A célkitűzésünk erre az évre a következő volt: a magyar bajnokságban az első három hely valamelyikének megszerzése, kiemelve a döntőbe jutást, hiszen tavaly is ezt érte el a csapat, és nem akartunk lejjebb kerülni, de mégis adtunk teret annak, hogy ha például a Ferencváros megerősödik, akkor legyen egy nagyobb mozgási lehetőségünk. Hála Istennek sikerült megvalósítani a fináléba kerülést, amit hatalmas eredménynek ítélek meg, hiszen a bajnokságunk erősödött. Azt hiszem, ezt nem csak én, az egyik élcsapatunk edzője állítom, hanem mindenki, aki látta, vagy játszott benne. A tavaly már jelentkező erősödés szintén tovább folytatódott ebben az évben. Ezt annál is inkább alá tudom támasztani azzal, hogy a bajnoki dobogón olyan csapatok találhatóak, mint a Győr, aki a BL legjobb négy csapata közé jutott, a KEK-et megnyerő Ferencváros, és az EHF-kupában a nyolc közé jutó Vác. Ez azt jelenti, hogy nem csak a magyar bajnokságban, hanem a nemzetközi porondon is jeleskedtek a csapataink.

Arról nem is beszélve, hogy nekünk is volt egy további célunk, a BL-selejtező, amelyet sikerrel vívtunk meg. Talán mindenképpen az egyik legnagyobb diadalnak ítéltem meg, hogy újonc csapatként sikerült ezt a nem könnyű selejtezőt Lengyelországban a helyi Lublin, a Zaječar és a Vejen ellen sikerrel befejezni, és bejutni a BL legjobb tizenhat csapata közé. Visszatérve még a magyar bajnokságra, nemcsak az élmezőny, hanem a középcsapatok is erősödtek. Ebben az évben egy sokkal jobban teljesítő Alcoával találkoztunk, amely tavaszra láthatóan összeért, és igen meggyőző játékkal tudott otthon szerepelni többek között legyőzve minket is, és ezáltal a harmadik helyre szorítottak az alapszakaszban a Fradival szemben. Erősödött, és főleg az őszi szezonban mutatott jó teljesítményt a Dunaújváros, és habár az elején megingott kicsit a Békéscsaba, de tavaszra újra összeállva nagyon nehéz ellenfelet jelentett, főleg hazai pályán. A Veszprém és a feljutó Érd is erősödött, és sokkal komolyabb ellenfélnek bizonyult, mint a tavalyi évadban bármelyik újonc. Úgyhogy azt gondolom, hogy ennek a bajnokságnak van értéke, Európában az erős bajnokságok közé sorolható. Nem tudnám összehasonlítani akár a dán, norvég, spanyol, német bajnokságokkal, de szerintem dobogón végezne európai szinten az NB I-ünk. Nagyon büszke vagyok, és örülök, hogy egy ilyen színvonalú bajnokságban sikerült döntőt játszanunk a Győrrel.

A másik célkitűzésünkkel, a BL-lel kapcsolatban az egyik részt, tehát a csoportkörbe való jutást teljesítettük, viszont a csoportban szerettünk volna a harmadik helyen végezni, és így további nemzetközi szereplést biztosítani magunknak a KEK-ben. Sajnos ezt nem tudtuk megvalósítani, de nem a formánkkal volt baj, hanem azzal, hogy abban az időszakban folyamatosan értek minket a betegségek és a sérülések, számos meghatározó játékosunk kiesett. Például csak télen tudott bekapcsolódni a még nyáron térdproblémával megműtött Mörtel Renáta. A második csoporttalálkozónkon Lipcsében lesérült Borbás Rita is, akinek eltört a keze. Az itthoni, Itxako elleni találkozó után derült ki, hogy Bogdanovics Anna lábában trombózis van. Utána pedig sorozatban hiányzott kisebb sérülések és betegségek miatt Hornyák Dóri és Bognár Barbara is.

