Mátéfi Eszter: Mivel nagyon sok kérdés felmerült a válogatott összetartás időtartamával kapcsolatban, ezért szeretnék pár dolgot tisztázni: a nemzetközi versenynaptár, amit az IHF és EHF alakít ki, megszabja a világversenyeket, kupaprogramokat, ezek után a szakszövetségek (például MKSZ) kiírják a bajnoki időpontokat. Természetesen a válogatott prioritást élvez, de vannak bizonyos kötöttségek, például a klubok harminc napra kötelesek kiadni a játékosokat felkészülésre: egy világbajnokság előtt tizenöt napra és a világversenyre, majd utána másnap a játékosnak kötelező a klubjában megjelenni. Egy selejtező előtt két nappal kell elengednie, utána rögtön vissza kell térnie a klubjába. Ezek az alapelvek.

yocca: Önnek melyik edzői stílus tetszik inkább, az északi, nyugodt (Marit Breivik), vagy a "keleti" ideges és ordibáló, amit Trefilov és Tadici képvisel? A Norvégia - Románia döntőt nézve azt gondolom, hogy a vb-csoportunkból akár szerzett pont nélkül is mehetünk a középdöntőbe, és úgy nagyon nehéz lenne (valószínűleg) a két ázsiai és a spanyol csapat ellen. Két ponttal még lenne keresnivalónk, Önnek mi a véleménye?
Mátéfi: Az északi, nyugodtabb stílust kedvelem inkább, de hozzá kell tennem, hogy néha sajnos „le kell ordibálni a lányok fejét”. Látva a román és norvég válogatottat, bízom benne, hogy komplett csapattal tudunk kiállni a vb-n, és a lehető legjobb eredményt fogjuk elérni, és meg is fogunk tenni mindent, de vannak nyitott kérdések, ilyen Pálinger, Görbicz, Szamoránsky szerepeltetése. Reméljük, hogy újabb sérültek és betegek nem nehezítik a felkészülésünket.

vrt: Kíváncsi vagyok a véleményére, Ön szerint szükség van-e a bajnokságban a rájátszásra, nem lenne-e jobb megoldás ez alatt az idő alatt egy nagyon bő kerettel válogatott edzőtábort szervezni? Irányító poszton gondolom a vb-n Ön sem számol Görbével.
Mátéfi: Volt szerencsém olyan szezonban is szerepelni, amikor volt rájátszás, és olyanban is, amikor nem. A nagy csapatoknak, akik nemzetközi kupában szerepelnek, nincs szükségük rá. Nálunk, vagyis a kisebb csapatoknál viszont előfordult, hogy négy hétig nem játszottunk meccset, így pedig nagyon nehéz csúcsformában tartani a játékosokat. Nem tudom, mi lenne a jó megoldás. Természetesen számolok Görbével, ha százszázalékosan egészséges lesz, addig semmiképpen nem akarom erőltetni. Folyamatosan nyitott szemekkel járok, nem azon múlik a beválogatás, hogy ki hol játszik, mennyi idős, stb.

Montenotte: Kedves Eszter, látva azt, hogy most mire volt képes ez a válogatott, és tudva azt, hogy a kínai vb-ig két és fél hónap maradt hátra: ideális esetben hány napos felkészülési idő kellene ahhoz még idén, hogy ez a csapat ténylegesen „össze legyen rakva”, ami után ilyen szempontból nyugodtan mehetnénk Kínába? Ha csak Önön múlna, most hány nap felkészülési időt kérne az MKSZ-től (persze tudom, hogy ez minden máson is múlik, sajnos, de feltételezzük ezt az „ideális esetet”...)?
Mátéfi: Két hetet fogunk készülni a vb-re, és azt szeretném, ha nagyon jól sikerülne a felkészülésünk. Mivel a játékosok a bajnokságból jönnek, tehát játékban vannak, így nagyobb hangsúlyt fektetünk majd a taktikai repertoár minél jobb begyakorlására. Bízom benne, hogy ez eredményes lesz. A vb előtt még két edzőmeccset tudunk játszani Kínában: december 1-jén a kínaiakkal (szervezés alatt), és 3-án a németekkel.

Esik: Szerinted hány nap, hét vagy hónap intenzív közös munkára lenne szükséged a kerettel ahhoz, hogy azt mondhasd, ez már az általad elképzelt és megformált csapat?
Mátéfi: Mivel a klubban nap, mint nap dolgozok a játékosokkal, ott fél évre volt szükségem, hogy azt mondhassam, ez már az általam elképzelt és megformált csapat. A válogatottal, mivel kevesebb az összetartás, ez hosszabb időt, akár egy évet is igénybe vehet. Optimális esetet nézzünk, ahol sérülés és betegség nem hátráltatja a munkámat.

Lestate: Konkollyal kapcsolatban azt olvastam Öntől, hogy azzal Ön nem kíván foglalkozni, hogy mi történt a szövetség és Konkoly közötti megbeszélések során. Őszintén engem meglepett, mert úgy gondolom, hogy az okok igenis lényegesek, mert sok tanulságot rejthet magában. Illetve egy gondolat még. Vérten visszatéréséig számomra úgy tűnt, hogy nem volt egy játékos se a keretben, aki magával tudta volna ragadni a többieket, aki mentálisan elég erős lett volna, hogy szóljon a többieknek, akár ahogy Kati a kapuból szokott, vagy Anita egy támadásból visszaérve.
Mátéfi: Felkértem Konkoly Csabát segítőmnek, de a megállapodás közte és az MKSZ között kell, hogy megszülessen. Egyetértek a megállapítással, tényleg így volt, Vérten Orsi meghatározó játékosa és vezéregyénisége ennek a válogatottnak.

