Konkoly Csaba: Olyan csatát nyertünk ma meg, ami feljogosít minket arra, hogy két mérkőzésen dőljön el a Bajnokok Ligája kupájának sorsa. Ezt így is terveztük, ilyen szempontból pedig maga az esemény is jól alakult. Rácáfoltunk arra az állításra is, miszerint hatvan percen át nem bírjuk a Viborg tempóját. Szervezett taktikai támadójátékkal és határozott védekezéssel sikerült ellenfelünket a könnyű gólszerzésben megállítani. A felállt fal ellen óriásit alkotott a védelem és Pálinger Kati együttesen. Tudat alatt is, és a gyakorlatban is készültünk rá, hogy több embernek kell Görbe teljesítményét összeadnia. Ez volt az alap, amit megingathatott volna Kovacsics Anikó kiválása, viszont erre is készültünk: második irányítóként Hornyákot és Tomorit is be tudtuk vetni, Herr Anita pedig jobblövőként és védekezésben is pályán tudott lenni, tehát ismét a csapategységet emelném ki. Amikor nem ment a tervszerű játék, improvizáltunk, s ebből is jól jöttünk ki.

Kovacsics Anikóval már beszélgettünk, vigasztaltuk, de nem aggódunk érte. Remélem, hogy az EHF illetékesei visszanézik a meccs ezen momentumát, és nem lesz ennek semmilyen következménye. Jurack ugyanis a maga rutinjával rásegített a piros lapra, mert amúgy egy inkább a vállat ért ütés nem lett volna több egy szimpla kiállításnál. Ugyanez történt nem sokkal utána velünk is, de egyáltalán nem így ítéltek...

Tomori Zsuzsa: Az elejétől kezdve éreztük, hogy van itt keresnivalónk, mert jól megfogtuk a Viborg lerohanásait, Pálinger pedig a két átlövőjüket teljesen kikapcsolta. Sokan kérdezték, hogyan éreztem magam, mikor szinte összevertek - nekik is azt válaszoltam, hogy nagyon jól, sőt! Életem egyik legjobb, fantasztikus hangulatú meccse volt, nem is éreztem az ütéseket. Különleges élmény volt az is, hogy Csaba megkért, lőjem én a hétmétereseket, mert még soha nem csináltam ilyet, főleg nem BL-döntőben!

Ma és holnap örülünk az eredménynek, aztán ugyanúgy készülünk, mintha kikaptunk volna, nem bízzuk el magunkat. Kedden és szerdán a Veszprém Arénában edzünk négyszer. Igaz, még így sem ez a hazai csarnokunk, de hát ma sem otthon játszottunk, és mi lett a vége...

Vérten Orsolya: Taktikailag felkészültünk a Viborgra, ez látszott a játékunkon. A védelmünk nagyszerűen működött, Pálinger Kati pedig csodásan védett. Ellenfelünk főleg arcra ütött, ezért kapott ennyi kiállítást, de ez benne van a sportágban, hiszen ez nem balett vagy kosárlabda. Mi nagyon sokat edzünk, rengeteget futunk, úgyhogy az volt a taktikánk, hogy úgyis végig bírjuk erőnlétileg a meccset. Mi talán valamivel lazábban álltunk ki a pályára, de mivel a dánok otthon voltak, bizonyítaniuk kellett volna, hogy jobbak nálunk, és kicsit talán nagyképűek is voltak. Amikor megindultak volna, mindig akadt valaki nálunk, aki gólt tudott lőni nekik. Jómagam az egész idényben éreztem, hogy valami nagy dologra készülünk, remélem, jövő szombaton ez megvalósul...

Dániai csoda, ETO-módra

© handball.hu