Ez a sok sérülés mindenképpen megakadályozta, hogy elérjük a harmadik helyet, mert a csoport utolsó mérkőzésein a Lipcse és a Hypo ellen egy-két gólos vereségeket szenvedtünk. Emiatt van bennem egy kis hiányérzet. Mindezek ellenére rengeteget jelentett nekünk a BL-szereplés, ahol lejátszottunk kilenc meccset. Ez semmilyen más nemzetközi sorozattal nem összehasonlítható, hiszen magasabb szintű játék folyik a pályán, amelyben az ellenfelek ereje, a játék dinamikája sokkal több koncentrációt igényel a csapattól. Ezt azért át lehetett ültetni a magyar bajnokságra, ami már ősszel is látszott a csapaton, a tavasz folyamán pedig márciustól újra felvettük ezt a sebességet. Örültem ennek a hozadéknak, és annak, hogy jövőre szintén megpróbálhatjuk, mert média és szakmai értéke a legmagasabb ennek a sorozatnak.

A harmadik célunk az volt, hogy a Magyar Kupában a döntőbe jussunk. Szerencsére ezt sikerült megvalósítanunk. Először a Göddel, majd azzal a Dunaújvárossal játszottunk, amely éppen tavaly kiütött bennünket. Az elődöntőben a Váccal egy igen nehéz mérkőzést játszottunk, ahol hétméteresekkel kerültünk a döntőbe. Jó finálét játszottunk a Győrrel, ahol negyven percig ott voltunk a nyakukon, sőt, a szünetben még vezettünk is, aztán az ETO nagyobb tudása érvényesült, és megérdemelten tartotta otthon a kupát a magyar bajnoki cím mellett. Ennek a hármas célkitűzésnek tehát szinte minden pontja megvalósult, egyedüli folt a jó bizonyítványon, hogy a BL-csoport harmadik helyét nem tudtuk megszerezni. Összességében azonban a DVSC történetének az egyik legsikeresebb évét zártuk, hiszen mindhárom fronton történt előrelépés az elmúlt esztendőkhöz képest.

A játékosaimat értékelve kezdjük a kapusokkal! Mind a két lányról elmondható, hogy jó évet zárt, hiszen a bajnokságban, az MK-ban és a BL-ben is jó teljesítményt nyújtott. Volt, amikor mind a ketten egyszerre, hol pedig felváltva védtek kiválóan. Sok olyan mérkőzésünk volt a bajnokságban, a BL-ben és a selejtezőben is, amely Triffa Ági és Kiss Éva jó szereplésén is múlt. Jó volt velük dolgozni, mert két eltérő testmagasságú és stílusú hálóőrről van szó. Triffa kisebb, mozgékonyabb, Évike pedig nagyobb felületű, és a ziccereket jobban védő kapus. Ezt taktikailag is jól tudtam forgatni. Triffa mellé ebben az évben felnőtt Kiss is, és közel azonos játékidőt szerzett magának, így értékes és jó teljesítményt nyújtott. Áginak volt egy kisebb visszaesése év elején a februári időszakban, de összességében végig meghatározói voltak a csapat eredményességének, sok esetben pedig javították a védelmünkön keletkezett réseket. Szerencsére őket a sérülések is elkerülték. Az átlövések védésében a védelemnek és a kapusok együttműködésének azért még van hová fejlődnie.

Itt jegyezném meg, hogy sajnos Kiss Évi nem nálunk folytatja a pályafutását, amit nagyon sajnálok. Volt egy igen rossz szakaszunk január-február környékén, amikor az átigazolási megbeszéléseink nem jól alakultak, és a jó szándék ellenére elhúzódtak, így többen is foglalkoztak a távozás gondolatával. Ráadásul erre az időszakra esett szakosztályvezetőnk, Baranyai Tóni hirtelen halála. A történtek rányomták a bélyegüket a lányok teljesítményére. Ekkor volt róla szó, hogy Triffa Ági esetleg más csapatban folytatja a pályafutását, Kiss Éva fő célja pedig a külföldi légióskodás lett volna. Aztán meggyőztük, hogy ehhez még fiatal, érettebben, rutinosabban döntsön így, és megbeszéltük, hogy nálunk marad, ahogyan végül Triffa Ági is. Hiába egyeztünk vele meg szóban, Évike módosította az elképzeléseit, hiszen elmondta, hogy nagyon szeretne lényegesen több játékidőt kapni, mint a másik kapus, tehát szeretne első számú hálóőr lenni. Elmondtam neki, hogy ez megoldható, de teljesítményfüggő. Azt nem lehet kijelenteni, hogy biztosan kezdő lesz bármelyikük is. Nem nagyon értettem, mert az elmúlt évekhez képest jóval több lehetőséget kapott, amit meg is hálált. Sokat nyomott a latba a két kapus eltérő stílusa, és az, hogy Kiss Évi a DVSC saját nevelésű játékosa, úgyhogy ezért is bánt a mai napig is, hogy jövőre már nem lesz köztünk.

