Idén ötvenkét gyerek (negyvenhat kislány és hat fiú) vehet részt a táborban. Hoffmann Bea elmondta, hogy a tábort óriási érdeklődés kísérte, napok alatt betelt az elsőre meghatározott negyven fős limit, ezért emeltek a létszámon. Ennyi gyerek mellett nagyon fontos a négy segítő munkája is, nélkülük lehetetlen lenne felügyelni és lebonyolítani a kicsik napi programját.

A tábor ötlete Vérten Orsitól származik, akinek nem titkolt távlati célja, hogy aktív pályafutása befejezése után gyermekekkel foglalkozzon. Hoffmann Bea Orsi kérésére kapcsolódott be a tábor szervezésébe, a gyerekek képzésébe, láthatóan sikerrel: a többszörös túljelentkezés is ezt bizonyítja.

Kurdi Ferenc: Mi a célotok a Mazsola-táborral?
Hoffmann Bea: Célunk a táborral nem az, hogy megtanítsuk kézilabdázni a kicsiket, erre egy hét nyilván nem elég. Azok a gyerekek, akik még nem kézilabdáztak, megismerhetik és megszerethetik ezt a sportágat, azoknak pedig, akik már járnak edzésre, vagy részt vesznek az általános iskolákban képzésen, egy lökést adhat, hogy vegyék komolyan az edzéseket, hiszen ilyen kitűnő játékosok lehetnek, mint Orsi. Van olyan serdülő játékosunk az Audi ETO megyei bajnokságban szereplő csapatában, aki az első Mazsola-táborban szerette meg a kézilabdát. A továbbiakban is szeretnénk a legtehetségesebb lányokat az ETO-hoz irányítani, illetve minden gyereknek segíteni abban, hogy ha szeretne kézilabdázni, akkor találjon megfelelő iskolát, edzéslehetőséget magának.

KF: Mit tanultak, gyakoroltak ma a gyerekek?
Hoffmann Bea: Ma az egykezes passzt gyakoroltuk: a helyes kéz- és lábtartást, illetve a cselezést. Egy tizenkét fős csoportnak külön kapusképzést vezettem, az alapokat igyekeztünk átvenni a kicsikkel.

KF: Orsi, Te ugye a nyári szabadságod egy részét töltöd itt, a táborban?
Vérten Orsolya: Igen, nemrég lett vége a szezonunknak, nagyon rövid pihenés után most a tábort vezetjük Beával és segítőinkkel, aztán július közepén már kezdődik az alapozás a következő szezonra. Nagyon rövid így a szabadságom, mert – őszintén – ezt a tábort is ki kell pihenni… Nagyon szép feladat, de nagyon fárasztó is ötven gyerekkel foglalkozni egy héten keresztül. Viszont legalább ízelítőt kapok abból, mi vár rám, ha az aktív pályafutásom után a gyerekek képzése lesz a hivatásom. Még így is sok jelentkezést vissza kellett utasítanunk, egy második turnusra is lenne igény, de sajnos az időbe nem fér bele.

KF: Milyen programokat szerveztek a gyerekeknek erre a hétre?
Vérten Orsolya: Hétfő délután bábszínházba vittük a csapatot a Győri Audi ETO buszával, és látogatást tettünk a Magvassy Mihály sportcsarnokban is. Teljesen véletlenül sikerült elcsípnünk Görbét, és, hát látnod kellett volna, hogy a gyerekek mit műveltek vele: Anita még a gyerekek karjára is autogramokat osztogatott! Ma, szerdán és pénteken napi két edzéssel, és sok-sok játékkal foglaljuk le a gyerekeket, csütörtökön pedig az ebédünket is biztosító iskola uszodájában töltünk pár órát.

Délutánra a gyerekek láthatóan fáradtan, de még kitartóan labdáztak névre szóló, piros „mazsolás” pólójukban, a szomjasak pedig igazi Győri Audi ETO-s, egyedi számozású műanyag kulacsból itták a frissítőt. Talán épp itt van köztük a jövő Pálinger Katija, Vérten Orsija, Görbicz Anitája….? Ki tudja, miből lesz a cserebogár!?

Kurdi Ferenc