- Az utolsó két helyosztós meccset megnyerve ötödik helyen végeztetek a szerbiai Eb-n. Mindkét meccset vert helyzetből hoztátok vissza. Hogyan látod, min múlott a sikeretek, és mennyivel tudtál hozzájárulni kapusként a győzelmekhez?
- Az utolsó meccseken már nagyon fáradtak voltunk, ezért kellett egymásnak segítenünk és összefognunk. Mindkét mérkőzésen az utolsó pillanatban fordítottunk, ezzel nagy erőt kaptunk. Szerintem ez tette lehetővé, hogy megnyerjük a mérkőzéseket. Kapusként meghatározó szerepünk volt, az utolsó negyedórákban fontos védéseink voltak a kapustársammal, Hajgató Annával. Ehhez az is kellett, hogy a védekezés is megfelelő összhangban legyen velünk. Ezért azt tudom mondani, hogy igazi csapatként tudtunk játszani.

- Mit gondolsz, miért, és miben voltak jobbak a magyar válogatottnál az előtte végzett nemzetek?
- Eddig nem találkoztunk olyan csapattal, akivel igazán össze tudtuk volna mérni az erőnket. Most játszottunk először nyugat-európai nemzetekkel, akik már magasabb színvonalon kézilabdáznak. Remélem, hogy a későbbiekben több lehetőségünk lesz velük találkozni edzőmeccseken. Azt vettem észre, hogy fizikailag és mentálisan is jobban fel tudtak készülni erre a - számunkra még szokatlan - megterhelésre, illetve egyes esetekben a szerencse sem mellénk pártolt.

- Szerinted mennyire értékes eredmény az ötödik hely? A torna előtt elfogadtad volna, ha valaki felajánlja nektek?
- Mikor elindultunk itthonról, nem tudtuk, hogy milyen képességű játékosok lesznek a tornán, ekkor még a győzelem is felmerült a csapatban. Azt is meg kell említenem, hogy sérülések miatt hiányoztak kulcsjátékosok tőlünk. Az utolsó mérkőzésen már végső energiáinkat is mozgósítottuk. Ezért úgy gondolom, hogy végül az ötödik hellyel elégedettek lehetünk, a helyosztó meccsünkön megszerzett győzelem után a csapaton is látszott a határtalan öröm. Ezzel az eredménnyel sikerült kvalifikálnunk magunkat a dominikai vb-re, amit jövő nyáron rendeznek.

- Milyen a kapcsolatod kapustársaddal, Hajgató Annával, jó barátok vagytok, vagy rivalizáltok?
- Egy egészséges versengés van köztünk, de ez kell is. Természetesen jó a kapcsolatunk, ki tudjuk egészíteni a másikat, hiszen más stílusban védünk. Ha arra van szükség, segítünk egymásnak mérkőzés közben is. Az Eb-n is meghatározó szerepe volt ennek az összhangnak.

- Hogy érezted magad Nisben és Szerbiában? Volt kirándulós programotok is? Merre jártatok, mit láttatok?
- Nisben kiváló szállásunk volt, ha nem volt edzés vagy mérkőzés, inkább bent pihentünk, beszélgettünk. A szobáinkban minden kényelmünk adott volt a lazításra. Persze voltak azért programok is, a rendezők az egyik pihenőnapon szerveztek egy kisebb kirándulást. Megnéztünk egy koponya sírtömböt, aztán elvittek egy épületbe, amit régen fürdőként használtak. Ezen kívül Nisben sétálgattunk, és még vásárlásra is jutott egy kevés idő.

- Szekszárdon nevelkedtél, a mai napig ott játszol. Hogy érzed magad az UKSE-nél, milyen terveid vannak a kézilabdázással?
- A jelenlegi csapatomnál nagyon jól érzem magam, és az edzőmmel is kiváló viszonyban vagyok, ami egy játékos életében meghatározó lehet. Csapattársaim és az edzőm végig szorítottak nekem, és érdeklődtek a válogatott eredményeiről és rólam. Remélem, hogy a kitűzött célt az NB I/B-ben sikerül majd elérnünk, és jövőre talán már az első osztályban szerepelhetünk. Hozzá kell tennem, hogy fiatalabb koromban is megfelelő képzést és támogatást kaptam az egyesülettől. Az érettségiig még van két évem, utána gondolkozom a továbbtanulásban és az átigazolásban. Ez az Európa-bajnokság még tudatosabbá tette a céljaimat. Mindenképpen szeretnék kézilabdával foglalkozni, amíg csak lehetséges.

© handball.hu