Rezike: Hogy lehetett, kedves Eszter, hogy azt a Kovacziczot hívta meg jobbszélre, aki lassan másfél éve alig játszik (látszott is a teljesítményén), és azt az Orbánt hagyta itthon, aki már hetek óta az ETO egyik legjobban teljesítő embere? Egyébként én sok sikert kívánok kapitányi munkájához, de szerintem az igazi az lenne, ha ahogy Ön is akarta, Konkollyal dolgozna együtt. A két junior fiatal nekem kimondottan tetszett, főleg ahhoz képest, hogy szinte csak Dániában találkoztak a többiekkel. Kapuskérdésben az Eb legjobb kapusával, Víggel gondolkodik-e? Pálingert sikerül-e meggyőzni a vb-re?
Mátéfi: 28 fős bő keretből válogatjuk a játékosokat. A kiválasztási elvek: a klub edzőjének ajánlására, a B és a junior válogatott edzőjének javaslatára. A tervezett csapattaktikába való szerepeltethetőség, aktuális sportforma, megfelelő technikai és taktikai tudás, kiemelkedő játékteljesítmény, megfelelő testi és alkati adottságok és kondicionális állapot, nagyfeszültségű mérkőzéseken való várható teljesítmény, kiemelkedő színvonalú védekező és támadótudás. Mivel Kovacsicz Móni a vb-selejtezőn sérült meg, ezért lehetőséget akartam neki nyújtani, hogy újra bizonyíthasson a válogatottban. Pálingerrel abban maradtam, hogy részt vesz a selejtező mindkét mérkőzésén, utána pedig megbeszéljük a hogyan továbbot. Természetesen mindenkiben gondolkodom, aki jó teljesítményt nyújt.

xxx7: Kedves Eszter! Ha jól számoltam, az Eb-kvalira három napot készülhet együtt a válogatott, a vb-re tizennégy napot készülhet együtt, ez mire lesz elég? Még jó, hogy a csehek és Azerbajdzsán ellen játszunk, de mi lesz, ha ők is meglepnek minket? Mikor lehet rendet rakni? Úgy láttam, a lányok úgy játszanak, hogy nehogy megsérüljenek, és nehogy ne tudjanak a klub csapatuk rendelkezésére állni. Nekünk nem lehet egy bővebb 26-30 fős kerettel készülni? Várhatjuk, hogy végre a teljesítmények alapján, és nem a nevek alapján válogatunk? Nem lett volna jobb egy olyan csapatot kivinni, amelyikben több az újonc, de meghalnak a pályán? Akik meg akarják mutatni magukat a világnak, és tapasztalatot is szereztek volna.
Mátéfi: Nem szeretném, ha Csehország és Azerbajdzsán meglepne minket. A csehek hasonló játékerőt képviselnek, mint a szlovákok, az azeriekről nincs információm. Nekünk is van egy 25-30 fős keretünk, ezzel készülünk. Aki ismer engem, azt tudja, hogy nem a nevek alapján válogatok. Nem lett volna szerencsésebb egy újoncokból álló mezőnyt vinni.

Kovacs Levente: Remélhetünk érmet a világbajnokságon, vagy jelenlegi erőviszonyok között reálisabb az 5-8. hely? Mennyire szándékszik fiatalítani (gondolok az ifi csapat tagjainak bevételére) a 2012-s olimpiára, és esetleg mennyire jöhetnek még számításba a régi nagyok, ha felépülnek (Ferling, Pigniczki, Gáspár, Radulovics, ha vállalná)?
Mátéfi: Mindig az adott csapathoz reális célt kell kitűzni, és akkor nem ér senkit sem csalódás (játékosokat, szurkolókat, vezetőket). Ha a teljesítményük olyan, folyamatosan szeretnénk beépíteni őket, főleg, hogy a hosszútávú cél a 2012-es olimpiára való kijutás.

Horváth Zsolt: Tisztelt Mátéfi Eszter! 2006-ban Bicskei Bertalan lett az Újpest vezetőedzője. Az első mérkőzésre a Vaduz ellen úgy ült le a kispadra, hogy előtte szinte nem is találkozott a játékosaival, tehát a 4-0-ás vereséghez köze sem volt szinte. Ám ő a mérkőzés után azonnal lemondott. A norvégok elleni mérkőzés után talán Ön is megtehette volna. Persze, lehet kifogásokat keresni, hogy nem volt együtt a válogatott, sok sérült stb. De nem a játékkal volt a gond, hanem a hozzáállással. Ha van húsz technikai hiba, és húsz kimaradt ziccer, és kikapunk, az sajnálatos, de elfogadható. De címeres mezben lélektelenül játszó játékosokat látni elfogadhatatlan! És ebben a kapitánynak is nagy szerepe van. Ön azt mondta a Nemzeti Sportban, hogy "Arra jutottam, ez a hajó már elúszott: le kell zárni a történteket,". Miért kellene lezárni, és elfelejteni? Miért úszhatják meg azok a játékosok, akik szégyent hoztak HOZZÁÁLLÁSUKKAL a címeres mezre? Nem mindegyikről van szó, hiszen pár játékos teljesítményével és hozzáállásával még így is elégedettek lehetünk. Kedvenc idézetemmel fejezném be:"Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha! Van úgy, hogy az embernek rossz napja van, és a pályán semmi sem sikerül. Nem számít, a lényeg az, hogy lássák rajtad az emberek, hogy megszakadsz a klubbért, a szurkolókért, és akkor a vereség is meg van bocsájtva. Ilyen egyszerű!"
(Simon Tibor)
Tisztelettel,
Horváth Zsolt
Mátéfi: Tisztelt Horváth Zsolt! Nem tartom nagyon szerencsésnek, ha a regnáló olimpiai bajnokot összehasonlítjuk a lichtensteini bajnokságban szereplő Vaduz csapatával. Mint ahogy azt sem tartom szerencsésnek, hogy egy szövegkörnyezetből kiemelünk bizonyos dolgokat. Folytatnám az Ön által kezdett interjúrészletet: "Le kell zárni a történteket, és hamar valami kiutat kell találni, mert másnap jött a következő meccs a franciák ellen, akik hasonló játékerőt képviselnek, és ellenük bátran kellett kimenni a pályára. Nagyon fontos volt, hogy sikerélménnyel zárjuk a tornát, innen lehet folytatni, előre tekinteni - DE LE KELL VONNI A TANULSÁGOKAT IS". Egyébként az Ön által beírt idézettel maximálisan egyetértek.