Jobbszélen maradtak tartalékaink. Csáki Viki kiválóan kezdte a szezont, nagyon jó felkészülési időszakot és kora őszt zárt. Ezután viszont a játékában elsősorban a ziccerek kihasználása és a gyorsaság terén visszaesés következett, ezért kicsit elveszítette a magabiztosságát. Bár voltak jó meccsei, de tőle mindenképpen többet vártam, és fogok is várni a jövőben, mert a tehetsége révén többet tud, mint amit idén mutatott. Slakta Petra sokat fejlődött, de még mindig hiányzik belőle a ziccereket magabiztosan értékesítő speciális szélső kéz, ami elmaradt abban a korban, amikor még a két poszt, a jobblövő és a jobbszél között álldogált. Ha a szélső játékos lövőtechnikája feljavul, akkor tovább folytatódhat a fejlődése, mert egyébként védekezésben és indulásban is taktikailag használható játékos.

Jobbátlövőben Bulath Anita és Sopronyi Anett szerepelt elsősorban. Bulath ősszel meghatározó emberünk volt, rengeteget töltött a pályán, szinte minden percet. Több emberünk kiesett, így nagyon sok nehezedett rá védelemben és támadásban is. Az Európa-bajnokságon is a csapat meghatározó játékosa volt. Az őszi hármas terhelés (bajnokság, BL, válogatott) mindenképpen befolyásolta a komoly vádliszakadást, amelyet januárban szenvedett el, és ami sok hétre kivetette a munkából. Csak a szezon végére tudott teljes értékű csapattag lenni. Bulath már januárban jelezte, hogy Veszprémben folytatja a pályafutását. Nála az volt a döntő ok, hogy ők dunántúliak, férje pedig Veszprémben dolgozik. Sopronyi formája szintén ősszel volt meghatározó, és nyújtott jó teljesítményt elsősorban a nemzetközi meccseken. Tavasszal visszaesett a játéka, elbizonytalanodott, elhagyta az önbizalma. Komoly visszaesés jelentkezett nemcsak a góllövésben, hanem játéksebességben, döntésképességben, helyzetfelismerésben is. Nála igen fontos, hogy a jó játék által megfelelő önbizalommal rendelkezzen, mert rettentően labilis. Huszonnégy évesen ebből véleményem szerint ki kell nőnie, mert mindig erre hivatkozni nem lehet. Van annyi játéktapasztalata, tehetsége, tudása, hogy ennél a tavaszinál jobb, az őszihez hasonló teljesítményt nyújtson.

