Mátéfi Eszter: A három mérkőzés háromféle elemzést igényel. A németek ellen semmi gond nem volt az első félidőben, 16-11-es vezetéssel vonultunk a szünetre, tehát a lőtt és a kapott gólok száma is kiváló volt. Sajnos mégsem sikerült megnyernünk ezt a találkozót, mert elfáradtak a kulcsjátékosaink, a cserék pedig nem tudtak annyit hozzátenni, hogy elég legyen a győzelemhez. Ötven percig jó játékot mutattunk, védekezésben és támadásban is teljesen egyenrangú ellenfelei voltunk Németországnak, sőt, voltak olyan periódusok, amikor egyértelműen mi irányítottuk a mérkőzést.

A Norvégia elleni találkozót rémálmaimban sem kívánom vissza. Nagyon szomorú voltam, mert ekkora arányú vereséget még serdülő játékosként sem szenvedtem el. Próbáltam nem ennek a hatása alá kerülni, mert ha lenyomott volna, akkor nem tudtunk volna felállni a franciák ellen, és nekem elsőként kell példát mutatnom a lányoknak abban, hogy elhisszük, van innen kiút. Otthonról a családomon kívül a barátok, ismerősök is biztattak, éreztették, hogy mellettem állnak, hisznek bennem, ami hatalmas erőt adott.

Több összetevője is van annak, hogy ilyen rosszul sikerült a meccs: egyrészt az olimpiai bajnokkal találkoztunk, akinek hatalmas a merítési lehetősége, a kiesett öt-hat játékosát minden megerőltetés nélkül pótolta, de így is tíz olimpiai bajnok volt a keretében. Mi átalakított, fiatal csapattal érkeztünk, keretünkből több beteg és sérült is hiányzott. Vérten Orsi a helyszínen lázasodott be, és óriási hiányt jelentett számunkra, hiszen vele egyik vezéregyéniségünket vesztettünk el. Lányaim túlzottan tisztelték a norvég olimpiai bajnokot, és kicsit meg is ijedtek tőle, lélekben pedig talán feladták, mondván, nem nagyon van keresnivalónk ellenük.

A legjobban a küzdeni tudás és az akarat hiánya zavart. Bárkitől ki lehet kapni, de úgy, hogy az elejétől a végéig küzdünk, hajtunk, minden labdáért a lehető legtöbbet tesszük meg, a támadásba vagányan megyünk. Sajnos vannak ilyen eredmények is: most éppen a svédek kaptak ki tizenhéttel a románoktól. A norvégok ellen nem csak mi, de még sok más csapat sem számít esélyesnek, úgyhogy nekünk a hasonló képességű, fiatal csapatok elleni győzelmeket kell hoznunk.

A legnagyobb pozitívum, hogy egy ilyen nagy vereség után így talpra tudtunk állni Franciaország ellen. A jövőre nézve ez egy óriási fegyvertény, és erre mindenképpen építkezni kell. A mérkőzés előtt leültünk a lányokkal, és elmondtam nekik, hogy nem az a megoldás, ha a fejünket a homokba dugjuk, és minden megszűnik körülöttünk, hanem igenis szembe kell néznünk a tényekkel. Kezdjünk tiszta lappal a franciák ellen, mindenki adja ki magából a lehető legtöbbet, játsszunk a valós tudásunk szerint, nem úgy, mint a skandinávok ellen. Mindannyian meghatározó játékosok a saját klubjukban, tehát azt kértem, hogy ehhez mérten álljanak hozzá, és vegyék figyelembe, hogy a címeres mezben küzdeni, hajtani kell, és utána megjön a jó játék.

A védelmünk nagyon jól működött: az első félidőben mindössze tíz gólt kaptunk, utána is csak hatot, tehát végig irányítottuk a mérkőzést. Sok labdát szereztünk, de sajnos sokszor el is adtuk őket, ezek még a norvégok elleni meccs nyomai voltak. Nem vagyok elégedetlen amiatt, hogy ezek nélkül akár még simább is lehetett volna. Nagyon örülök, hogy sikerélménnyel fejezzük be ezt a Világkupát.

handball.hu: Vannak olyanok, akik be-, és vannak akik kijátszották magukat a válogatottból?
Mátéfi: Igen. Neveket nem mondok, de nyíltan vállalom, hogy a legközelebbi összetartáson, az októberi Eb-selejtezők előtt azokat fogom behívni, akik mindent megtesznek a magyar válogatottért, a magyar sikerekért. A franciák elleni meccs után elmondtam, hogy azok, akik a három mérkőzés alapján nem tettek annyit hozzá a játékhoz, a bajnoki mérkőzéseken bebizonyíthatják, hogy itt a helyük. Ha nem teszik, akkor nem hívom be őket.

handball.hu: A németek már a Világkupa előtt jeleznék, hogy amennyiben idő előtt kiesnének, azért még ott maradnak Dániában, más nemzeti csapatok elleni tesztmérkőzéseket játszani. A Ti programotok hogy alakul most?
Mátéfi: Pénteken délelőtt edzünk, majd hazaindulunk. Sajnos nem gondolkodtunk előre, a Világkupára már régóta le volt adva a nevezésünk, és nem számoltunk A- és B-tervvel. Sajnálom, hogy így történt, de a jövőben sokkal jobban kihasználjuk az időnket. Szeretném, ha a játékosok jó állapotban térnének vissza a klubjaikba, de legközelebb biztosan körültekintőbbek leszünk. Sőt, ha ilyen állapotban vagyunk, nem kell elvállalnunk a Világkupa-szereplést, hanem helyette inkább itthon kell készülnünk, játszanunk egy-két nemzetközi edzőmeccset, és akkor marad időnk gyakorolni. Most már azért nincs más lehetőségünk, mert már le kellett volna szervezni a termet, a szállást, nem beszélve arról, hogy pénteken későn érkezünk haza, így két napunk maradna. Ha már így történt, inkább menjenek vissza a lányok a klubjaikba. Az októberi Eb-selejtezőre, illetve a világbajnoki felkészülésre szánt programot már biztosan én állítom majd össze, úgyhogy oda fogok figyelni rá, hogy minden időt ki tudjunk használni.

handball.hu: Melyik véleményt osztod? Még mindig a világ élvonalában vagyunk, vagy azt, hogy az elmúlt években a középmezőnybe csúsztunk vissza, és innen kell visszatérnünk a régi helyünkre?
Mátéfi: Ha azt nézzük, hogy az olimpián a negyedik helyen végeztünk, utána pedig az Európa-bajnokságon a nyolcadikon, akkor szerintem valahol a kettő között vagyunk. Az a véleményem, hogy amennyiben teljes a keretünk, akkor ott a helyünk a világ élmezőnyében.

© handball.hu