Ádám Gáspár: Kedves Eszter! Sok vitát lehet olvasni a szurkolók között arról, hogy vajon mennyire hasznos egy ilyen Világkupa, ha 0 felkészülés előzi meg. Önnek mi erről a véleménye? Ha jövőre is meghívást kap a magyar válogatott, és a versenynaptár megint nem teszi lehetővé a felkészülést rá, akkor érdemes belevágni? Mennyire ítéli meg hasznosnak a kint tapasztaltakat (úgy a mi csapatunk, mint vb-ellenfeleink játékát illetően)?
Mátéfi: Nem tartom szerencsésnek, hogy nulla felkészüléssel utaztunk ki. Tomori Zsuzsát a kiutazás előtt kellett megműteni, a reptéren Vérten Orsi belázasodott, az első edzésen Tóth Katának kifordult a bokája. Ezek nehezítették a dolgunkat, viszont vannak pozitívumok is: az ellenfeleket testközelből meg tudtuk ismerni. Az is kijött, hogy ilyen éles küzdelemben ki az, aki hasznára van a magyar válogatottnak, és ki az, aki nem.

schanc: A válogatott kerettel kapcsolatban annyi lenne a kérdésem, hogy esetleg Herr Anita, Borbás Rita és Orbán Annamária behívásán nem gondolkozott-e el. Illetve, hogy már most videóznak-e a románok két beállós játéka ellen?
Mátéfi: Mindenkit figyelemmel kísérek. Nem videóztunk, de megvan az ellenszerünk, habár két világklasszis beállóról van szó. Van időnk még felkészülni.

Marcus Aurelius: Az én kérdésem a norvégokkal kapcsolatos. Ha ellenük játszunk, elképzelhető-e a jövőben egy olyan kiállítású csapat, amelyik a lehető leghatékonyabban tudja kivédekezni a lerohanásaikat? (Tehát, hogy ne az számítson a szélsőknél elsősorban, hogy milyen technikásan lőnek, hanem hogy figyelnek-e a velük szemben álló szélsőre, gyorsan reagálnak-e, ha azok indulnak, és vissza is érnek-e velük?)
Mátéfi: A visszarendeződés taktika, amit nagyon fegyelmezetten kell végrehajtani, például úgy, ahogy a románok a Világkupán tették. A norvégok nem is tudtak elérni annyi gólt lerohanásból.

dudi1977: Egyrészt azt kérdezném meg, hogy mi történt Ön és Konkoly Csaba között? Hiszen eddig gond nélkül dolgoztak egymás mellett, Ön a védekezést, Csaba a támadást próbálta meg összerakni. Másrészt a Világkupán nem szereplő, sérült, beteg játékosok közül valószínűsíthetően kire vagy kikre tud számítani a világbajnokságon, illetve ott milyen célkitűzéssel megy ki a csapat? Harmadrészt pedig célkitűzéstől függetlenül, mivel lenne elégedett (nem eredményszerűen, hanem játékban, ...)
Mátéfi: Semmi nem történt köztünk, szerettem volna, ha ő segíti tovább a munkámat, mivel együtt már dolgoztunk a válogatott mellett, jól kiegészítettük volna egymást. Szeretném, ha minden sérült felépülne, és akkor a legjobbak közül tudnám kiválasztani az utazó tizenhat játékost, játékban pedig akkor lennék elégedett, ha a védekezésünk nagyon határozott, kemény és eredményes lenne, támadásban pedig szeretnék minél több tudatos taktikai elemet látni, és gólokra váltani.

vrt: Ön is látja, hogy szinte mindannyiunknak itt közös a véleménye, hogy a válogatott valahogy háttérbe szorul, szinte senkit nem érdekel az MKSZ-nél. Rettentő ez az olimpia-centrikusság - szinte semmi más eredmény nem számít, de az valahogy kimarad a fejekből, hogy össze kell rakni egy csapatot, és ez a közös munka lehetősége nélkül nem működik. Mi erről az Ön véleménye? A junior válogatott hét hetet készült együtt, és meglett az eredménye. Junior szinten versenyképesek vagyunk a norvégokkal - felnőtt szinten mi történik? Mit tudna a felnőtt csapatunk elérni a vb-n, ha hét hetet készülhetne együtt?
Mátéfi: Az én véleményem is az, hogy Magyarország olimpia-centrikus. Sajnos a szurkolók is sokszor csak érmekkel, aranyérmekkel elégedettek, holott lehet, hogy nem is annyira rossz harmadik, negyedik helyen végezni világviszonylatban. Ha kikapunk a Világkupán, akkor bűn rosszak vagyunk, ha nyerünk, akkor pedig gyenge az ellenfél, lásd a franciák elleni győzelem. Ezeket kellene valahogy átértékelni, mindig az adott csapathoz, adott lehetőségekhez értékelni az eredményeket. Lásd 2003-ban Norvégia nem jutott ki az olimpiára, mégsem volt világvége hangulat, sőt, a norvég szövetség kiutaztatta a norvég válogatottat az olimpiára, és onnan elkezdtek építkezni, és kik lettek a következő olimpián a bajnokok...? :-) Norvégia.

