"Nagy kő esett le a szívemről"
2009. december 11. 4:12 © handball.hu
A középdöntőbe jutó magyar nőikézilabda-válogatott szövetségi kapitánya, Mátéfi Eszter ismét megosztotta gondolatait a handball.hu olvasóival.
A románok elleni találkozó következett a sorban. Az nyilvánvaló, hogy Norvégia és Románia magasan kiemelkedik a csoportunkból, ők a végső győzelemre is esélyesek, a tegnapi rangadón lehetett látni, hogy közel azonos játékerőt képviselnek. Míg a norvégoknál inkább a csapatjáték dominál, a románoknál inkább az egyéni képességek. A románok ellen úgy készültünk, hogy játszunk egy jót velük, és megnézzük, mi sül ki belőle. Az első félidőben ellenfelünk kihasználta az emberelőnyeit, de mínusz kilencről mínusz kettőre sikerült felzárkóznunk, ez mindenképpen dicséretes, azt mutatja, hogy volt tartása a csapatnak. Megértették a lányok, amit megbeszéltünk, végül kikaptunk hat góllal, de ez vállalható vereség volt.
Következett a norvégok elleni mérkőzés, amelyen pszichésen át kellett lépnünk a Világkupán elszenvedett mínusz húsz gólon. Ez nem könnyű, de sikerült, hiszen negyvenöt percig partiban voltunk az olimpiai bajnokkal. A meccs után azt nyilatkozták, hogy igen nagy erőket kellett mozgósítaniuk ellenünk, és ez nem protokoll szöveg volt, mert szerintem is mindent bevetettek velünk szemben. Volt egy nagyjából tízperces gólszünetünk, amit könyörtelenül kihasználtak, mi pedig nem tudtuk jól megoldani a beállók elleni védelmet. Reális eredmény született, ahhoz képest, hogy rutintalanok, fiatalok vagyunk. Japán ellen úgy léptünk pályára, hogy a továbbjutás volt a tét, örülök, hogy ez nem nyomta össze a lányokat. Az ázsiaiakat ismerve tudtuk, hogy végig küzdeni fognak, ez így is lett. Nagyon jól kezdtünk, elhúztunk, de ziccereket hibáztunk, így kiegyenlítettek, de szerencsére az időkérésnél és a félidőben is sikerült megbeszélni a hibákat. Mindenki kivette a részét a sikerből.
Fontos, hogy a sérültek, betegek egyre jobb állapotban vannak. Amíg pedig nem voltak harcra készek, mindenki megtett mindent azért, hogy pótolja őket, ami nagyon biztató a jövőre nézve. Elsődlegesen a védelmet próbáltam meg úgy összerakni, hogy ezeket a győzelmeket hozni tudjuk. Támadásban látszott az összeszokottság hiánya, és az, hogy kényszercseréket kellett végrehajtanom, de most már ezek a dolgok is megoldódtak.
Nagy kő esett le a szívemről, hogy a minimális célt teljesítettük. Van még tartalék ebben a csapatban, amit mozgósítani is fogunk. Az eddigiekből levontuk a tanulságot, próbáljuk javítani a hibákat, így állunk hozzá a további meccsekhez, amelyeken ugyanilyen hozzáállást várok a lányoktól.
Küzdeni tudásból jelesre vizsgázott a csapat. Mindenki mindent kiad magából, bár hibáink még vannak, amiket megpróbálunk csökkenteni, és eredményesen kézilabdázni. Egyénileg nem szeretném elemezni a lányokat, mert mindig volt, aki a másikról átvállalta a felelősséget. Mi csapatként, egymást kiegészítve teljesítettünk eddig is jól. Nagyon jól együtt vagyunk, egészséges a hangulat, és kiváló a munkamorál.
A középdöntőt a spanyolok ellen kezdjük, ezekben a pillanatokban éppen a videóanyagot másolják át a gépemre, nemsokára el is kezdjük elemezni őket. Láttuk a Győr Itxako Navarra elleni mérkőzéseit, és ne feledjük, hogy mi, azaz a Békéscsaba is spanyolok ellen estünk ki az EHF-kupából. Ismerjük a játékosaikat, keményen, olykor durván védekeznek, remélem, hogy a játék ezen elemében felnövünk ugyanerre a szintre. Bízom benne, hogy megtaláljuk azokat a gyenge pontjaikat, ahol támadásban eredményesek lehetünk.
A Japán elleni mérkőzésen felkészülhettünk következő ellenfeleink, Korea és Kína stílusára. Korea mindig jobb játékerőt képviselt, mint Japán, keményebbek, agresszívabbak. Kínával játszottunk egy edzőmérkőzést a világbajnokság kezdete előtt, de ebből nem szabad messzemenő követeztetést levonni. A kínaiak a találkozó felvételét sajnos nem adták oda, pedig kértük, és előzetesen meg is ígérték, hogy megkapjuk.
Pénteken a lányok kapnak egy pihenőnapot, regenerálódhatnak, mert sok volt a terhelés az elmúlt napokban. Holnap felkészülünk Spanyolországból, lesz egy átmozgató edzésünk is. Várom a mérkőzést, bízom benne, hogy megint jó meccset játszunk. Kíváncsi vagyok, hogy az idei vb-n megmutatják-e, hogy a tavalyi Eb-döntő kicsúszott eredmény volt-e, vagy sem.
Egyébként jól sikerült az akklimatizáció, jól érezzük magunkat, nincs gond a szállásunkkal sem. A mérkőzéseket és a szabadprogramokat úgy állítjuk össze, hogy ne jelentkezzen a fásultság és a monotónia. Szoktunk csapatprogramokat is szervezni, a Japán elleni meccs előtt például Activity-t játszottunk, kiváló volt a hangulat.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nagyon keveset dolgozunk együtt. Minden eltöltött edzés, az idő nekünk dolgozik, még itt, a vb-n is folyamatosan fejlődünk. Bízom benne, hogy lesz olyan, amikor már félszavakból is megértjük egymást.
Örülök, hogy nagy az érdeklődés irántunk! Amikor egy kis időm van, szoktam a handball.hu üzenőfalát is olvasgatni. Nagyon jól esnek a biztató szavak, és az, hogy mellettünk állnak a szurkolók. Sokan féltettek minket a vb előtt, hogy nagy pofonokba szaladunk majd bele, de eddig szerintem szépen teljesítettünk, és örömöt szereztünk mindazoknak, akik nekünk szurkolnak és szorítanak.
Mátéfi Eszter
© handball.hu, Szucsou