Semmiképpen sem szeretném a Metz elleni BL-mérkőzés utolsó másodperceiben megtörtént hibás reakciómat szépíteni, kísérletet teszek viszont arra, hogy elmagyarázzam, mi is vezetett ehhez.

A megbocsáthatatlan szituáció kiváltója (a csapatom aznapi felfoghatatlanul rossz teljesítménye, és a játékvezető páros szépszámú tendenciózus döntése mellett) az volt, mikor a találkozó lefújását pár másodperccel megelőzően a bírók nem ítéltek meg nekünk egy Daniela Piedade ellen elkövetett fault-ot. Az én szemszögemből ez masszívan ellenünk alakította a meccs menetét. A közvetlen lökést pedig ebben a helyzetben a Metz csapatának ellentámadása adta, ami ezt a feldolgozhatatlan érzést keltette bennem.

Tudom, hogy amit tettem, egy hibás reakció volt, aminek a már 37 éves pályafutásom alatt hátam mögött tudott 270 európai kupamérkőzés és több mint 500 válogatottbeli csata fényében sem szabadott volna előfordulni.

Esetlegesen a reakciónak pszichológiai alapja van, és ami nekem hiányzik - ma, kívülállóként nézve – az a bármiféle megértés az irányomba.

Tudom, hogy szakpszichológiai oldalról nézve sem zárható ki, hogy a viselkedésem tudatos vagy megfontolt volt-e, sokkal inkább egy hirtelen döntés következménye. Az ezt követő úgynevezett „nevetésem” szemmel láthatóan a vétkes zavart vigyora volt, aki saját maga sem tud okot adni a hibás viselkedésére.

A jelenkor egyik legsikeresebb labdarúgóedzője, Otto Rehagel mondta egyszer: „Egy edzőt két órával egy érzelmileg felfokozott meccs után sem szabad komolyan venni”.

Ezen túl az is hiba volt, hogy néhány perccel ez után a szituáció után egyáltalán elmentem interjút adni. Pszichikailag még egyáltalán nem tudtam feldolgozni a történteket, így érzelmileg változatlanul „nem voltam jelen”.

Ma már egészen másként látom ezt az egészet. Nagyon sajnálom. Bocsánatot kérek az ellenfél csapattól, a megdöbbent játékostól és a sportvilágtól a meggondolatlan és megbocsáthatatlan viselkedésem miatt.

Az edzői tisztségemet visszaadtam, és megpróbálom ezt a helyzetet egy pszichológussal feldolgozni.

Gunnar Prokop

Pontrablás Metz-módra

© handball.hu