Nagyon hasznos volt számunkra ez a világbajnokság, hiszen sokkal jobban megismertem a csapatot, ahogy mondani szokták: lakva ismeri meg az ember a másikat, azaz a mi esetünkben az éles szituációban, a tétmeccsen. Sok tanulsággal szolgált a torna, voltak olyan biztató jelek, amire építenünk kell. A jövőben ez a csapat adja meg a válogatott gerincét, kiegészülve a most hiányzókkal: Görbicz Anitával, Pálinger Katival, Vincze Melindával és a sportformáját remélhetőleg visszanyerő Szamoránsky Piroskával. Szeretném, ha minden poszton egészséges rivalizálás folyna, és így kellene választanom.

A kilencedik helyezésünk nem biztos, hogy arányban van a mutatott játékkal. Az osztrákok öt vereséggel a kilencedik helyért játszhattak velünk, mi pedig két vereség és két döntetlen mellett ötször nyertünk. Innen is látszik, hogy a helyezésünk nem tükrözi hűen a mutatott játékot, de nem tehetünk a lebonyolítás és az ellen, hogy ebbe a kemény csoportba kerültünk. Nyugodt lelkiismerettel jöttem haza, mert mi minden tőlünk telhetőt megtettünk, a középdöntőbe kerülésünktől már nem is kaptunk ki senkitől. A mutatott játékunk meccsről-meccsre egyre biztatóbb volt, voltak jó, és kevésbé jó szakaszaink. Ezeket a tapasztalatokat hasznosítani tudjuk, hogy még egyszer ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. Nagyarányú vezetésnél például sokszor buta hibák miatt kerültünk emberhátrányba, Korea ellen például két alkalommal is négy a hat ellen játszottunk, így a megszerzett nagy előnyünk hamar elillant a buta kiállításaink miatt. A tiszta gólhelyzetek értékesítését, a ziccerek kihasználásának a hatékonyságát is javítani kell, szélsőinket jobban ki kéne használnunk, mert jelenleg főképpen középen járatjuk a labdát.

Biztató jel volt például a hatosfalas védelmünk, ahol megtaláltam azokat, akikre számíthatok. Emellé – ahogy már korábban is említettem – szeretném a 3-2-1-es nyitott védelmet összerakni. Ez a románok ellen működött a meccs elején, de aztán megtalálták a gyenge pontjait - ez az összeszokottságunk hiányával magyarázható. A védekezésből való gyors indításban, és a gól utáni gyors középkezdésben nagyon sokat kell fejlődnünk, az utolsó meccseken már nem is próbálkoztunk ezzel, mert egyre fáradtabbak voltak a lányok. A támadójátékban voltak jó szakaszaink, jó meccseink, talán a Korea elleni első félidő tetszett a legjobban, de a spanyolok ellen is voltak nagyon jó szakaszaink támadásban. Biztató, hogy egyre jobban kezdem megismerni a lányokat, ha nem is félszavakból, de egyre jobban megértjük egymást. Bízom benne, hogy a jövőben is eredményesek leszünk majd együtt.

Ha figyelembe vesszük, hogy mennyi gonddal küszködtünk (Kovacsics sérülten érkezett, a klasszis játékos Vérten kivált, Szucsánszki megfázott, Zácsiknak ínhüvely-gyulladása volt, Tóth Timinek a válla fájt), nem csoda, hogy kicsit elfáradtunk a végére. Szucsánszki a spanyolok ellen már nem is volt a csapatban, a feladatát Kovacsics és Tomori oldotta meg, így természetes dolog, hogy elfáradtak. Az oroszok és a franciák is folyamatosan forgatták a csapatukat a döntőben. A norvégok például tizennyolc játékossal utaztak ki, így lehetőségük volt még két embert becserélni. Ha a közelben lett volna megtartva a vb, mi is megtehettük volna, mi azonban azért is utaztunk ki három kapussal, mert nem volt lehetőségünk több embert elhozni magunkkal.

A lányok hozzáállásával és küzdeni tudásával maximálisan elégedett voltam. Hibáink persze voltak, nem véletlenül játszhattunk a kilencedik helyért. Azokon a posztokon, ahol még jobb teljesítményre van szüksége a csapatnak, ott elképzelhető változás, mert azt szeretném, ha mindig a legjobb formában lévő játékosok alkotnák a magyar válogatottat. Ahhoz képest, hogy két hetet készültünk, hét vb-újoncot avattunk, és szövetségi kaptányként nekem is ez volt az első világbajnokságom, senki ellen nem játszottunk alárendelt szerepet, és tisztesen helyt állt ez a nagyon megfiatalított csapat.

Ezen a világbajnokságon már mindenki a londoni olimpiában gondolkodott, hiszen már most el kell kezdeni a fiatalítást. Voltak jó meccsek, amiket én másképp nézek, mint egy szurkoló. Nekem a finálé is tetszett, annak ellenére, hogy volt egy kis flúgos futam és rohanás benne. Az elején mindkét csapat egymásnak esett, utána kicsit visszaesett a tempó. Komoly taktikai csata folyt a két edző között, Krumbholz játékosai például megpróbáltak labdát szerezni, kitolni az orosz támadókat. Kettővel el is húztak, majd fordítottak az oroszok, és aztán folyamatosan vezettek, a franciák csak meg tudták közelíteni őket. A beálló körüli védekezést figyeltem különösen, és a védekezést, a lerohanást és a gyors indításokat. Nem csak a szélsők, hanem a belső védők is indultak az oroszoknál. Szeretem az egyéni megoldásokat, azt, ha egy játékos a saját egyéniségét is megmutatja a pályán, ezúttal is láttam szép, talajról ellőtt labdákat és bravúros bejátszásokat. A döntőben mutatott játékuk alapján az oroszok megérdemelten nyertek, ezen kívül egyébként más meccsüket nem láttam.

Norvégia új szövetségi kapitánnyal és pár új játékossal érkezett, nekik is idő kell az összeszokáshoz. A franciáknál Krumbholz például már tíz éve ott van, Trefilov is régi motoros, és Breivik is több mint tíz évig vezette a norvégokat, akiknek van egyfajta elképzelésük, amelybe azokat a játékosokat keresik meg, akiket be tudnak ebbe illeszteni. Nagy törést nem okozott Breivik távozása, mert azért egy bronzérmet elcsíptek, annak ellenére, hogy komoly hiányzóik voltak: Hammerseng, Nyberg, vagy éppen a 2005-ös junior világbajnokságon villogó Snorroeggen.

Ami a legközelebbi feladataimat illeti: december 29-én már Magyar Kupa-meccset játszunk a Békéscsabával a Siófok ellen, január harmadikán pedig Dunaújvárosban lépünk pályára bajnoki mérkőzésen. Bőven van tennivalóm, hétfőn reggel már a békéscsabai lányoknak vezetek edzést.

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjem a handball.hu stábjának a korrekt, tárgyilagos, pontos, és nagyon gyors információit. Nekik is, és minden kedves szurkolónak, aki szorított nekünk, és bízott bennünk, kellemes karácsonyt, valamint örömökben és sikerekben gazdag új évet kívánok!

Mátéfi Eszter


© handball.hu