A Telenor Kupával kapcsolatban elmondhatom, hogy az egyes csapatokkal már korán felvettük a kapcsolatot, de más országokban is szerveznek tornákat. Ráadásul az olyan együttesek, akikkel az Európa-bajnokságon egy ágon vagyunk, nem feltétlenül tesznek eleget a meghívásunknak - bár velük a Világkupán úgyis találkozunk.

Az előnye ugyanakkor a mostani tornának is megvolt: ha a fokozatosság elvét nézzük, a törökök és a macedónok elleni első két meccs a gyakorlás célját szolgálta, a horvátok ellen pedig ki-ki mérkőzést játszottunk. Őket nem szabad lebecsülni, hiszen folyamatosan fejlődnek annak érdekében, hogy visszanyerjék azt a pozíciót, amelyet korábban a szerb kézilabda elfoglalt Európában. Fizikálisan is nagyszerű alkatú játékosok alkotják a csapatot.

Fontos szempont, hogy Görbicz egyévnyi szünet után visszatért a sérüléséből, az ő csapatba építése egy olyan folyamat, ami nem megy egyik percről a másikra. Az egyik meccsen ő, a másikon Szucsánszki kezdett, de ez volt a helyzet Tóth Timi és Tomori Zsuzsa esetében is. A tornán különböző felállásokat gyakoroltunk. Az első két meccsen próbáltam elosztani a terhelést és a játéklehetőséget, hiszen egy hét múlva kezdődik a bajnokság, nem szerettem volna, ha egy-egy játékos fáradtan térne vissza a klubjába.

A harmadik mérkőzésen a tornagyőzelemért játszottunk a horvátok ellen. Szerettem volna jobb kézilabdát látni, de ez most így jött össze. Már a bemelegítés sem sikerült jól, mert az előző meccs csúszott. Görbicz bemelegítésnél fájlalta a lábát, rá is kérdeztem, hogy érzi magát, de vállalni akarta a játékot. Ennek ellenére azt mondtam, hogy ennyit nem ér a meccs. Ez az új helyzet is megfogta a lányokat. Vérten is lesérült, Vincze pedig már korábban kivált, így kényszermegoldáshoz kellett nyúlnom: nem igazi szélsővel játszottunk. Ráadásul miután az első két meccs könnyebbnek ígérkezett, talán azt hitték a lányok, hogy ez se lesz olyan nehéz. Az első tizenöt percben a védekezésben nem voltak meg a megfelelő mélységi kilépések és ütközések, ezért a horvátok kényük-kedvük szerint lőtték a gólokat. Utána már agresszívabban védekeztek a játékosok, így visszatértünk a meccsbe. A félidőre egygólos hátrányunk maradt, 15-14-gyel fordultunk, a szünetben pedig átbeszéltük a dolgokat.

A második játékrész elején egyrészt cserékkel operáltunk, másrészt megpróbáltuk kikapcsolni az ellenfél legveszélyesebb játékosait. A végére sikerült kiegyenlíteni, sőt, a mérkőzést megnyerni. Pozitívum, hogy a lányok egy pillanatig sem adták fel, a végén nyertük meg a meccset. Sokszor, sokan felvetik, hogy a végjátékban gyengék a magyar csapatok, most viszont a hatvanadik percig küzdöttünk. A második félidőben Tóth Timi dereka megfájdult, így az ő játékát sem erőltettem. Három meghatározó játékosunk esett ki, olyan klasszisok, akik egymaguk mérkőzéseket döntenek el. Ezért emelem ki, hogy a lányok a legmagasabb szinten küzdöttek és hajtottak. Más csapat mínusz öt gólnál szétesik, pozitívum, hogy mi nem tettük. Tudom, hogy sokan gyönyörű játékot akarnak látni, de ahhoz komplett csapat kell, valamint több idő a gyakorlásra és az összeszokottságra.

A horvátok edzője azt nyilatkozta, hogy a végjátékban megkaptuk a hazai pályát, ugyanakkor én negyvenöt percen át éreztem úgy, hogy idegenben játszunk... Sok olyan faultos lövést elengedtek a bírók, amelyet a másik oldalon nem. Eddig sem foglalkoztam a játékvezetőkkel, a jövőben sem szeretném, van bőven teendőm.