Irányítóban mind Bognár, mind pedig Bogdanovics teljesítménye tetszett. Bognár Barbinak volt egy rosszabb periódusa sérülések, betegségek miatt, de mind a ketten a támadójáték meghatározói voltak. Anna elsősorban az egyénibb megoldásokat előtérbe helyező irányító, de igen sokat fejlődött térlátásban, és elsősorban a beállókkal való kapcsolata javult. Sok gólpasszt is adott, tehát kombinatívabb, irányítóbb típusú lett a játéka. Barbinál a csapat irányíthatósága jobban előtérbe került. Fontos nála, hogy az első próbálkozásai sikerüljenek a pályán, mert akkor megjön hozzá a kellő önbizalma. A tavasz végére utolérte önmagát, és dinamikus lett, betörésekből, átlövésekből is jó végjátékot produkált. Ő is távozik a csapattól. Egy igen értékes embert veszítünk vele, bár voltak olyan szakmai nézetkülönbségeink, amely miatt ez bekövetkezett. Nem azért, mert nem jöttünk ki egymással, hanem sok esetben más volt az elképzelésünk a végrehajtásról. Itt elsősorban arra gondolok, hogy nálam a csapat taktikai feladatának megvalósítása elsősorban az irányító feladata, tehát ő olyan, mintha én lennék a pályán, és amit taktikailag megbeszélünk, elsődleges, hogy valósíttassa meg, ne pedig az egyéni megoldások felé menjen. Ebben nagyon sokat javult Barbi, és biztos vagyok benne, hogy ha még a lövőrepertoárja szélesedik, akkor a további fejlődése is garantált.

Beálló posztról több gólt szeretnék. Elsősorban Szabó Valira gondolok, aki nagyon jó előkészítő, és a védekezésben is kulcsember, de a támadások befejezésében még többet várnék tőle. Itt részben a ziccerkihasználásra, részben pedig a társak által észrevett helyzetek realizálására gondolok. Sokszor volt Vali üresen, és nem mindig tudtuk megjátszani. A csapatjátékunk legnagyobb hibája talán a beállók foglalkoztatása volt. Nem mindig esett egybe a perifériás látás, illetve nem mindig találtuk meg a legjobb helyzetbe hozást. Nagy fejlődést mutatott Dakos Noémi, aki az ifik közül jövőre kiöregszik, de már idén is bontogatta a szárnyait, és több meccsen is jó teljesítményt nyújtott. Nála mindenképpen befolyásolja a játékidőt, hogy védekezésben még sokat kell javulnia, így cserélni kell a védekezés és a támadás között, ami adott esetben a visszarendeződés rovására is mehetett, hiszen volt olyan, hogy vele együtt két-három játékost is cserélni kellett, ami taktikailag igen megfontolandó. Borbás Rita elsősorban a védekezésben volt kulcsember, rá védekezőspecialistaként számítottam. Nagyon nehezen tudtam ezt a három embert úgy kezelni, hogy támadásban mindannyian egyenlő részt kapjanak, Ritával kapcsolatban talán hibaként is beismerem, hogy neki talán kevesebb lehetőséget adtam, mind a másik két lánynak. Ezt főleg azért mondom, mert olyan védekező feladattal bíztam meg, amit jól megoldott, itt a jobb kettes védekezésre gondolok. Azon voltam, hogy a másik két embernek inkább támadásban adok szerepet. A beállójátékunk eredményességét, gólérzékenységét, a beálló és a belső emberek kapcsolatát tovább kell javítanunk.

Balátlövőben a legdinamikusabban fejlődő emberünk Hornyák Dóra volt ebben az évben, aki védekezésben és támadásban is egyre több és fontosabb szerepet kap. Ő fizikálisan és intellektuálisan is alkalmas erre a feladatra. Természetes, hogy a kora miatt vannak még a játékában nagyobb holtpontok és formaingadozások, de azt gondolom, hogy a fejlődése komolyan megindult, és ha ez így folytatódik tovább, akkor valóban a DVSC és a magyar válogatott egyik meghatározó embere lehet. Nála mindenképpen az önbizalmat, tehát a lövőszámot kell emelni, mert kevesebb helyzetet vállal el, mint amennyit kellene. Jó a kapcsolata a társakkal a kombinatív játékot illetően, de nála is sokat kell javítani a helyzetfelismerő és a döntési képességen. Mörtel Renáta az egész őszi szezonban sérült volt, és csak télen jött rendbe. A tél eleji felkészülési meccseken nagyon sok gólt lőtt, és biztosan értékesítette a heteseket, de azért láthatóan mind fizikálisan, mind pedig technikát tekintve sokat kivett a játékából a kihagyás, a lábmunkája lelassult az elmúlt időszakhoz képest, és a felugrásos lövések hatékonysága is csökkent. Ő is távozik a csapattól, Siófokra igazol. Nála az volt a távozás oka, hogy így közelebb kerül az otthonához, és játék szempontjából nem lesz akkora teher rajta, mint egy BL-ben szereplő csapatban. Összességében sokat fog számítani nála a következő években, hogy ezt a sérült térdet hogy sikerül úgy rehabilitálni, hogy az a játékában fejlődést jelentsen.