jococia: Miért félnek ennyire a norvégoktól válogatott szinten (a kluboknál ez nem jellemző) a magyar lányaink? Lehet-e tenni valamit annak érdekében, hogy ne veszítsük már el a mérkőzést még mielőtt megkezdődött volna? Hogy ne azon imádkozzunk a találkozó előtt vagy közben, hogy legalább tisztességesen kapjunk ki? Mert az szerintem megengedhetetlen, hogy ne mondjam, megalázó, hogy egy válogatott olyan hitehagyottan, kaotikusan, céltalanul játsszon bárki ellen, hogy azt a látszatot keltse, bármit kérsz tőlük, képtelenek reagálni, annyira mély a tehetetlenség spirálja, amibe kerülnek.
Mátéfi: Sportolóknál előfordul, hogy ha tartanak (félnek) az ellenféltől, akár tizenöt-húsz százalékos teljesítménycsökkenés is bekövetkezhet, ami egy jobb játékerőt képviselő ellenféllel szemben tovább nehezíti az esélyeket. Norvégia ellen ugyanez történt, hiszen az olimpiai bajnok állt velünk szemben. Megfelelő önbizalommal és magabiztossággal kell rendelkezni, akkor elkerülhetjük, hogy elveszítsük a mérkőzést azelőtt, mielőtt elkezdődött volna. A megfelelő önbizalmat a sikerélmény adhatja, a megfelelő magabiztosságot pedig a társakkal való összeszokottság, megfelelő rutin.

Andreeew: Nemrég olvasható volt egy érdekes összehasonlítás, amely szerint a norvég szövetségi kapitány munkáját egy nyolctagú szakmai team, valamint egyetlen vezető segíti, míg Nálunk kevesebb helyet kap a szakma, hiszen a szövetségi kapitány egy-egy edzőt, orvost és gyúrót foglalkoztathat, ugyanakkor a máshol egyszemélyes szervezési funkciót ketten töltik be: a csapatvezető Vanyus Attila és a technikai vezető Langauf István. Tervezi-e, hogy ezen változtat, hogy mi is inkább az igen jól működő norvég mintát kövessük, avagy erre Önnek nincs ráhatása?
Mátéfi: Nem az én tisztem meghatározni a munkámat segítő stábot, de természetesen némi beleszólásom van. Célunk egy nagyon jó szakmai team kialakítása a minél eredményesebb munka érdekében.

Molnar Attila: Először is szeretnék gratulálni a kinevezéséhez! Egy erdélyi kézilabdabarát számára - és gondolom, hogy nem csak nekem - nagy dicsőség es felemelő érzés! Mennyire van beleszólása a válogatott programjának kialakításában? Gondolt már arra, hogy elhozza Erdélybe a magyar válogatottat akár egy meccs erejéig? Lát erre lehetőséget?
Mátéfi: Óriási megtiszteltetés a magyar válogatott szövetségi kapitányának lenni. Tudom, hogy nagyon sokan szorítanak nekem Erdélyben is, amit innen is köszönök, jóleső érzés. Tervezünk a románokkal felkészülési meccset, de ősszel szerintem nem fog megvalósulni még, mert a világbajnokságon egy csoportban vagyunk. Jó barátságban van a két szövetség.

Tibor: Ha Ön a világválogatott kapitánya lenne, hogyan állna össze az a keret? (Vegyük azt, hogy senki sem sérült)
Mátéfi: Szeretném, ha a magyar válogatott lenne ez :-)

tibor: Hogyan látja, mennyit idő kellene ahhoz felkészülésnek, hogy egy dobogós helyezést érjünk el a soron következő világversenyen? És mi az, amit reálisan meg tudunk valósítani? Másik kérdésem, olvastam egy cikkben, hogy egy bő keretet fog figyelni. A válogatott összetartásokra a bő keretet is meghívja, vagy csak a már kiválasztott tizenhatot? Ugye korrektebb lenne, ha mindenki megkapná a lehetőséget (mert van, aki hiába jó a klubjában, a válogatottban mégsem sikerül), de ugyanakkor idő hiányába lehet nincs idő kísérletezni. Ön ezt hogyan látja?
Mátéfi: Egy dobogós hely megszerzéséhez nagyon sok mindennek össze kell jönnie, elsősorban egy nagyon jó csapatnak, a körülményeknek, az ellenfelek formájának, sorsolásnak, szerencsének, stb. A bő keretből nagyon sokan a B-válogatottban szerepelnek, ezáltal ott is folyamatosan figyeljük őket. A két csapat között van átjárhatóság.

Tamás: A kérdésem az lenne, hogy miben látod azoknak a problémáknak a gyökerét, amik miatt az utóbbi időkben talán (?) visszább csúsztunk a világ élvonalától? Remélem, hogy végre össze tudsz rakni egy jó védekezést a válogatottnál, amit én Sydney óta nem tartok megfelelőnek.
Mátéfi: Itthon egyre kevesebben sportolnak, ezáltal kevesebben kézilabdáznak. Könnyebb dolgunk lenne, ha sokkal szélesebb bázisú utánpótlás-nevelés lenne, ahol szigorú kiválasztási elvek alapján tudnák a gyerekeket a kézilabda felé irányítani. Az sem másodrangú kérdés, hogy folyamatosan csökken az iskolákban a tornaórák száma, kevés az olyan létesítmény, ahol kézi edzéseket tudnak tartani. Nem utolsó sorban mint minden, ez is pénzkérdés. A védekezéssel kapcsolatban bizakodó vagyok, mivel a klubomban is nagyon jól működik.

Gabcikaa: Miért van az, hogy ma Magyarországon első a klubérdek a szövetségnél, a válogatott meg valami huszadrangú kérdés? Egy kis csabai kérdés: idén hányadik helyet céloztátok meg a bajnokságban? (szerintem a második hely nem elérhetetlen)
Mátéfi: Véleményem szerint a válogatott nem huszadrangú kérdés, csak sokszor ütközik a klubérdekkel. 1-6 a célkitűzés, de persze szeretnénk minél előrébb végezni a bajnokságban.

