- Ötödikes voltam, amikor egy sportiskolába kerülve választani kellett egy sportágat. Nekem a kézilabda tetszett, ott kezdtem el játszani. Rögtön az elején a kapuba állítottak, mert az a poszt volt üres, s később már nem is akartam mezőnyben játszani. Két évvel ezután leigazolt a Pécs, a mostani idény végéig ott játszottam.

- Az utóbbi félévben kettős játékengedéllyel a Siófoknál is védtél. Nem volt fárasztó a kettő együtt?
- Szinte semmi szabadidőm nem volt, viszont kellett a meccsrutin, a jövőm szempontjából fontos volt, hogy minél több mérkőzésen játsszak.

- A hónap eleje óta pedig már a Győr játékosa vagy.
- Több helyről is megkerestek, két dolog miatt döntöttem a BL-ezüstérmes csapat mellett. Egyrészt a világ egyik legjobb kapusedzője, Bakos István keze alatt dolgozhatok, másrészt példaképemtől, Pálinger Katalintól tanulhatok. Ezek ellensúlyozzák azt, hogy Kati mellett nyilván nem fogom végigvédeni az idényt, mint az előző években Pécsen, s ráadásul a junior válogatottbeli csapattársammal, Oguntoye Viktóriával is meg kell küzdenem a csapatba kerülésért. Viszont az NBI/B-s és az ifi együttesnél nagy valószínűséggel lesz lehetőségem játszani.

- A csapatba kerülésért itt, a junior válogatottnál is meg kell küzdeni. Négyen vagytok két helyre, s egyvalaki már a hétvégén búcsút inthet az Európa-bajnokságnak.
- Igen, mindenki küzd ezerrel, de ez egészséges versengés, nem akadályozzuk egymást, a pályán kívül is nagyon jóban vagyunk. A teljes csapatot nézve is elmondhatom, hogy egységes kis brigád vagyunk, mindenki segít mindenkinek. Az edzésen kívül közös programokat szervezünk, ezek hoznak össze bennünket.

- Mennyire gondolkodsz hosszú távon, mik a távlati céljaid?
- Azon dolgozom, hogy a nagyválogatottba bekerüljek, s már a decemberi világbajnokságon szeretnék ott lenni, úgy hallottam, hogy figyelik a junior kapusokat. Természetesen a nagy álmom, hogy részt vegyek egy olimpián.

Forrás: www.worldhandball.com/u19eb