményt. Felajánlották a bennmaradás lehetőségét a harmadik kiesőnek is, de Kozármislenyben is arra jutottak, hogy a lehetőségeikhez az NB II áll közelebb, ezért köszönettel elhárították a felkérést. Egy üres helyet azonban sikerült betölteni azzal, hogy a tavalyi bajnok, de az első osztályt vállalni nem tudó Mohács nevezését elfogadták (bár papíron ők nem lennének jogosultak, de ilyen esetekben gyakorlatilag automatikusan megadják az indulási jogot a címvédőnek).

Benevezett továbbá a bajnoki címről épphogy lemaradó, de a másodosztályt vállalni kívánó Siófok II, tehát a Balaton-parti város második számú csapata. Így Nyugaton tizenkét szereplővel indulhat a bajnokság, ami azt jelenti, hogy minden fordulóban két csapat szabadnapos lesz, a huszonhat forduló ellenére minden csapat csak huszonkét mérkőzést játszik (és a fordulókban általában csak öt mérkőzés lesz, nem hét). Ráadásul a tizenkét csapatból három is egy első osztályú klub második csapata (Győr II, FTC II, Siófok II). A tizenkét csapatból a Siófok II indulási jog nélkül pályázott, és nyerte el a szövetségtől a lehetőséget.

Keleten még nagyobb volt a hiány, de itt a kiesők megmentették a bajnokságot a komolytalanná válástól, ráadásul egy feljutó is volt. Az egri főiskola csapata, valamint az Orosháza kifejezetten pályázott az ismételt másodosztályú indulásra, és a nagymértékű létszámhiány mellett nem is volt kérdéses, hogy megkapják. Az év közben anyagilag teljesen leépülő Tápiószele viszont talán az NB II-es indulásra sem lesz képes. Mindazonáltal elmondható, hogy az NB I/B-s bajnokságból nem lehet kiesni: az MKSZ mind a hat kiesőnek felajánlotta (sőt, kifejezetten kérte őket), hogy maradjanak fenn a másodosztályban, induljanak ott el ismét.

Keleten azonban a két kieső felírása után is mindössze kilenc csapatból állt volna a bajnokság. Itt jól jött, hogy két első osztályú klub is szándékozott II. csapatot indítani, bár indulási joga ehhez sem a Debrecennek, sem az Érdnek nem volt: a hajdúságiak a második, az érdiek az ötödik helyen végeztek az előző szezonban az NB II-ben. Mivel azonban hely volt bőven (sőt), mindketten megkapták a lehetőséget. (A Budaörssel közösen indított érdi gárda a Nyugati csoportra pályázott, de indulási jog nélküli friss bajnoki résztvevőként elvállalták Keletet is, így a budapesti csapatok mind maradhattak az előző évivel azonos csoportban.)

S akkor így lettek tizenegyen. Ez azt jelenti, hogy kieső helyen végezni már elméletileg sem lehet, mivel a 12-14. helyezettek búcsúznának a másodosztályból. Ha a Gyöngyös mégis jelentkezne, akkor itt is meglenne a tizenkét csapat, és legalábbis elméleti alapon lenne kieső.

Gyöngyösön ugyanis elképzelhető, hogy helyi szponzorok segítségével mégis életben marad a csapat, ha lesz kedvük nevezni az NB I/B-re, akkor egészen biztosan meg is tehetik ezt (elméletileg jogosultak, viszont a határidőig nem adtak be nevezést, így már MKSZ-engedélyre van szükségük az induláshoz, azonban nem kétséges, hogy, ha kérik, meg is kapják azt). Persze eleve felmerül a kérdés, hogy miért is van szükség nevezési határidőre, ha még utána is úgy vadásznak olyan klubokra, akik esetleg elvállalnák a bajnoki indulást.

---

Összesítésül: a huszonnyolc jogosultból a Mohácsot is beszámítva mindössze tizennyolc alakulat nevezett be az egyébként tizennégy-tizennégy csapatos másodosztályú bajnokságba, Nyugaton tizenegy, Keleten mindössze hét. Rajtuk kívül mindeddig öt együttes (DVSC II, Siófok II, Budaörs-Érd II, Eger, Orosháza) adott be jelentkezést, annak ellenére, hogy a szövetség még más, nem jogosult csapatokat is megpróbált rábeszélni az indulásra. Egy évvel ezelőtt is elfogadtak jogosultsági körön kívülről érkező nevezéseket, de ezek akkor ahhoz kellettek, hogy beteljen a létszám. Most ez a cél elérhetetlennek látszik még így is.

Rádásul a huszonhárom nevező csapatból öt kifejezetten utánpótlás-gárda (a Győr, az FTC, a Siófok, a Debrecen és az Érd II. csapatai). Ez természetesen további gondolatokat is felvet, de most elégedjünk meg a tényközléssel, hogy a szintén kizárólag utánpótlás-korú játékosokat foglalkoztató Szent István SE figyelembevételével a huszonnyolc helyre összesen tizenhét felnőtt csapat jelentkezett.

A másodosztályú bajnokként az NB I-et nem vállaló Moháccsal, a létszámhiány miatt az előző években jogosultság nélkül az első osztályba jutó Siófokkal és Szekszárddal (ez utóbb csapat most pedig jogosultság nélkül marad benn) együtt pedig még inkább az látszik, hogy elértük azt az állapotot, miszerint a Nemzeti Bajnokság osztályaiban szinte bárki elindulhat, aki rendelkezik a szükséges motivációval, no és persze finanszírozási forrással.

A legfőbb kérdés így már ez: szükség van-e egyáltalán az indulási jogosultságok szabályozására?

Németh Attila

A 2011/12-es versenykiírás

© handball.hu