cordura: 1. Eszter, milyen emlékei vannak Marosvásárhelyről, az IMATEX-es szurkolókról, a BL-meccsekről? Tartja még a kapcsolatot a romániai kézilabda élet szereplőivel? Kapott valamilyen visszhangot "otthonról" a sikerei után először játékosként, mostanában edzőként?
2. Van-e esély arra, hogy a fiatal sportolókat tudatosan arra készítsék fel, hogy egy meccsen keresztül bírják ezt a terhelést? Pl. egységes módszertani irányelveket adjanak ki minden magyar utánpótlással foglalkozó egyesületnek. Mondjuk tizenkét éves kortól, vagy akármikor, amikor élettanilag még van értelme. Ön a saját edzői pályafutása során foglalkozott külön ezzel a kérdéssel? Vagy úgy gondolja, hogy a véleményem téves? Esetleg más módszertan/megoldás szerint kell erre a jelenségre reagálni?
4. Békéscsabán csodát csinált. Gratulálok! Nincsenek illúzióim, ingyen senki sem dolgozik. Emiatt félek egy kicsit, mintha túlnőtte volna a kereteket. Vagy esetleg van biztosíték arra, hogy anyagi fedezet van a további növekedésre? Esetleg van egy üzleti terv arra, hogy milyen ritmusban cseréljék a játékosokat? Ideális esetben eladhatják az értékesebbeket, de csak akkor, amikor Önök már tudják, ki lesz az, aki átveszi a távozó szerepét. Egyáltalán van esélyük ennyire kényelmesen tervezni, vagy csak egyszerűen eladják azt, aki kinövi az Önök anyagi szintjét, és reménykednek, hogy találnak helyettesítőt - akár házon belül, akár a piacon?
Mátéfi: 1. Marosvásárhelyen nőttem fel, így rengeteg emlékem és élményem van róla. Természetesen nem felejtem el az ottani mérkőzések hangulatát. Tartom a kapcsolatot az otthoniakkal és a játékostársaimmal, ha van időnk, akkor minden évben egyszer találkozunk.
2. Természetesen tudatosan készítjük fel a játékosokat, megpróbáljuk a legújabb módszereket alkalmazni. Mocsai Lajos a TF-en a csoportvezetőnk volt, így sokszor konzultáltunk a kézilabda aktuális kérdéseiről.
4. Csabán kötött a költségvetésünk, így olyan játékosokat igazolunk, akik beleférnek ebbe a keretbe. Nagyon stabil az anyagi hátterünk, ezért tudunk nyugodtan dolgozni, ez az eredményekben is megmutatkozik.

jococia: Lát lehetőséget több védekezési variációt kidolgozni, hogy különböző játékstílusokban helyt álljunk, vagy örüljünk, ha a kevéske összetartás ideje alatt egy védelmi szisztémát sikerül összerakni? És még a támadójátékunkról nem is kérdeztem, mert véleményem szerint Görbicz Anita hiányában jól kidolgozott és gyakorolt figurák nélkül igen sokat fogunk szenvedni elöl...
Mátéfi: Két védekezési rendszerben gondolkodom, hatosfalas, és a 3-2-1-es, támadóbb szellemű, nyitott védekezésben, természetesen kiegészítve az 5+1-es védekezéssel (emberfogás). Remélem, hogy minden mérkőzésen majd a megfelelőt tudjuk hatékonyan alkalmazni. A támadójátékra már az elején utaltam.

kzoli: Nem tart attól, hogy a VK fals képet mutat a válogatottról? Gyakorlatilag felkészülés nélkül ment ki a csapat, és olyan játékosok mentek ki Dániába, akik sose játszottak egymás mellett ilyen felállásban. Továbbá nem lett volna logikusabb minden játékosnak minimum egy-egy félidőt (egy mérkőzésen belül) adni a bizonyításra (hiszen felkészülésről beszélünk)?
Mátéfi: Nem sokat mutattunk az ellenfeleinknek magunkról. Adhattam volna egy-egy félidőt, lehet próbálgatni a játékosokat, de mindenki eredményt vár itthon.

sanyesz: Lesznek-e gyökeres változások a keretben a vb-re? Mi a kedvenc ételed?
Mátéfi: A sérültek felépülése, valamint a jelenlegi sportforma határozza meg, hogy lesznek-e változások.
Töltött káposzta, és tejfölös csirkepaprikás nokedlivel. A játékosaim is nagyon szeretik az általam főzött töltött káposztát.

Mlaci: Lehetségesnek tartja-e, hogy tétmeccseken a lányok is a férfiakhoz hasonló, felturbózott lelkiállapotban játsszanak, ami a siker egyik záloga lehetne ?
Mátéfi: Tétmeccsen alap lenne, hogy a lányok felturbózott lelki állapotban játsszanak.

Géza82: 1.) Ön szerint egy taktikai elemként a magyar válogatottnál működhetne-e a két beállós játék sikeresen? Van-e két (három) olyan képességű beállónk, akik ezt a feladatott meg tudják oldani? Illik ez a taktika a válogatott stílusához?
2.) Jobbátlövő poszton számít-e Herr Anitára? Mit lehet tudni Mehlmann Ibolyáról?
3.) Lesz-e az Ön irányítása alatt szankció azokkal a játékosokkal szemben, akik nem szívvel-lékekkel küzdenek a magyar válogatott mezben?
Mátéfi: 1. Egyelőre nem biztos, hogy megvalósítható.
2. Figyelemmel kísérem Herr Anita teljesítményét. Ibolya még nem állt vissza edzeni.
3. Annyit tudok tenni, hogy azokat a játékosokat legközelebb nem válogatom be, akik nem tesznek meg mindent a címeres mezért.