A balszélen ősszel Kazai Anita jól kezdte az évet, teljesen egyenrangú társa lett Juhász Gabinak, aki tavaszra teljesedett ki, de Anitán még látszik a fiatal kor és a formaingadozás. Visszaesett a tavasz második felére, az önbizalma is csökkent, a lövőhelyzetek kihasználása is romlott. Ez abból is fakad, hogy "Csibe" a legtöbb lövésfajtát ismeri szélső-technikailag, tehát nála sokszor pont ez a gát, mert nem mindig a megfelelő technikát választja ki egy-egy lövés végrehajtásánál, ezért sok technikai hibát vét. Juhász Gabi viszont az év második felére nagyon feljavult, az egyik legjobban induló, jól védekező, és a ziccereit magabiztosan értékesítő emberré vált. Azt gondolom, hogy mindkettőjüktől hasonló, vagy még jobb teljesítményt várhatok jövőre.

Még meg kell jegyezni, hogy vannak olyan fiatalok, akikről most nem ejtettem szót. Szilágyi, Karalyos, Siska, Varsányi ott vannak a felnőtt csapat keretében, velünk edzenek. Remélem, hogy a fejlődésük folytatódik, mert rájuk is számítok a következő feladatok végrehajtásában.

Az érkezőkről annyit, hogy Király Annamáriával, Kudor Kittivel és Léránt Viviennel már megállapodtunk. Sanja Damjanović szerb balátlövő, aki a Zaječar csapatában nyújtott kiváló teljesítményt a BL-selejtező során, és ott ismertük meg. Nagyon számítok rá, de a megegyezés még nem került papírra, kicsit sajnos még húzódik az ügy. Hogy a teljes képet elmondjam: Szűcs Gabival is tárgyalunk, de még vele sem tudtunk megegyezni, és bár ő szeretne hazajönni, a Vâlceától való elválása még nem tisztázott, hiszen tavaly 1+1 éves szerződést kötött velük.

Komolyabb átigazolási szándék és hullám van most Magyarországon, mint az elmúlt években. Beszállt az Érd, a Veszprém és a Siófok is, akik nagyon felbolygatták a játékospiacot. Nálunk azonban már körvonalazódik a jövő évi együttes, amely azt a vonalat folytatja, amit elkezdtünk, azaz elsősorban a magyar játékosokra való építkezés, a fiatalok, a lokálpatrióta, vagy saját nevelésű játékosok megtartása, és ide hozatala lesz. Úgyhogy biztos vagyok benne, hogy a jövő évben is beszélgetni fogunk, amikor az élcsapatokról kérdez a www.handball.hu, mert bízom benne, hogy akkor is közéjük fogunk tartozni.

A DVSC idei sikeres szereplése mögött meghúzódik az a szisztematikus munka, amelyben természetesen Bakó Botond kollégám munkája is benne van, aki 2010 febuárjáig dolgozott a csapattal. Pont az volt az erősségünk, hogy nálunk nem sztárok és kiemelkedően magas kvalitású emberek voltak, hanem sok jó játékosból összegyúrt csapat, amelyben a cserelehetőség, variálhatóság biztosított egy olyan taktikai szabadságot és sokféleséget, amely egy-egy mérkőzésen belül akár a játékkép megváltozását, eredményesebb végrehajtását eredményezte. Mi továbbra is ebbe az irányba megyünk, hogy több bevethető embert tudjunk úgy forgatni, hogy mind az egyéni, mind a csapat fejlődése velük valósuljon meg. Persze mi is szeretnénk világsztárokat igazolni, de az anyagi lehetőségeket realizálva nekünk nem ez az út jut osztályrészül, hanem sok jó játékosból összegyúrni egy olyan formálható, cserélhető, a mérkőzések dinamikáját jól bíró csapatot, amely az eddig megtett úton halad, sok lábmunkára, helycserére épülő támadójátékot, agresszívabb védekezésből való lerohanásos tempókézilabdát mutat. Ennek függvényében is alakult ki a keret. Persze nagyon sajnálom a távozókat, akik nem csak emberileg, de szakmailag is hiányozni fognak, hiszen komoly munka van bennük, egy-egy fogaskerekei voltak ennek a gépezetnek, amelyek helyett most újakat kell beépíteni. Bízom benne, hogy megfelelően tudjuk majd őket pótolni.

