Az NB I-es ifjúsági bajnokság (korhatár: 1991) az idén úgy indult, hogy akár meglepetés is születhet, de az ősz mindenképpen nagy izgalmakat ígért. A Ferencváros ugyanis hibátlan teljesítménnyel húzta be az őszi szezont. Látni kellett ugyanakkor azt is, hogy a Fradi az összes komoly rangadóját otthon játszotta, és így is a Győrt egy, a Debrecent két góllal verte csak meg. Ráadásul a győriek ezen kívül nem vesztettek pontot, tehát ott loholtak fővárosi ellenfelük nyakán, a Debrecen pedig úgy állt két vereséggel, hogy nem játszott rangadót otthon.

Az ETO azután hibátlanul játszotta végig a tavaszt, egy komoly veréssel vágott vissza az őszi népligeti vereségért, és még ennél is jobban elpáholta idegenben a Debrecent. Így aztán a két vetélytárs találkozójára már csak az alapszakasz második-harmadik helye maradt nyitott. Ezt végül a Fradi szerezte meg, azonos pontszámmal, jobb egymás elleni eredménnyel. A negyedik helyre a Vác jutott be – de az azért látszott, hogy neki nem sok babér fog teremni a rájátszásban. Így az alapszakasz végeredménye lemásolta a felnőttekét, legalábbis ami az élmezőnyt illeti.

A Ferencváros aztán a rájátszásra teljesen elfáradt, mindkét ellenfelével szemben kettős vereséget szenvedett, így, mivel a Vác mind a hat meccset simán elveszítette (a legszorosabb meccsen is tizenkét gól volt a különbség), a Debrecen a rájátszásban is lemásolta a felnőtt bajnokság eredményét, és a budapesti zöld-fehéreket megelőzve Csapó Erika csapata szerezte meg az ezüstérmet, míg a bajnok ezúttal is a Róth Kálmán vezette győri együttes lett.

Ebből a négy együttesből három a serdülő bajnokság (korhatár: 1993) felsőházába is bejutott, itt a kicsit gyengébben teljesítő hajdúságiak helyét az ifiben is a felsőházért harcoló (de ott végül be nem kerülő) Siófok vette át. A rájátszás azután letisztázta az erőviszonyokat, a Győr nem ismert kegyelmet, csak a legvégén, már a biztos bajnoki cím tudatában engedett annyira ki, hogy a Fradi képes legyen megverni őt, de a bajnoki címéhez nem fért kétség, ahogy a másik zöld-fehér csapat ezüstérméhez sem. A további sorrend is az alapszakasznak felelt meg, harmadik a Vác, negyedik a Siófok együttese lett.

Az Országos Nyílt Serdülő Bajnokságot (korhatár: 1994) meggyőző fölénnyel, a döntőben is minden ellenfelét megverve szintén a Győri Audi ETO csapata nyerte meg, legfőbb ellenfelei itt is a Debrecen és a Ferencváros voltak.

Még egy kicsit lejjebb, a már éves korosztályos bontásban rendezett Erima bajnokságnál is töretlen a kisalföldi uralom: bár a '95-ös versenyt évek óta mindig az FTC nyerte, az idén nekik csak a negyedik hely jutott, a bajnoki cím pedig itt is Győrbe került, az ezüst pedig Debrecenbe.

A győriek monoton utánpótlás-uralmát egyetlen fronton tudta megtörni a két legnagyobb ellenfél, közös erővel. Az Országos Ifjúsági Kupa dabasi négyes döntőjében az elődöntőben a Debrecen búcsúztatta Róth Kálmán csapatát, azonban végül a hajdúságiaknak itt is csak egy ezüst jutott, mivel a döntőben őket pedig az FTC győzte le, így ez a kupa a Népligetbe került.

Az utánpótlás-versenyeket áttekintve tehát nem csak az állapítható meg, hogy már-már nyomasztó a Győri ETO fölénye, de az is, hogy szinte mindenütt a Ferencváros és a DVSC a legfőbb kihívója (szembetűnő a Békéscsaba visszaszorulása), nem könnyű olyan versenyt találni, ahol e három csapaton kívül bárki más felállhatott volna a valós, vagy képzeletbeli dobogóra.

---

Lépjünk most vissza a felnőttek küzdelmeihez, előbb az NB I/B-nek nevezett másodosztályú bajnokságba. Ezt a versenyt két csoportban rendezik. Az idei szezonban mindkét csoportban jóval kiélezettebb volt a verseny, mint tavaly, amikor szinte a bajnokság kezdete előtt meg lehetett jelölni a leendő bajnokcsapatokat.