HUNforever: Edzőként is megfordult több csapatnál is és több korosztályban is, mi a különbség az ifjúsági csapatok és a felnőtt csapatok hozzáállása, edzése között?A Dunaferr ificsapata nagy erőt képviselt, amikor Ön az edzőjük lett, nehéz volt ezt kihozni a lányokból? Sok sikert kívánok a továbbiakban!!
Mátéfi: Az ifjúsági csapat nagyon lelkes, főleg ha az ember megtalálja velük a hangot. Ott a fejlődés is sokkal látványosabb. Profi kluboknál nem szokott gond lenni a felnőtt csapat hozzáállásával, hiszen a játékos a szerződésben is vállalja, hogy mindent megtesz a csapat sikeréért. Edzői feladat is, hogy kihozza a játékosokból a maximumot. Márpedig ez megfelelő hozzáállás nélkül nem megy.

pilllango: Ön szerint mi az oka annak, hogy az elmúlt években egyre kevesebbet készül együtt a magyar válogatott? Sokunk szerint itt, a fórumon, ez a legnagyobb probléma csapatunk utóbbi pár évben elért, gyengülő tendenciát mutató eredményeivel, és nem a lyukas posztok, vagy az épp esedékes sérülések. Lát esélyt arra, hogy az MKSZ végre beadja a derekát, és a közeljövőben úgy alakítsa a válogatott felkészüléseire szánt időt, hogy az ne maradjon el a más esélyesnek titulált csapatok felkészülési idejétől? Tett már, vagy fog konkrét lépéseket tenni, ha módjában áll ennek az eléréséhez?
Mátéfi: Bízom benne, hogy sikerül annyi időt szánni a válogatott felkészülésére, ami nem megy az eredményesség rovására, főleg annak függvényében, hogy új csapat van kialakulóban, új szövetségi kapitánnyal. A versenynaptár nagyban befolyásolja ezt (bajnoki mérkőzések, nemzetközi kupaszereplések).

Nobody: Ahogy én látom, Németh András lemondása után már nem annyira népszerű nálunk a női szövetségi kapitányi poszt. Korábban megtiszteltetésnek számított szövetségi kapitánynak lenni. Hajdu János is csak az olimpiára vállalt, és Imre Vilmos sem törte magát túlságosan, hogy kapitány maradjon. Örülök, hogy maradt még olyan bátor ember, aki elvállalta ezt az állást, és én azt remélem egy korábbi kérdezővel ellentétben, hogy fel sem merült Önben a lemondás gondolata. Nem megfutamodni kell a problémák elől, hanem megoldani azokat. (Persze mondani könnyű.) Ön szerint előny, hátrány, (vagy akár egyik sem), ha a szövetségi kapitány klubedző is? Mennyire egyeztethető össze a két feladat? Kovacsics és Zácsik behívásának a felnőtt válogatottba szinte mindenki örül, de mennyire vesszük komolyan a fiatalítást, és milyen ütemben fog ez megtörténni? Végül tényleg csak egy kis játék. Ha a válogatott helyett a Békéscsaba játszik, melyik VK-meccsen milyen eredmény született volna ?
Mátéfi: Véleményének az első részével egyetértek. Úgy gondolom, hogy a mai napig megtiszteltetés szövetségi kapitánynak lenni. Az első akadálynál szerintem sem kell feladni, szembe kell nézni a problémákkal, gondokkal, a megoldást kell megtalálni.
Vannak előnyei és hátrányai is. Előnye: nap mint nap edzéseket tartok, így munkában maradok. Hátránya: a kettős terhelés, amit nem tudom, meddig lehet bírni. Mindkét szerepkörben hatalmas a felelősség, időben is sokat kell dolgozni.
Fiatalítás: felhoznék egy példát: Nora Moerk-öt a hazai rendezésű junior Eb-n a legjobb játékosnak választottak, még sincs a norvég felnőtt válogatott közelében sem. Az ésszerű fiatalítás mellett vagyok. Nem szerencsés egy válogatottat a klubbal összehasonlítani, de a Békéscsaba jelenleg egy kicsit összeszokottabb :-))

Áldozó István: Mivel magyarázható, hogy Magyarországon a nyitott védekezést szinte alig alkalmazzák?
Mátéfi: Én is szeretem a nyitott védekezést, viszont sokkal nagyobb összeszokottságra van szükség hozzá, energiaigényesebb, begyakorlása sokkal több időt vesz igénybe.

atomlab: Kicsit felhígult a magyar női kézilabdázás mezőnye. Véleményem szerint, ha Pálingert leszámítjuk, nincs kapusa a válogatottnak. Mezőnyben egy jó sort ki tudunk állítani, de a második sor már tele van középszerű játékosokkal. Ezek a problémák sajnos óvatosságra kell, hogy intsenek minket. Én meg leszek elégedve, ha az első nyolcban tudunk végezni a világbajnokságon. El kell telni két-három évnek mire, a Zácsik-Kovacsics generáció fel tud nőni a komoly terheléssel járó feladatokhoz. Az Ő folyamatos csapatba építésükkel ismét kell majd velünk számolni. Addig meg kitartást!
Mátéfi: Sajnos vannak olyan korosztályok, amelyekből elég kevés jó játékos kerül ki, és egy-egy klasszis kineveléséhez sok időnek kell eltelnie. Ha a junior Eb-re gondolunk, vannak olyanok, akik kis idő múlva megfelelő nemzetközi rutint szerezhetnek, de a csapatba való beépítésük ez alatt az időszak alatt is folyamatban van.

atomlab: Gondoltál-e arra, hogy meghívd Tápai Szabinát a válogatottba? Ha igen, mikor jön el az ideje?
Mátéfi: Tápai Szabina a junior válogatottamnak egyik alapembere volt. Figyelemmel kísérem az egész mezőnyt. Ha olyan teljesítményt nyújt, mint akkor, akkor eljön az ideje annak, hogy behívjam.

Schweizi: Nekem ami igazán szemet szúr a jelenlegi játékosok válogatottbeli szereplését figyelve, az az, hogy a korábbi csapatainkhoz, játékosainkhoz képest a jelenlegiek nem tudnak úgy felmenni a pályára, hogy azt látná az ember az arcukon, hogy itt aztán kő kövön nem marad. Holott kiváló játékosaink vannak, nagyon erős együttesekben játszanak. Nálatok, és aztán később Bokiék is, amikor hátrányban is voltak, az ember végig azt érezte, hogy meglesz az a végére. Hát itt nem. Inkább azt érzem én speciel, hogy tele a gatya, fehérek az arcok, holott verhető az ellenfél, na persze csak nem így. Miben látod ennek az okát?
Mátéfi: Úgy gondolom, hogy a válogatottat mindig, mindenkor olyan játékosoknak kell alkotnia, akik nem félnek az ellenféltől, viszont bíznak önmagukban és a saját csapatukban. Ezt persze a képességek is meghatározzák. Önbizalommal teli játékosokra van szükség, akik az utolsó percig küzdenek és hajtanak még akkor is, ha mondjuk hátrányban vannak. Az igazi sportember soha nem adja fel a harcot.

