"Ha jól emlékszem, huszonegy évvel ezelőtt a Richards-gyár úgy döntött, a jövőben nem támogatja a női kézilabdát Győrben, ám az akkori városi vezetés segített abban, hogy a helyi vállalkozókkal összefogva megmaradjon a megyeszékhelyen a női szakág. Győri Sportközpont SE néven kezdtük, s – 1991-től már ETO-ként – a kiesés széléről jutottunk el előbb a dobogó alsó fokáig, majd időről-időre előrehaladva bajnokságot és Magyar Kupát nyertünk. Közben a nemzetközi porondon is letettük névjegyünket, többször döntőt játszottunk az EHF-kupában és a KEK-ben. Sajnos nyerni egyik alkalommal sem sikerült, de egy vereséget leszámítva én nem voltam csalódott. Persze jó lett volna, ha az egyik serleg hozzánk kerül, de én azt vallom, hogy hosszú ideig ott lenni a legjobbak között sokkal jobb érzés annál, mint ha egyszer kifutott volna egy jó eredmény. A tartós jó szereplés mögött ugyanis tervszerű, következetes munka áll" – kezdte Vanyus Attila, aki hozzátette: mind szakmai, mind gazdasági vonalon igyekezett a legmegfelelőbb embereket megtalálni.

"Véleményem szerint egy klub irányítása több, mint egy feladat, ez hivatás, vagy inkább hitvallás. Nem csak a sportágat, de az adott klubot is szeretni kell, mert így lesz igazán elhivatott az ember. Én tulajdonképpen a születésemtől ETO-drukker vagyok, a kézilabdán és a focin nőttem fel. Bevallom, más klubot nem is tudnék irányítani – noha voltak megkeresések –, de nem mennék innen el. Ez ugyanis már csak azért sem lenne sportszerű a részemről, mert egy másik egyesületet nem éreznék ennyire magaménak. Az ETO nőikézilabda-szakosztályára nyugodt szívvel mondhatom, olyan, mintha az édesgyermekem lenne, s vasárnap este végérvényesen felnőtté vált" – fogalmazott a klub első embere, aki az utánpótlásra alapozta a munkát, s az idő mindenképpen a döntés helyességét igazolta.

"Mikor kezdtük, jó, ha ötven-hatvan gyerek kézilabdázott. Ma hatszáz fölötti a gyerekek száma, s a bő két évtized alatt olyan gyémántokra leltünk, mint Pálinger vagy Görbicz" – folytatta a klubelnök. "Persze a felnőtt csapatnál szükség van a klasszisok igazolására, s úgy gondolom, az esetek legnagyobb százalékában nem is nyúltunk mellé."

Az idei szezonban – most már bevallja – Vanyus Attila sem hitt abban, hogy döntős lesz a csapat.

"Nem tagadom, az Ikast elleni hazai vereség után, mikor Aurelia Bradeanu bejelentette, gyereket vár, én sem gondoltam, hogy idáig jutunk. Pedig alapvetően mindig is pozitívan gondolkodtam, de ha ezt állítja valaki abban a pillanatban, megkérdőjelezem az értelmi képességeit. Szerencsére a lányok rám cáfoltak, s egy óriási siker küszöbére értek" – mondta a szakvezető.

A kérdés már csak az, hol rendezi a visszavágót a klub.

"Borkai Zsolt polgármester, a klubunk elnöke korábban azt mondta, nem szeretné, ha nem Győrben lenne a finálé, elvégre ritkán jut el idáig magyar csapat. A realitás azonban az, lehet, hogy mégis "albérletben" kell játszanunk. A Magvassy-csarnok biztosan nem felel meg az európai szövetség feltételeinek, s az egyetemi csarnok sem a legjobb ilyen rendezvényre. A játékosok és a szurkolók sem támogatják, hogy utóbbi helyen játsszunk. A legvalószínűbb helyszín az ötezer néző befogadására alkalmas Veszprém Aréna. Egy biztos, ha ott lesz, mindent megteszünk azért, hogy a fantasztikus szurkolóinknak, amilyenekhez foghatók nincsenek még Európában, segítsünk, hogy ne kelljen lemaradniuk erről a hatalmas élményről" – mondta végezetül a klub ügyvezetője.

Forrás: www.kisalfold.hu