Keleten három csapat látszott esélyesnek a bajnoki címre: a Gyöngyös, a Hajdúnánás, és a frissen kieső Kiskunhalas. Ilyen versenyben különösen fontosak az egymás elleni találkozók, és azzal, hogy Gyöngyösön nyerni tudott novemberben a Hajdúnánás, egy csapat lényegében ki is szállt a bajnoki versenyfutásból. Ezt tovább fokozta, hogy márciusban egy viharos, összesen tizenöt kiállítást hozó mérkőzésen a halasiak is nyertek ugyanitt, ráadásul tavasszal a Gyöngyöst erősen sújtották a sérülések is. A Kiskunhalas ekkor két hét alatt megverte két riválisát (a Nánást otthon), így komoly versenyelőnybe került, amit aztán már ki sem engedett a kezéből, míg a Hajdúnánás néhány váratlan vereség után végül még az ezüstérmet sem tudta megszerezni, az a Mátraaljára került.

Érdekes színfoltja volt a bajnokságnak az orosházi együttes, amely a korábbi orosházi játékosok mellett a tavaly megszűnt Hódmezővásárhelyi NKC ifjúsági csapatára épült. Az újonnan alakult klubokra jellemző pályát leírva némileg viharos évet tudhatnak maguk mögött, több edzőváltással, kényszerűen távozó (a távolabbról való közlekedést vállalni nem tudó) játékosokkal. A fiatalok a bennmaradást végül nem tudták a pályán kivívni, kieső helyen végeztek, de van rá esély, hogy jövőre újra nekifutnak.

Még ennél is élesebb volt a verseny Nyugaton, ahol a legutolsó mérkőzésig várni kellett az eredményhirdetéssel. Kezdetben itt is nyíltnak tűnt a küzdelem, a Pécs, a Mohács, valamint az itt szereplő két utánpótlás-csapat, a Győri ETO és az FTC II. csapatai is esélyesnek tűntek. A Fradi szállt ki legelőbb: az ősz végén elszenvedett két hazai vereség a Kispest és a Pécs ellen olyan hátrányt jelentett, amely nem volt már behozható. Némileg pikánssá tette a tavaszt, hogy a győriek januárban bejelentették, hogy a II. csapatukat is fel akarják hozni az NB I-be, és ehhez minden lehetséges eszközt be fognak vetni (ez a szándékuk később elhalványult, és valójában nem erősítették meg a II. csapatuk keretét, sőt, tavasszal néhány komoly sérülés miatt még gyengébbek is lettek).

Mivel ez a három együttes nem sokat hibázott, úgy tűnt, az egymás elleni találkozók fognak dönteni. Az ilyen rangadókat a köznyelv sokszor "négypontos" mérkőzésnek nevezi. Mivel azonban a versenykiírás szerint azonos pontszámnál az egymás elleni eredmény dönt, azaz a rangadón vesztesnek pontelőnyt kell szereznie, ha bajnok akar lenni, talán még találóbb ötpontosnak nevezi a bajnokaspiránsok találkozóit. Az ETO II. azonban tavasszal nem tudott nyerni Mohácson, sőt, a Pécstől otthon, a Magvassy-sportcsarnokban szenvedett vereséget, így a bajnoki címről neki is le kellett mondania, kétesélyes maradt a bajnokság.

A két baranyai csapat a csúcsrangadón nem bírt egymással, a Lauber Dezső sportcsarnokban a Székely Katalin (11) és Gráner Beáta (13) gólpárbaját hozó találkozón 30-30-as döntetlen eredmény született. Aztán márciusban a Mohács kikapott a Népligetben, ezzel a megyeszékhely csapata került lépéselőnybe, de ezt elveszítette, amikor május elején egygólos vereséget szenvedett a Szentendre vendégeként. Ekkor ismét azonos pontszámmal állt a két rivális, de az egymás elleni eredmény a mohácsiaknak kedvezett (ők ősszel, otthon nyerni tudtak). A hátralévő fordulókban már egyik csapat sem hibázott, így a szezon utolsó mérkőzésén Mohácson a hazaiak úgy futhattak ki a pályára, hogy tudták, ha nyernek, még ha csak egymás elleni eredménnyel is, de övék a bajnoki cím. Nem is történt meglepetés, az MTE simán átlépett ellenfelén, és egy évvel a harmadosztályú győzelem után az idén a másodosztály királya is a mohácsi együttes lett. Elmondhatjuk tehát, hogy a bajnoki címről egyetlen gól döntött: ha a pécsi rangadón a Mohács csak egy találattal kevesebbet ér el, akkor veszít, és most pontelőnnyel lenne bajnok a Pécs.