Misa76: Lehet, hogy rosszul látom, de hasonlóságot vélek felfedezni a Tóth Timi és az Ön (volt) játékstílusában. Azonban a küzdeni tudása, akarása meg sem közelíti. Hogyan látja? (Miben lehet neki segíteni, ha kell?)
Mátéfi: Tóth Timinek ezen a Világkupán nem úgy sikerült a játék, ahogy ő, és én is szerettük volna, azonban nem szabad őt leírni. Biztos vagyok benne, hogy az idő ezt a kérdést is megoldja, és mindent meg fog tenni a magyar válogatott sikereiért. Az ő játékára is mindenképpen szükség van.

atomlab: Írod, hogy nem tudtok megoldást találni a "meccsmentes" időszakban. Véleményem szerint egy külön bajnokságot kellene szervezni az úgymond "kiscsapatoknak" erre az időszakra, amelynek győztese vagy első két helyezettje a nagycsapatokkal küzdene mondjuk a ligabajnoki címért...
Mátéfi: Én erre a kérdésre nem tudok megoldást. Ez évek óta nagy kérdés.

Peti mester: 1. Nem rézi azt, hogy túl későn került a válogatott élére? Gondolok itt arra, hogy a sportág tradíciói folytán az elvárások még mindig nagyok, és egy esetleges rosszabb szereplés ismét nagy csalódás lesz, és páran az edzőt is okolni fogják
2. Önnek mi a célja a világbajnokságon? Helyezésben gondolkodik? Szerintem az alapkérdés az a szövetség és a játékosok részéről is, hogy akarunk-e eredményes nemzeti válogatottat.
Vagy csak a nehézkedési erő nyomán egyik világversenyről megyünk a másikra, aztán majd lesz valahogy. Jussunk ki Londonra, aztán majd elválik?
3. Úgy vettem észre a játékosok egy része a válogatottat kötelező, "legyünk túl rajta" dologként élik meg. Miért? Talán ebben benne lehet az is, hogy egy olimpiai ezüstérmes vagy BL döntős játékos számára nem túl motiváló mondjuk egy 6-7. hely?
4. Kérdés, megelégszünk-e azzal, hogy innentől kezdve a női válogatott nincs a világ élvonalában, nincs esélye döntőt játszani, és célként a 5-8. helyet tűzzük ki? Londonba jussunk ki, persze, mondja mindenki, de vajon 8. helyekkel tényleg fel tudunk készülni egy olimpiára? Vagy a másik lehetőség: tényleg megcélozzuk a világ élvonalát? Ez utóbbihoz –remélem, ön is látja - gyökeres változások kellenek. Úgy látom a szövetség az utóbbi időben elhanyagolta a válogatottat, a klubok érdeke került előtérbe. Kevés együtt készülés, romló eredmények, romló játék, romló morál, olykor lélektelen és teljesen szétesett játék. Öt éve nem szereztünk érmet. Az előző vb és eb-n 8. helyet szereztünk.
Nézzük szembe a tényekkel, ahogy ön is mondta. A válogatott gödörben, válságban van,mind pszichésen, mind pedig taktikailag le van maradva az élmezőnytől. Egyes játékosoknak önbizalma alig van, küzdeni nem tudnak vagy nem akarnak, ha ellenállásba ütköznek feladják. Nyilván ez összefügg az éve óta tartó rossz eredményekkel is.
Nem hiszem, hogy az elvárások lejjebb adása (ennyit tudunk, jó nekünk a 6. hely, lényeg a kvalifikáció) megoldást jelent a problémára. Egyetért ezzel? Mit gondol arról, hogy a játékosoknak motiváció kell? Pláne azoknak akik ahhoz szoktak, hogy a válogatott éremért játszik.
5. A csapat morális és mentális problémáira tekintettel: tervezi-e a csapat mellett pszichológus foglalkoztatását? Az egyébként valószínűleg önbizalomtól duzzadó norvégok mellett pl. van. Ha igen, megteheti-e? :) Vagy a szövetség dönti el, kik lehetnek a stáb tagjai? Szerencsésnek tartja ennyi csapatvezető, technikai vezető kiutazását a világversenyekre?
6. A több felkészülési időről és tempókézilabdára való áttérésről már sokan írtak.
Ha szembe kell néznünk a tényekkel, én azt mondanám: elavult lassú, kiismerhető, sablonos kézilabdát játszunk, amely leginkább átlövésekre lassú keresztmozgások épül, amit egyszerűen lekövetnek, túljátszanak. Lerohanásaink alig vannak, védekezés pedig éve óta nem fejlődött, sőt. A védekezés fontosságáról minden magyar edző beszél, de 2004 óta nem sok mindent történt ez ügyben. Támadójátékuk pedig nagyrészt Görbicz improvizációra épült, amivel nem 20 gólos, hanem csak 10 gólos vereségeket szenvedtünk el a világ legjobbjaitól.
Mit gondol erről? Van esélyünk újból a világ legjobbjait legyőzni? Egyáltalán akarjuk-e, akarják-e, hogy a magyar válogatott a világ legjobbja legyen? Remélem nem a 8-10. hely a cél. A válogatottnak a sportág kirakatcsapatának kellene lennie, amely képviseli a magyar kézilabdát a világ előtt. Ha egy sportág válogatottja lecsúszik, azután a klubok is visszaesnek, és az egész sportág látja a kárát.
7.Ön szerint mennyi mozgástere van a klubokkal szemben egy szövetségi kapitánynak (aki maga is klubedző)?
Ha kapna egy korrekt ajánlatot a főállású kapitányi posztra, elvállalná?
Válaszát köszönöm, és sok sikert kívánok Önnek. Önt egy kemény, határozott, egyenes embernek gondolom, akik végig viszi az elképzeléseit, és felvállalja a konfliktusokat.
Sok sikert és türelmet kívánok Önnek a szövetséggel és a klubokkal való viaskodáshoz!
Mátéfi: 1. Mivel sokáig kézilabdáztam, valószínű azért kezdtem el később edzősködni. Közben azért a szakmában dolgoztam, tapasztalatot szereztem, mellette pedig tanultam.
2. Elsődleges célom a válogatottnál egy ütőképes csapat kialakítása, és amennyiben ez megvalósul, akkor természetesen mindig a legjobb eredmény elérésére törekszem. Én biztos vagyok benne, hogy mindenki nagyon eredményes nemzeti válogatottat akar, mivel Magyarországon a női kézilabdának nagy a hagyománya, nagyon szeretik az emberek a sportágat.
3. Az a célom, hogy az ilyen játékosok messze elkerüljék a válogatottat, mert ez nem kötelező jellegű dolog. Aki nem érzi megtiszteltetésnek a címeres mezt, arra nincs szükségünk.
4. A minap olvastam, hogy Norvégiában a legmagasabb az életszínvonal, tehát jó lesz, ha a realitások talaján maradunk és mindig megfelelő célt tűzünk ki, de azt is vegyük figyelembe, hogy a magyar válogatott sok ideig ott volt, és bízom benne, hogy ott is lesz a világ élvonalában. Mindenki a maga módján tegyen meg ezért mindent (szövetség, edzők, klubok, játékosok és szurkolók).
5. Nekünk a helyi adottságokkal és körülményekkel kell megküzdenünk. Szeretném, ha az én játékosaim is önbizalomtól duzzadnának, ehhez pedig sikerélményre van szükség. Ha szükség van pszichológusra, ha ez kell a jó teljesítményhez, akkor én nem vagyok ellene. Természetesen a szövetség is mindent megtesz a sikerekért. Világversenyre egy csapatvezető és egy technikai vezető szokott kiutazni, akiknek ugyanolyan fontos a szerepük, mint a stáb többi tagjának, hogy minden zökkenőmentesen működjön.
6. Mindig a játékosok képessége határozza meg, hogy milyen kézilabdát játszik az adott csapat. Természetesen sok mindent lehet gyakorolni és fejleszteni. Minden edző arra törekszik, hogy a legmodernebb kézilabdát játszassa a csapatával. Én azt akarom, hogy a világ legjobbjai között legyünk.
7. Folyamatosan tartom a klubokkal és klubedzőkkel a kapcsolatot, és együttműködésre törekszem. Ha a klubedzőknek bármilyen kérésük van (pl. külön kondiprogram, vagy bármilyen más feladat), azt tiszteletben tartom. Nyáron is volt rá példa, hogy a játékosok ezeket a feladatokat maradéktalanul elvégezték.
Köszönöm a szép szavakat és jókívánságokat. Úgy tűnik, elég jó emberismerő :-)

