- Hogyan élted meg ezt a sokáig elhúzódó, ám végül pozitívan lezárult hercehurcát, ami a válogatott és a klubcsapatod között ment végbe?
- Mivel pont most érettségiztem, elég kellemetlen volt a dolog, egyik nap azt mondták, hogy jöhetek, aztán felhívtak másnap, hogy mégse, majd harmadnap megint, hogy jöhetek, és ez így ment sokáig. Az edzőtábor kezdete előtti pénteken épp úgy állt a dolog, hogy elengednek, aztán hétvégén vártam, hogy megint hívnak, hogy nem jöhetek, de hál’ Istennek elengedtek.

- Ám mindennek ára is van, egyrészt amíg a válogatottnál vagy, nem kapsz fizetést, és egy hétre vissza is kell térned a Hypo-hoz.
- Igen, a harmadik héten ki kell szakadnom a felkészülésből, meg kell ismernem az új játékosokat a csapatnál. Azonban mikor visszamegyek, ők még épp csak elkezdik a felkészülést, míg a többiek itt már a sprinteket fogják futni.

- 14 éves korod óta kint élsz Bécsben, és ez a szerződésed értelmében még sokáig így lesz.
- Az általános iskola befejezésekor mentem ki, ez lesz az ötödik évem. Másfél évig kollégiumban laktam, kipróbáltam a kinti iskolát, de nem vált be, mivel egy focista osztályba kerültem, ahol hárman voltunk lányok, és kikészültem a fiúktól... Az órákon is inkább sudokut fejtettem. Utána kaptam lakást, itthon magántanulóként tanultam, s most az érettségi után, ha minden jól megy, akkor kint fogok járni egyetemre, sportmenedzseri képzésre. Ezt a bécsújhelyi iskolát Gunnar Prokop kifejezetten profi sportolóknak hozta létre, összeegyeztethető a napi két edzéssel, többen is járnánk ide a csapatból.

- Hogy érzed magadat a válogatottnál annak fényében, hogy egyedül te játszol külföldön?
- Néha furcsa, amikor elkezdenek beszélgetni olyan dolgokról, amit én nem érthetek, ilyenkor csak hallgatok, de amúgy nem részesülök semmiféle megkülönböztetésben. Egyébként nagyon jól érzem magam, nem tudnék senkit se mondani, akivel nem beszélek, vagy ilyesmi.

- Az Európa-bajnokság előtt hét hetet készültök együtt. Hogyan látod a csapat esélyeit?
- Ha megnézem az osztrákokat, akikről tudom, hogy 3-4 napot fognak készülni, akkor elég jól állunk, ráadásul a tavalyi macedóniai vb-n ’90-es születésűekként a ’88-asok között indultunk, s ötödikek lettünk. Ha ugyanúgy tudunk küzdeni, mint egy éve, akkor nagyon jó eredményt fogunk elérni. Persze mivel itthon játszunk, sokkal nagyobb a nyomás, a tévé is közvetíteni fogja, bár egyelőre sokat még nem érzünk a médiaérdeklődésből. Jobb is.

- Klubod jelentős átalakuláson esik át, s téged még négy évig szerződés köt.
- Tavaly írtam alá öt évre, még van négy. Sokan hívnak haza, de én elsősorban azért mentem ki, hogy nyelvet tanuljak. Aztán kintragadtam, kaptam egy szerződést, majd meglátjuk, hogy jól tettem-e vagy sem, hogy aláírtam az öt évet. Jól érzem magam, ameddig tudok teljesíteni, addig nem is lesz baj. A csapatból elment nyolc játékos, jönnek négyen vagy öten, s most még edző sincsen, mivel az orosz Gumjanov nem vállalta.

- Mennyire foglalkoztat a nagyválogatottba való bekerülés kérdése?
- Mindenkinek ez az álma, én is reménykedek, s dolgozok érte keményen, aztán majd meglátjuk.

Forrás: www.u19euro2009.com