A nyugati alsóházból a Tolna szerepét érdemes kiemelni. Ők már tavaly is kiestek ebből az osztályból, de, mivel nem volt a helyükre jelentkező, az MKSZ felkérésére idén is itt szerepeltek, holott a lehetőségeik inkább az NB II-re minősítették volna a csapatot. A bajnokságot nulla ponttal fejezték be, úgy, hogy még az utolsó előtti Kozármislenytől is huszonegy gólos különbséggel kaptak ki otthon, az élmezőny együttesei pedig több mérkőzésen is ötven gól feletti különbséggel verték a tolnaiakat. Öt találkozón kaptak percenként egy, vagy még több gólt.

---

Az olvasók közül bizonyára a legtöbben a feljutók iránt érdeklődnek. Nos, Kiskunhalason már idény közben nyilvánvalóvá tették, hogy nem csupán a bajnoki címért, de a feljutásért is küzdenek, és minden jel arra mutat, erre az eredményeken túl az egyéb lehetőségeik is alkalmassá teszik őket.

Bizonytalanabb a helyzet nyugaton. A bajnok Mohács tavaly még harmadosztályú volt, és nem biztos, hogy tudna vállalni az idén még egy osztályváltást. Június 30-ig van idejük a baranyaiaknak a döntésre, ekkor van az NB I nevezési határideje. Ha ők nem vállalnák, akkor az MKSZ-nek kell döntenie. A lehetséges jelöltek közül Pécsen kijelentették, hogy két első osztályú csapatot nem tudnak fenntartani, márpedig a pécsi férfi együttes sikerrel vívta a bennmaradásért vívott harcot az NB I-ben, és Győrben is lemondtak a II. csapat feljuttatásáról. Így az első számú lehetséges beugró az eredményei alapján az első osztályból kieső, ám ottani tagságát meghosszabbítani kívánó Szekszárd lehet – legalábbis, ha a mohácsiak végül nem adnak be nevezést. A bajnokcsapat vezetői erről hivatalosan még nem döntöttek.

A másodosztály ifjúsági kiírását keleten a Hajdúnás nyerte, nyugaton pedig az ETO II. csapata diadalmaskodott, jórészt serdülőkorú játékosokat versenyeztetve.

A három-három kieső keleten az Eger, az Orosháza és a Tápiószele (mindannyian újoncok voltak az idén), nyugaton pedig a Nagykanizsa, a Kozármisleny és a Tolna (a Tolnán kívül a Nagykanizsa is kieső volt már tavaly is). Egyáltalán nem biztos azonban, hogy ezeknek a kluboknak valóban búcsúzniuk kell a másodosztálytól.

A harmadosztály (NB II) hat csoportjának bajnokai: a dabasi DANUKE SE, az abonyi Abonett KC, a Szekszárdi FGKC, a Budakalász, a Nyíradony és a Szombathely lett. Kérdéses, hogy közülük hányan fogják vállalni a megmérettetést az NB I/B-ben. Arra elég rég nem volt példa, hogy mind a hat harmadosztályú bajnok vállalta volna a feljebb lépést. Ezen túl a sikeresen bennmaradó húsz csapat némelyikénél is rezeg a léc, akad, ahol nem látszik pénzügyi forrás a további másodosztályú szereplésre. Ha pedig akár a feljutók száma hiányos, akár a többi csapatból lép vissza valaki, máris megnyílhat az út a jobb helyen végző kiesőjelöltek bennmaradására. Ám akár az NB II ezüstérmes csapatai előtt is nyílhat tér: tavaly így jutott fel a Tápiószele mögött a Szent István SE, és a középiskolás játékosok meg is állták a helyüket a bajnokságban. Idén is két utánpótlás-csapat, a Dunaújváros és a Debrecen II. csapatai vannak hasonló helyzetben, hivatalosan még egyik klubnál sem jelentették be, hogy megpályázzák-e jövőre az NB I/B-t.

Láthattuk tehát, hogy, ha a színvonal nyilvánvalóan alacsonyabb is, azért izgalomban az utánpótlás, illetve az alacsonyabb osztályú bajnokságokban sem volt hiány, sőt, ha nem is mindenütt, de jó pár csarnokban a szurkolói érdeklődés is elég magas volt.

Ezúton is gratulálunk a bajnokcsapatoknak, és kívánjuk, hogy jövőre is minél több sportoló vágjon bele a bajnoki címekért folytatott harcba.

Németh Attila

© handball.hu