Lestate: Elnézést, de szerintem pedig az Ön feladatának kellene lennie, hogy kiválassza a segítőit, és a szövetség feladata, hogy ehhez biztosítsa a feltételeket, és a szövetségnek csak vétójoggal lenne szabad rendelkeznie. Ezzel vissza is kanyarodtunk Konkoly témára... Amit nagyon sajnálok, és elképzelni nem tudom, hogy mi lehetett.
Mátéfi: Én választom meg a segítőimet, de ha a két fél nem tud megegyezni az anyagiakban, arról én nem tehetek, és tovább kell lépnem, mert az események közben zajlanak.

Szigeti Hajnalka: Mikor hirdet keretet az Eb-selejtezőre?
Mátéfi: Október másodika volt a határidő. A 26-os keret már publikus, a tizenhatos is hamarosan az lesz, már leadtam a szövetségnek a névsort.

balonmano: Az lenne a kérdésem, hogy mennyire volt hatással rád anno az a történet, mikor megígérték neked, hogy átveheted a Dunaferr felnőtt csapatát és végül nem kaptad meg?!
Mátéfi: Nagy hatással volt rám. Nagymértékben befolyásolta a jövőmet, és hála Istennek pozitív irányban. Köszönöm az elismerő szavakat.

Bibibii: Szeret-e olvasni? Esetleg kedvenc könyve, kedvenc írója?
Mátéfi: Igen, szeretem Márai Sándor könyveit, legutóbb pedig Az utolsó kínai császárnét olvastam Pearl S. Buck-tól. Kedvelem Wass Albert műveit is.

Köszönöm a handball.hu-nak a lehetőséget, remélem, hogy mindenkinek kielégítő válaszokkal tudtam szolgálni. Köszönöm az érdeklődést a magyar válogatott iránt. Örülök, hogy sokan szorítanak a nemzeti sikerekért. Annak viszont kevésbé örülök, hogy egyesek úgy vonnak le következtetéseket, vagy ítélik meg egy szövetségi kapitány szavahihetőségét, hogy nem várják meg a végső tényeket. Azt nyilatkoztam, hogy akik nem tesznek meg mindent a magyar sikerért, azokat nem hívom be. Majd a tizenhatos keretből kiderül, hogy a Világkupa-keretből négyen is kikerültek. Remélem, hogy az idő majd megnyugtatja a kétkedőket is. A lehetőségeink szűkösek, mert nem tudok 28 új nevet leakasztani, és egy világverseny alapján senkit sem szabad véglegesen leírni.

Köszönöm a biztató szavakat és hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Tisztelettel,
Mátéfi Eszter

© handball.hu
Fotók: Csikfalvi Zsolt és handball.hu