Június 22-én a román beállós szabaddá vált a Román Kézilabda Szövetség (FRH) határozata alapján, azaz bármely egyesülethez eligazolhatott. Habozás nélkül az Oltchim csapatát választotta, annál is inkább, mert elég régóta környékezték különböző ajánlatokkal, sőt, volt tapasztalata alapján azokat be is válthatják.

„Örülünk, hogy alig egy év után visszajött hozzánk – nyilatkozta a klub elnöke, Ioan Gavrilescu úr. – Biztosan sokat fog segíteni céljaink elérésében.” Amúgy a sokat hangoztatott bombaigazolási hírek, amelyek a román bajnok háza tájáról felröppentek, nem igazán valósultak meg. Két román válogatott tag érkezett végül, Ungureanu és Stanca, a várva várt orosz válogatott tagok egytől-egyig visszautasították a vâlceaiak ajánlatait. Vagy az odaígért fizetést kevesellték, vagy az ott uralkodó hangulattól óvakodtak (ismert, hogy már két edzőt váltottak le a játékosok nyomására, Tadicit és Rimanićot). Tény, hogy sem Bliznova, sem Posztnova, sem pedig Davigyenko – akikkel komoly tárgyalások folytak, – nem került az Oltchim udvarába.

„Teljes mértékben komolytalanok! – mondta nagy keserűséggel Gavrilescu elnök. – Mikor végre közös nevezőre jutottunk valamelyikkel, és minden részletben egyetértettünk, már csupán az aláírásra került volna sor, mindig valami miatt meggondolták magukat és minden addig nagy nehezen felépített megállapodás szétfoszlott. Ez volt az utolsó alkalom, hogy orosz játékosokkal vettük fel a kapcsolatot.

Yeliz Özellel pedig hasonló volt a forgatókönyv: Utánamentünk, hogy még jobban lássa, nagyon komolyan gondoljuk az együttműködést. Mindenben megegyeztünk, amikor pedig sorra került a szerződés véglegesítése, azt a választ kaptuk, hogy sajnálja, de közben meggondolta magát. Talán ő a legkomolytalanabb.”

A Vâlcea vezetői is értékelték a bécsi sorsolást. Okulva az előző, nem túl biztató tapasztalatokból, ezúttal meglepő módon nem uralkodott az a hurrá-optimizmus, amely oly jellemző volt rájuk. Radu Voina, a román csapat vezetőedzője például így nyilatkozott: „Nagyon kiegyensúlyozott a csoportunk. Úgy látszik, minden évben megkapjuk a Győrt. A spanyol Itxako minden meglepetésre kész, az orosz Zvezda pedig nehéz ellenfél marad azok ellenére, hogy nagy változásokon megy keresztül.

A Győr ugyanaz a kemény dió, habár náluk is távoztak néhányan. Elvileg a Győr és az Oltchim messze kiemelkednek a mezőnyből, és a csoport nagy favoritjai. Mi is erősek maradtunk, Beşe meggyógyult, Ungureanu és Stanca hozzánk igazolt, Neagu és Vizitiu pedig a következő szezonban játszhatnak a Bajnokok Ligájában is. Ennek tükrében talán még erősebbek leszünk, mint múlt szezonban.”

Gavrilescu úr pedig tömören ennyit szólt: „Közepes erejű a csoportunk, sem túl nehéz, sem kifejezetten könnyűnek nem mondható.”

Úgy tűnik viszont, hogy a leggazdagabb román csapatot, amely költségvetésben a dán együttesekével vetekszik, és egyedüliként számít immár a Bajnokok Ligájában, nem kerüli el az általános gazdasági válság. Annak ellenére, hogy még mindig hatalmas büdzséből gazdálkodnak, a pénzt adó vállalat óriási nehézségekkel küzd, és félő, hogyha továbbra is felelőtlenül, két kézzel szórják a pénzt, akkor a Brassó sorsára fognak jutni. Igaz, itt egy állami cégről van szó.

A cég jelenleg negyven százalékos kapacitással működik, ugyanis már elfogyott az év elején utalt állami támogatás. A gazdasági mutató most már nyolcszoros veszteséget mutat a tavalyi évhez képest, ami igazán tekintélyes „teljesítmény”. Egyszerűen nincs pénz a nyersanyagra, a fizetésekre, így az alkalmazottak egynegyedét, azaz 500 főt június 22-től kényszerű szabadságra küldtek, a vezetés pedig újabb támogatások reményében kérvénnyel folyamodott a román kormányhoz, hogy segítsék ki a bajból.

Nagy kérdés, hogy az állam hogyan viszonyul ehhez az áldatlan állapothoz és tovább pénzel-e egy egyre veszteségesebb vállalatot, vagy inkább privatizálja az eddig halasztott ügyet, és így megszabadul egy fekete lyuktól, amely egyre több pénzt emészt, ráadásul egy ilyen nehéz gazdasági viszonylatban.

© handball.hu