Konkoly Csaba: Sajnos nem igazán nőttünk fel a feladathoz. Nem hittük el, hogy hazai pályán is kikaphatunk, de ezt ők bebizonyították nekünk, illetve mi magunknak is. Bármennyire is komoly csapat vagyunk, ha nem vagyunk százszázalékosan ott a pályán, akkor van nálunk jobb együttes is, ilyen a sport. Tizenöt lerohanásgólt kaptunk, ez egy óriási szám. Bárki, bármit mond, nem lehet úgy meccset nyerni, ha ennyi találatot szedünk be lerohanásból. Sajnos a visszarendeződésünk nem működött úgy, mint Larvikban, és ez meg is bosszulta önmagát. A játékvezetők, nem akarom szépíteni, sporttörténelmet írtak: „megverettek” minket hazai pályán, azon túl, hogy persze saját magunkat verettük meg. Az a legrosszabb, hogy nem igazán éreztem azt a részét, hogy teljes odafigyeléssel, azzal a hittel kézilabdáztunk volna, mint ami eddig jellemzett minket.
Heidi Løke: A védelmünk és a kapusteljesítményünk is sokat javult a februári larviki meccs óta. Az elődöntőre előretekintve teljesen mindegy, hogy az Itxako vagy a
Budućnost lesz az ellenfelünk: mindkettő nagyon jó csapat, nekünk pedig mindkettő ellen egyedül a győzelem az elfogadható. A győri szurkolók fantasztikus hangulatot teremtettek, várom már, hogy jövőre én is ilyen atmoszférában játszhassak. Remélem, a döntőben újra találkozhatunk velük!
Gro Hammerseng: Nagyon rossz volt, hogy a larviki mérkőzésen betegség miatt nem tudtam játszani, de még annál is rosszabb volt látni azt a találkozót. Utána meg is fogadtuk, hogy a visszavágón bebizonyítjuk, nem vagyunk mi olyan rossz gárda, mint amit akkor mutattunk magunkból. A hazai meccsünk tapasztalatai alapján mindenképpen a védelmünk javításán kellett dolgoznunk, ami úgy tűnik, sikerült is. Mindegy, hogy kit kapunk az elődöntőben, mert képesnek érzem magunkat arra, hogy bárki ellen kiharcoljuk a fináléba jutást, ezt ma is bebizonyítottuk. Az sem zavar, hogy az elődöntő visszavágóját idegenben kell lejátszanunk, mert itt, Győrben is teljesen magával ragadott minket ez a kiváló hangulat.
Hangyányin múlott a csoportelsőség
© handball.hu