Az 1995-ös és 1996-os EHF-kupa-győzelem a debreceni kézilabda legfényesebb diadalai közé tartozik, a szurkolók azóta is az 1987-es bajnokcsapattal együtt emlegetik a két trófeát elhódító társaságot.

"Pontosan tíz éve mentem el Debrecenből, s most Gellén András többségi tulajdonos hívására tértem vissza" - kezdi Köstner Vilmos. "Nagy kihívás, szép feladat egy ilyen patinás klubnál a fiatalokkal foglalkozni."

- Az egy évtized alatt is egyre közelített Debrecenhez, legalábbis, ami a távolságot illeti...
- Először két évet dolgoztam Székesfehérváron, majd 2001-től-2005-ig a fővárosban, a Vasasnál, 2006 januárjában pedig az akkor másodosztályú Tajtavill-Derecskéhez kerültem. A történetnek erre a részére már valószínűleg mindenki emlékszik: feljutottunk az első osztályba, ahol két szezont húztunk le, de sajnos az időközben Nyíradonyba költöző együttes anyagi nehézségek miatt nem tudta vállalni a folytatást

- Ekkor jött a Loki ajánlata?
- Bár nagyon régen dolgoztam fiatalokkal, az egyértelmű volt, hogy nehéz és szép feladatra kaptam felkérést. Közvetlen kollégáim a zárt serdülőcsapatot irányítót Boros Ferenc, és a nyílt serdülő együttessel dolgozó Győrvári Viktor, de nagyon fontos a jó kapcsolat a Debreceni Sportcentrum utánpótlásedzőivel is. Csapatban kell dolgoznunk, s gördülékenyebbé, egységesebbé kell tenni az egész rendszert. Minden évfolyamban húsznál több gyerekkel dolgozunk, s ez azt jelenti, hogy a kézilabda varázsa él Debrecenben. Szeretnénk a környező településeket is fokozottabban bevonni, megszüntetni az elvándorlást, hiszen sok gyerek kötött ki az utóbbi időben Győrben. Meg szeretnénk tartani Kelet-Magyarországon az utánpótlás-nevelésben betöltött vezető szerepünket. Hosszabb távú munkáról van szó, velem is hosszú távú szerződést kötöttek, s ennek a célja, hogy a majdani NB I-es keretbe olyan sportiskolás, DVSC-s nevelésű játékosok kerüljenek, akik erősítik a csapat városhoz való kötődését. S ezzel egyben azt a célt is megvalósítjuk, hogy a nagycsatban több magyar, saját nevelésű fiatal szerepeljen.

- Értékelik a gyerekek a tulajdonos odafigyelését, hiszen ugyanolyan mezeket kaptak, mint amilyenben a felnőttek játszanak?
- Mindenki remegve várta, és nagy örömmel vette át a saját névre szóló mezét. A felkészülési tornákon is ezekben a mezekben szerepeltek, s ennek az az üzenete, hogy a Lokinál komolyan számolnak az utánpótlással, a gyerekeken van a tulajdonos vigyázó szeme. Remélem, hogy a szép, új szerelésben jól is játszik majd a csapat.

- Mennyit edzenek az utánpótlás csapatok?
- A DVSC-nél heti hét foglakozást tartunk. Minden délután, és kedd-csütörtök reggel is. Ez egyelőre csak az Irinyibe járó gyerekeknél működik, a többi iskolával még egyeztetünk. Megpróbáljuk dinamikában, labda nélküli mozgásban a felnőtt mezőnyre jellemző stílust megtanítani a gyerekeknek. Javultak az edzéslátogatások, szinte százszázalékos a részvételi arány.

- Mikor érkezhetnek az első fecskék a nagyokhoz?
- A DVSC ificsatából öt játékos (Pácz Viktória, Dakos Noémi Varsányi Nóra, Karalyos Orsolya és Sisa Pálma) tagja a felnőtt keretnek. Ám nem szabad elfeledkezni arról, hogy Hornyák Dóri is még serdülő korú, és a frissen igazolt Szalai Babett is játszhat az ifibajnokságban, természetesen a felnőtt csapatban való szereplés függvényében. A cél, hogy az utánpótlásképzés olyan színvonalú legyen, hogy zökkenőmentes legyen a beilleszkedés.

- A rimaszombati tehetséggel, Bálint Rékával ötéves szerződést kötött a klub. Ez lehet a jövő útja a tehetségek megszerzésére, majd megtartására?
- Ez is azt jelenti, a vezetés figyel a tehetségekre. De a DSI-ben és a nyílt serdülőben is edzenek olyan gyerekek, akik szép reményekre jogosítanak. Persze a célunktól még nagyon messze vagyunk, az országban több helyen is komoly utánpótlásképzés folyik, kezdenek a kluboknál rájönni, hogy a saját erő beépítése a kötődés miatt roppant fontos, s a hosszú távon anyagilag is megtérül. Minden munka alapja a nyugodt feltételrendszer, s számunkra ez adott. Egy problémánk akad csupán, a növekvő létszám miatt komoly pályagondjaink vannak. Fontos lenne az iskolai tornatermek jobb kihasználása a sport számára.

- Milyen volt tíz év után egy meccs előtt újra Loki csatakiáltást vezényelni?
- Soha nem távolodtam el Debrecentől, hiszen a családom mindvégig itt élt. A nagy szerelem számomra mindig is a Loki volt, hosszú időt töltöttem itt, s rengeteg szép emlék köt a csapathoz. Még lámpalázam is volt a visszatérés után, amikor az első edzést vezettem a Hódosban, s ilyenkor az ember elmereng a múlton. S bár sok helyen megfordultam az elmúlt tíz évben, azért nem tévesztettem el, hogy a "kettő, három.." után mi következik…

Forrás: www.dvsckezilabda.hu