A felmerülő olvasói kérdésekre reagálva:

Az első negyedórában nem igazán volt védekezésünk, ilyenkor a kapusok is nehéz helyzetben vannak, de tény, hogy előbb lecserélhettem volna Katit.

A világbajnokság előtt szerintem volt elég időnk gyakorolni, Kínában a védekezésünkkel különösebb gond nem is volt. A múlt heti összetartás alatt két edzésen tudtuk a védelmet gyakorolni, az elsőn a hatosfalas védekezést, és az ebből történő lerohanást, a másodikon pedig a nyitott védekezést, ennyire volt lehetőségünk.

Egy balkezes átlövővel mindenképpen megnő a taktikai repertoár, a keresztmozgások hatékonysága. Egy ideig nem is volt a válogatottban balkezes lövő. Sopronyi most is hajtott, akart, de még meg kell szoknia az itteni elvárásokat. Én is úgy gondolom, hogy nem reménytelen eset.

Ezek a játékosok különböző klubokban játszanak, ezért időre van szükség, hogy összeszokjanak. A Világkupa előtt három napunk, az Eb előtt két hetünk lesz, amikor egyféle dolgot gyakorolhatunk, egyfélét hallanak a játékosok, amikor csak erre, az adott feladatra összpontosítanak. A horvátoknál például nyolc játékos szerepelt a Podravkában, ezért náluk sokkal nagyobb az összeszokottság. Szeretném, ha ezt megértenék az olvasók. Eddig nagyon bizakodó voltam, de a kevés idő miatt nem biztos, hogy a 3-2-1-es védelmet be tudjuk gyakorolni. Pedig az kiváló, támadó szellemű védekezés, amely a labdaszerzésre irányul, és amely ellen nagyon nehéz támadni.

Szegény ember vízzel főz, nekem pedig azzal kell gazdálkodnom, amim van, azokat kell megbecsülnöm, akik a rendelkezésemre állnak. Közösen kell elérnünk a kitűzött célt. Nagyon nagyok az elvárások velünk szemben, de ez nem gond. Ezeket akkor tudjuk megvalósítani, ha mindenki egészséges, vagy ha esetleg egy-két ember kiesik, ám három-négy játékos már soknak tűnik. Ha ennyi meghatározó kézilabdázót bármely csapatból kiveszünk, nem biztos, hogy ugyanazt az eredményt éri el, mint velük.

Türelemre van szükségünk ahhoz, hogy sikeresek legyünk, hiszen rengeteg munkát kell befektetni az eredményhez, és a körülményeknek is stimmelniük kell. Ha ez adott, akkor elvárható, hogy jó eredmény szülessen. A vb-n hét újoncot avattunk, most zajlik a generációváltás. Máshol négyéves olimpiai periódusokban gondolkodnak, addig pedig még két évünk van.

Amikor Marit Breiviket kinevezték a norvég válogatott élére, nem jöttek egyből a sikerek, volt, hogy az olimpiára ki se jutottak, mégis bíztak benne. Új csapatot építettek, aztán a következő olimpiát ők nyerték meg. Időre, bizalomra, türelemre van szükségünk, és a munka gyümölcsének be kell érnie. Beszélhetnénk akár a franciákról is, akik játszottak vb-döntőt, voltak másodikok, de kilencedikek is. Olivier Krumbholz folyamatosan cserélgette a játékosait, és egyszer sem volt világvége hangulat. Mi rögtön eredményt akarunk, pedig olimpiai ciklusban kell gondolkodni. A vízilabda válogatott is elszenvedett egy-két vereséget, ami után nem mindenki állt pozitívan hozzájuk, de Kemény Dénes is azt mondta, hogy az olimpiára szeretné összerakni a csapatot, addig pedig mindenkit kipróbált.

Egy év telt el a kinevezésem óta, én pedig látok fejlődést a válogatottal kapcsolatban. Nem szabad egy meccsből kiindulni, hiszen az Eb-selejtezőket minden nehézség ellenére veretlenül hoztuk, így jutottunk ki a kontinensversenyre. Ez egy nagyon összetett dolog, de majd az Eb-n eldől, hogy hol tartunk.

Én a csapategységben hiszek. Szükség van klasszis és világklasszis játékosokra, de fontos, hogy mindenki alárendelje magát a csapat érdekének, és mindenki alázattal tegye a dolgát!

Mátéfi Eszter

Meglett a tornagyőzelem

© handball.hu