A bajnokság előtt robbant a bomba. A csapat tulajdonosi köre gazdasági számítások alapján belátta, hogy igen nagy a baj: a pénzük közel sem lesz elég a bajnoki évre, amennyiben nem tesznek valamit. Ez pedig azt jelentette, hogy a Dunaferr sztárjátékosainak fizetését lényegesen csökkentették. (Csak tényként közöljük, hogy más forrásból megjelent számadat a következő: a csapat költségvetésében bevételi oldalon 2006-ban 393 millió, 2007-ben pedig 282 millió forint szerepelt.) Igaz, ekkor még a nagy szponzorok menetrend szerint adták a támogatást. Más kérdés, hogy vajon ennyi pénzből miért nem lehetett óvatos gazdálkodással, előrelátással megelőzni az összeomlást. Arra gondolni sem merünk, hogy nem fordítottak minden forintot a csapat versenyeztetésére - hogy netán más érdekeket szolgált volna a pénz.

A lényegre, vagyis a tavalyi nyár eseményeire visszatérve: kétségtelen, hogy a csapat sztárjai szupergázsit kaptak, hiszen akkora volt irántuk az érdeklődés, külföldről is, hogy különben igen nehéz lett volna megtartani őket. Nos, ezt az alaposan megcsappant fizetést a meghatározó játékosok nem fogadták el. Augusztusban távozott Paula Ungureanu, Borbás Rita, Pigniczki Krisztina, Lovász Zsuzsa, Mörtel Renáta. Később a másik kapus, Sanela Knezovics is. Nagy Ivett költözését magánéleti döntésként magyarázták.

Ez a változás azt jelentette, hogy a Dunaferr csapata már erősen vegyes gárdává alakult. Kényszerűségből beléptek a fiatalok, Slakta Petra, Azari Fruzsina, Erdősi Ildikó, Takács Fruzsina és a többiek.

Megnyugtatónak tűnt az ISD Dunaferr Zrt. közleménye októberben, amelyben szerepelt az ígéret: a szerződésben rögzített támogatást a cég természetesen biztosítani fogja a csapat számára. Mint tudjuk, ez végül is nem így történt. Sőt, a bajt fokozta, hogy decemberben a másik nagy szponzor, az AstraZeneca elvált a csapattól. Így a Dunaferr női gárdája hoppon maradt, fizetésképtelenné vált. Ez pedig azt jelentette, hogy a játékosok, a szakemberek hónapok - most már mondhatjuk, egyesek egy év - óta nem kaptak, kapnak fizetést.

Ennek ellenére Imre Vilmos turmix-csapata erőn felül teljesített, és dobogós, harmadik helyen végzett az őszi szezon végén. A fiatalok átestek a tűzkeresztségen, s ekkor még nem maradtak teljesen magukra. Nem sokkal utána viszont igen. Idén februárban már nem vették komolyan a fizetési ígérgetéseket a játékosok. Búcsúzott Balogh Barbara, Laluska Eszter, Temes Bernadett, Vincze Melinda, később ment a fiatalok közül Tilinger, Azari, Csuka. No és a mester, Imre Vilmos is. Érkezett Kiskunhalasról - csöbörből vödörbe - a kapus Győri Ágnes.

Az ificsapattá vált Dunaferr azonban már bespájzolt annyi bajnoki pontot, hogy bízhatott abban, a tabella középcsoportjában végez, és nem kell rettegnie a kieséstől. És ekkor megmozdult a szurkolótábor. Hívásra megtelt a csarnok, hiszen régi nagy egyéniségek, Kocsis Erzsébet, Oblisz Anita, Sirina Irina, Gáspár Gabriella is mezt húzott, beállt, hogy legyőzzék a pécsi együttest. A klubhűség egyedülálló, megható példája! Ez óriási csatában 22-21-re sikerült is. Miközben a kisbabát váró Ferling Bernadett a kispadon adott tartást, és formálta ezt a ragyogó közösséget.

A rájátszásban természetesen pofozógéppé vált a fiatal együttes. De nem megalázó, sajnálnivaló módon. Ezek a lányok fantasztikusan sokat fejlődtek, és nagyszerűen küzdöttek. Minden elismerést megérdemelnek. Azoknak is jár a köszönet a csapat mellett, akik alázattal, lemondással, pénz nélkül végezték a dolgukat, csakis a szakmára koncentrálva, miközben hitet, lelkierőt is adtak ezeknek a fiatal játékosoknak. Megbocsátható, hogy közülük most Rapatyi Tamás edző kitartását említem meg egyedül. Ám elismerés jár annak a néhány száz szurkolónak is, akik a végsőkig a társaság mellett álltak.

Megismétlem: ezek a fiatal játékosok megtanultak úszni a mélyvízben! Maga ez a tény rendkívül pozitív hozadéka lehet még ennek a horrornak . Bármi is lesz a tinicsoport, az egyének sorsa: ez a néhány hónap - milyen furcsa ezt leírni, végre örömre is okot adó tény - nagyszerű nevelő iskolának is beillett. Csak sejtem, hogy ezt gondolják ezeknek a lányoknak a sokat vállaló szülei is.

Nos, joggal kérhetné számon tőlem a tisztelt olvasó, miért nem foglalkozom a Fradi legyőzésével, a nemzetközi kupák történetével, a rájátszással, a statisztikákkal, a teljesítményekkel... Kivételesen ezúttal teljesen egyetértek Rapatyi mester kijelentésével: Nincs mit értékelni. Ha a csapat életben marad, akkor csakis a jövőre kell koncentrálni, ha nem, akkor pedig minek...

És máris eljutottunk a lényeghez, a jövőhöz. Mivel a tulajdonosi kör hetek óta nem nyilatkozik, pontosabban nincs mit bejelenteniük, csak annyit: Dolgozunk a megoldáson... Így tőlünk sem várható egyelőre frenetikus bejelentés. (Sajnos a vasmű tulajdonosai máig nem teljesítik a szerződésben lefektetett kötelezettségüket.)

Abban viszont hihetünk, hogy egy BL-győztes, nagy múlttal rendelkező, a sportág egyik meghatározó magyar együttese nem tűnhet el a szemünk láttára. Lehet, hogy Tinédzser NK elnevezéssel (fantázianév tőlem - a szerk.) kér játékjogot az új bajnokságra? Vagy valamilyen csoda folytán a hóna alá nyúlnak? Az mindenesetre reményt keltő, hogy július 6-án a lányok megkezdik a felkészülési munkát. És a játékosok valamennyien, mesterükkel együtt ígérték: vállalják, visszajönnek!

Azonban ez már nemcsak a társaságon múlik.

Forrás: Dunaújvárosi Hírlap

Rapatyi: Mi játszani akarunk!
Dunaferr: többen is távoznak
Sima nyíradonyi siker