Én magam nagyon elfáradtam, annyira, hogy hajnalonként még mindig felébredek, mert továbbra is dolgozik bennem az adrenalin. Ez azért lehet, mert ha az ember egy bizonyos ritmusban él, akkor az nehezen csökken. Az elmúlt két évben a felnőtt és utánpótlás csapattal is foglalkoztam, így most egy kis fáradtság jelentkezett nálam. Szerencsére elmondhatom, hogy igen sikeres két esztendőt tudhatok magam mögött, és örülök annak, hogy a Loki kispadjára harmadjára visszatérve nem szűntek meg az eddigi sikerek. Továbbra is bírom és élvezem a vezetőink bizalmát. Az utánpótlás-nevelés ebben az évben legfeljebb elméleti szinten, vagy egy-két megbeszélés erejéig valósult meg nálam, de azért minden csapatunkat figyelni tudtam. Jó irányba haladtunk: az ifjúsági, jövőre már juniorként nevezett csapatunk szintén második lett a bajnokságban a Győr mögött, amelynek talán a legkomolyabb vetélytársai mi voltunk a tavalyi és az idei esztendőben is. A serdülők ötödikek, a nyílt serdülők pedig a másodikok lettek a most befejeződő OSB-ben. A feljövő korosztályaink is mind ott voltak a különböző bajnokságok első három helyezettjei között.

Gellén András jóvoltából megépült az új utánpótláscsarnokunk, amely teljes mértékben üzemel, és csodálatos otthona a fiataljainknak. Mindenképpen tervezünk egy régióközpontot Debrecenbe, ahol ez a munka tovább folytatódik, és akkor eredményes, utánpótlást nevelő, és a saját utánpótlását jól beépítő egyesületről lehet szó.

A felnőtt csapatnál végzett munkám arról szólt, hogy kialakuljon egy olyan szerethető csapat, amely a szurkolóink bizalmát és megelégedettségét elnyeri, és ebben hála Istennek maradéktalanul elégedett lehetek, mert kiváló szurkolótáborunk van, akik szeretik a csapatot, megtöltik a nézőteret. Ez a nézhető játék pedig eredményekkel is párosul. Tényleg örülök, és büszke vagyok erre a két évre. Természetesen az elégedettség nem megelégedettség. Tudom, és el is mondtam olyan fejlődési lehetőségeket, amelyek a következő év, évek feladatai lesznek. Egy kicsit kipihenve és feltöltődve óriási ambícióval fogom folytatni nyártól a munkát.

Még június 3-ig edzésben van a csapat, 11-ig kapnak a lányok egy ötletes szabadságot, amelyben nyári feladatok elvégzése is szerepet kap, kis úszás, futás, súlyemelés is szerepel. Július 11-én találkozunk újra, majd nyolchetes felkészülést végzünk, amelyben tornákon való részvétel is szerepel. Én magam június elején az országos edzőképzésen veszek részt, amely szakmailag és emberileg is nagyon sokat jelent nekem. Június 8-tól elkezdem megírni a felkészülési tervünket, 25-én pedig elutazunk Horvátországba a családdal. A nyár, a tengerpart biztosan új erővel tölt fel, de azért a nyolchetes edzésprogramot elviszem oda is, és reggelenként egy-egy órácskát foglalkozok vele, hogy mire hazajövök, már kész legyen az egész terv az elejétől a végéig.

Szezonértékelés Konkoly Csabával

© handball.hu