"Pontosan nem emlékszem, hogyan kezdődött, de édesapám, édesanyám, testvérem is kézilabdázott, így én is hamar a solymári csarnokban találtam magam" – kezdi Gyöngyi, aki ahhoz képest, hogy az elején azt kérte, hogy csak igennel és nemmel kelljen felelnie, elég jól belejött a beszélgetésbe.

- Solymár után Pilisszentivánon játszottál, majd Győrbe kerültél. Utóbbi hogy zajlott le?
- Ez egy nagy összeesküvés volt. Történt, hogy a dorogiakkal játszottunk NB II-es ifi mérkőzést, ami után a két csapat edzője megbeszélte, hogy elküldenek engem Győrbe. Tizennégy évesen kellett volna kiszakadnom a családi körből, így elsőre nemet mondtam. Aztán csörgött a telefonom, Konkoly Csaba hívott, hogy van-e kedvem ott játszani, de hát én semmit nem tudtam az egészről. Mindenesetre odaszerződtem, egy évig kollégista voltam, aztán ahogy felkerültem a felnőtt csapathoz, lakásban laktam, s a Győrben töltött három és fél év alatt elég jól sikerült önállósulnom.

- A legutóbbi évben kölcsönben a szlovák Mihalovcénél játszottál. Itt volt összeesküvés?
- Nem, azt mondta az ETO, hogy menjek, ahová akarok, ők támogatnak. Tanulságos év volt, hiszen csak az ex-fradista Haris Kata beszélt magyarul, később aztán megtanultam az alapkifejezéseket: gyere ide, menj oda, mikor, hol.

- A kölcsönév lejárt, ősztől hol fogsz játszani?
- A Győr nem hívott vissza, tehát valószínűleg nincs rám szükségük, bár a szerződésem oda köt. Lehetőségem van, de csak akkor fogok beszélni róla, ha már hivatalossá válik.

- Tudomásom szerint a cserkészettel is kapcsolatban állsz. Ez pontosan mit jelent?
- Elsős korom óta vagyok cserkész, majdnem őrsvezető is lettem. Mostanában azonban passzív vagyok, de el szoktam nézni néha a programokra, a nyári táborokat viszont az edzőtáborok miatt általában kénytelen vagyok kihagyni. Hozzá kell tenni, ez nem szentfazekak gyülekezetéről szól, bár engem nem érdekel, ha mások furcsán néznek rám emiatt.

- A junior válogatottal a tavalyi világbajnokságon úgy lettetek ötödikek, hogy csak az első két helyezettől kaptatok ki. Ennek fényében hogyan látod az esélyeket az Eb-n?
- Én nyerni szeretnék, azért vagyunk itt, nem? Maximalista vagyok, nagyon jó játékosokból áll a csapat, ha tényleg odarakjuk magunkat, akkor szerintem meg tudjuk nyerni. Hazai pálya, hazai közönség, a csapat pillére régóta együtt van, minden adott ahhoz, hogy jó helyezést érjünk el.

- Ha ilyen maximalista vagy, akkor gondolom a távolabbi jövővel kapcsolatban is van kimondott célod.
- Minimálisan olimpiai aranyat szeretnék, mondjuk egy BL-győzelem se esne rosszul. Egy biztos, szeretek nyerni.

- Egy vereség mennyire visel meg?
- Veszíteni tudni kell, és én az évek során megtanultam. Ha egy csapat tényleg jobb nálunk, és bírói támogatás nélkül, megérdemelten nyeri meg a meccset, akkor fejet hajtok. Ha mindent megtettem a győzelemért, akkor tudok így hozzáállni, de ha nem, akkor nagyon mérges vagyok magamra. Abban viszont száz százalékig biztos vagyok, hogy itt, a válogatottnál mindenki oda fogja tenni magát.

Forrás: worldhandball.com/u19eb

Fordult a kocka: junior diadal
Kikaptak a juniorok