handball.hu: A saját leterheltséged mellett mennyire tudtad követni a győriek idei BL-szezonját?
Mocsai Lajos: A női bajnoki és főleg a Bajnokok Ligája küzdelmeket minden férfi kézilabdázó figyelemmel követi, mi is így teszünk. Láttuk a dolgok kedvező alakulását, és azt, hogy hosszú évek után ismét komoly lehetőség adódik arra, hogy magyar csapat végezzen az élen.

handball.hu: Mit gondolsz, mivel érdemelte ki a Győr, hogy a fináléba kerüljön?
Mocsai: A védekezése a kapusteljesítménytől kezdve nagyon offenzív, agresszív, jól szervezett. A csapat mentalitása, az, hogy nyomás alatt egyre jobban teljesít, lehetőséget biztosít számára, hogy idegenben is kiemelkedően kézilabdázzon. Jó érzéssel tölt el, hogy az ETO a legerősebb kupában a legjobb helyezés eléréséért küzdhet.

handball.hu: 1982-ben éppen a Te irányításoddal első magyar női csapatként a Vasasnak, 1999-ben pedig a Dunaferrnek sikerült ez a bravúr. Mit gondolsz, mennyit változott azóta a trófea értéke?
Mocsai: A két diadal között tizenhét év telt el, majd újabb tíz esztendő. Ez a periodicitás fantasztikus dolog. Mindig az adott csapatok erősségén, koncentráltságán múlik a végső diadal. Azon, hogy ki milyen játékosállományt tudhat a magáénak, hol vannak a kritikus időszakban sérültek. Most például mindkét oldalon két sztárjátékos is a nézőtérre kényszerült Görbicz és Popović személyében. Amikor 1982-ben megnyertük a BEK-et, az elődöntőben a Szpartak Kijevvel mérkőztünk meg, amely nemcsak hogy tízszeres BEK-győztes volt, de az olimpiai és világbajnok orosz válogatottból is tízen erősítették a keretét. Innen is látszik, mekkora eredmény volt az, hogy a Vasas nyerni tudott ellenük. Utánuk pedig a jugoszláv nemzeti csapattal egyenlő Radnićki Beogradot vertük el a fináléban. Azt gondolom, hogy a játék folyamatosan fejlődik, a női kézilabdázás is egyre nagyobb képességigénnyel rendelkezik stratégiailag, a labda nélküli technikában, a játék dinamikáját, tempóját illetően is. Ezért azt gondolom, hogy minden esztendőben az adott cím, amelyet egy csapat megnyerhet, a legfontosabb és legértékesebb. Utólag soha nem fogjuk tudni kinyomozni, hogy ki, milyen erősségű sorozatot nyert meg. Az biztos, a Győr megérett arra, hogy egy ilyen nagy teljesítményt realizálni tudjon. Évek óta erre készültek, s nagyon bízunk benne, hogy most nem csúszik ki a kezeik közül a trófea.

handball.hu: Sok kétkedő nem is olyan régen még azt állította, hogy a legjobb négy közé jutott gárdák közül az ETO a leggyengébb. Mi erről a véleményed?
Mocsai: Az adott bajnokság színvonala és küzdelmei borzasztóan sokat számítanak. A Hypo Bajnokok Ligájában való szereplése például azért rapszodikus, mert nincs mögötte megfelelő szintű bajnokság, ellenben a dán ligával, amely olyan folyamatos küzdelmet és magas szintű erőkifejtést igényel, hogy esetlegesen egy-egy BL-mérkőzésre nem tud feltöltődni egy csapat. A magyar bajnokság három-négy, vagy akár hat együttese ellen igen jó felkészülést tud végrehajtani a Győr, közben pedig - a dánokkal ellentétben - maximálisan rá tud készülni következő BL-ellenfelére. A jó meccsek ellenére tehát nálunk a bajnokság megengedi, hogy mellette a Bajnokok Ligájára koncentrálhasson. Úgy gondolom tehát, hogy pontosan a felkészülési lehetőség, a mérkőzések minősége és az ellenfélre való koncentrált, fókuszált stratégiai készülés a siker meghatározói. Úgy tűnik, hogy a győriek ezt nagyon jól csinálták.

handball.hu: A döntő első felvonása meglepetésszerűen alakult magyar szempontból, de mit vársz a visszavágótól?
Mocsai: Veszprémben közel hatezer néző és igen komoly hangulat várja majd a lányokat. Épp az imént jöttem ebből a gyönyörű, kézilabdára maximálisan alkalmas arénából, amely méreteiben optimalizálható. Ugyanakkor a pályához közel elhelyezkedő, veszprémiekkel kiegészülő győri közönség támogatása olyan hangulatot eredményez, amelyhez a női csapatok nincsenek hozzászokva, ahogyan a nyugat- és észak-európai alakulatok sem. Én nagyon-nagyon közel állónak érzem azt a lehetőséget, hogy ebben az atmoszférában a lányok, önmagukat felülmúlva, erre a jó idegenbeli szereplésre építve megszerezzék a végső győzelmet, s egyben a trófeát is.

handball.hu: Nem furcsa szituáció, hogy még Görbicz Anita kiválása után is azt mondhatjuk, hogy az ETO az esélyesebb?
Mocsai: Görbicz Anita a válogatottban, csakúgy, mint a Győrben fantasztikus sportember, és hihetetlen tehetség. Itt egy olyan helyzetről beszélünk, amikor a jó játékosállománnyal rendelkező ETO meg tudja oldani, hogy a lányok egy ember pótlásán felül még további öt-tíz százalékot hozzá tudnak tenni a meccshez. Ezáltal – miután nem kapusposztról van szó – saját területeiken, az egyéni és a közösségi teljesítményt összeadva, javítva megpróbálják játékmesterüket pótolni, és igen homogén teljesítményt nyújtanak, amelyben óriási küzdőképesség, nagy érzelmi töltés is segíti őket. Marian Cozma elvesztése után mi a nálunk sokkal gazdagabb, és erősebb játékosállománnyal rendelkező együtteseket győztük le, és Magyar Kupát nyertünk egy nagyon erős Szeged ellen. A Győr egy fantasztikus közösséget alkotva a nagy lehetőség küszöbén pszichésen is olyan erős lesz, hogy a játékosok Görbicz Anitáért, a dicsőségért, a sikerért küzdve pótolni tudják majd őt.

handball.hu: A héten két napon át Veszprémben edzenek a lányok. Nem terveztek valami közös összetartást a fiúkkal?
Mocsai: Jómagam meg fogom nézni a készülődésüket. Mi az első bajnoki döntőbeli mérkőzésünket pénteken vagy vasárnap játsszuk, tehát mindenképpen látni fogjuk őket, és mind edzőkollégámmal, mind pedig szeretett, volt válogatottbeli játékosaimmal találkozni fogok.

handball.hu: Ha úgy adódna, még tanácsaiddal is segítenéd őket?
Mocsai: Ezek a játékosok és az edző jelenleg olyan jellegű atmoszférában élik az életüket, a napi edzésmunkájukat, amelyhez csak támogatólag, biztatólag lehet hozzászólni. Nem hiszem, hogy egy kívül lévő ember a szakmai munkába bele tudna szólni. Négy-öt európai kupadöntővel a hátam mögött, ha megkérdeznek, azért nyilvánvalóan elmondom a véleményemet, de nem hiszem, hogy ezt igénylik, hiszen járják a maguk útját. Ez pedig így van rendjén!

© handball.hu