Tavaly nyáron azzal vágtunk neki a bajnokságnak, hogy kiharcoljuk a bentmaradást, illetve - mivel rájátszásos a bajnokság - már az alapszakaszban szerettünk volna egy olyan helyet biztosítani magunknak, ami nyugodt folytatást ígér. Így az alapvető célunk, ki nem mondott vágyunk már megtestesült, hiszen a nyolcadik helyen zártuk az alapszakaszt. Ezt egyáltalán nem volt könnyű elérnünk, hiszen rögtön a bajnokság kezdetén a felmerült anyagi nehézségek miatt kénytelenek voltunk székhelyet váltani, és Derecskéről Nyíradonyba költöztünk a csapattal. Minden megváltozott: a megszokott a környezetünk, a nevünk. Ez, ha nem is meghatározó módon, de mindenképpen rányomta a bélyegét néhány szereplésünkre, de a szíves fogadtatás és a minden igényt kielégítő környezet megtette a hatását, hiszen magabiztosan tudtuk teljesíteni a kitűzött célunkat. Mindenképpen el kell mondanom, hogy az előző év helyszínét és a derecskei szurkolóközönséget nem felejtettük el, és mindig a szívünkben maradnak. Örömteli, hogy Nyíradonyban is kialakult egy állandó közösség, amely egész évben, otthon és idegenben is buzdította a csapatot, ami egy másik nagyon fontos tényezője volt a lelki motivációnknak.

Felmérve az első osztály mezőnyét, mindenki előtt világosan látszik, hogy a csapat játékerőben, játéktudásban a középmezőny egyik tagja lehet. Ezt, ha nem is könnyen, de elértük. Hogy miért nehezen, annak soka oka van, ide tartozik a csapatszerkezet átalakulása, hiszen nyáron öt csapattag, ebből négy állandó kezdő játékos távozott. A helyükre érkező játékosok többségében jól megoldották a feladatukat, itt kiemelném Sopronyi Anettet, aki teljes mértékben pótolni tudta, sőt felül is múlta a távozott Kocsik Vikit, hiszen jelenleg a góllövőlista élén áll. Összességében a fiatal csapatnak tudható be az is, hogy sokkal szélsőségesebben - néha lámpalázasan - teljesít, ez nemcsak egymást követő meccseken jellemző, hanem akár egy mérkőzésen belül is, gondolok itt elsősorban a végjátékra, bár a tavalyi összetétellel is megvívtuk ezt a fajta küzdelmet, és sok esetben lett döntetlen az eredmény a biztosnak látszó győzelem helyett. Fejlődés már látható, viszont ennek a beérése egy több éves folyamat eredménye, részben az együtt elvégzett munkára, részben a játékosok tapasztalatára alapozva.

Ősszel érezhető volt, hogy a jó kezdés után megtorpantunk, a kezdeti sikereket vereségek követték, elszállt a csapat önbizalma, és csökkent a teljesítménye, amit a Vác, illetve a Pécs elleni idegenbeli találkozók sikeres megvívása után sikerült visszaszereznünk. Megbízható pontszámmal, tizenkét mérkőzésből tizenegy ponttal vártuk a januári folytatást, ami aztán nagyjából a terveknek megfelelően alakult, bár számítottam pontra a Békéscsaba elleni itthoni mérkőzésünkön, illetve a Kiskunhalas ellen idegenben is. Elhoztunk viszont pontokat az akkor még egyáltalán nem kicserélődött Dunaferr otthonából, illetve bravúrnak számít, hogy itthon le tudtuk győzni a Székesfehérvár együttesét. Elmondható, hogy voltak hiányaink, és voltak pluszaink. Összességében közel a terveknek megfelelően szerepeltünk, az év elején legjobb esetre számolva húsz-huszonegy pontot terveztem, ebből tizenkilenc megvalósult, ha nem is lehetünk elégedettek, a terveknek megfelelően szerepeltünk az alapszakaszban.

A támadójátékunk az alapszakasz folyamán kiemelkedő volt, átlagosan harminc gólt lőttünk mérkőzésenként, kreatívabb és gyorsabb lett, köszönhetően elsősorban Sopronyi Anett és Sütő Edina érkezésének, illetve Kudor Kitti játéka is sokkal színesebbá vált, nagyot javultunk a variálhatóság tekintetében. Több gyors indításból elért gólt szereztünk, sokat foglalkoztunk a taktikai elemekkel, ami érezhető is volt. Ezzel szemben a védőjátékunk színvonala csökkent a tavalyihoz képest, amikor is megbízhatóbb és kiegyensúlyozottabb teljesítményre volt képes védekezésben a csapat. Nehezen találtam meg azt a folyamatosan jól teljesítő belső négyest, amellyel kevesebb kapott góllal tudtuk volna a bajnokság alapszakaszát befejezni. Általánosságban elmondható, hogy kisebb-nagyobb ingadozásokat leszámítva elégedett voltam a csapat teljesítményével.

Az élet úgy hozta, hogy a bajnokság utolsó fordulójában azzal a Váccal találkoztunk, akit az őszi szakaszban hazai pályán nyolc gólos hátrányból tudtunk legyőzni, így értelemszerűen mindenki egyfajta revansot várt a mérkőzéstől, nem beszélve arról a tényről, hogy a találkozó egyben a nyolcadik hely sorsáról is döntött. Nagy örömömre szolgált, hogy a csapat a kezdeti idegeskedését levetkőzve, nagyon meggyőzően hozta ezt a mérkőzést. Kiválóan játszottunk, mind védekezés, mind támadás terén. Magabiztosan hoztuk a meccset, melynek köszönhetően a középmezőnybe jutottunk. Hozzáteszem: ebben, hogy most itt tartunk, nem ez a mérkőzés volt egyedül döntő, hanem az a munka, amit egész évben elvégeztünk. Megfelelő számú, jó és változatos tréninget tudtunk végrehajtani, nagy hangsúlyt fektettünk a futó- és erőnléti edzésekre, illetve sok egyéni és taktikai tréningre is sor került.

Az alapszakasz és a rájátszás között van egy viszonylag nagyobb szünet, amiben folytatjuk a szakmai munkát, erőnléti és taktikai edzésekkel, illetve két edzőmérkőzéssel is, hiszen április 8-án, szerdán délután Nagybányára utazunk, míg április 10-én pénteken a DVSC-Aquaticum együttese látogat hozzánk egy közös edzőmérkőzésre, ahol elsősorban a taktikai elemeken lesz a hangsúly, nem a játékon, így ez utóbbi nem is lesz nyilvános.

Április 18-án megkezdődik a hat mérkőzésből álló rájátszás, ahol mindenképpen fontos, hogy továbbra is jó formában szerepeljünk. Nyugodtabban vehetünk részt a küzdelemben, hiszen az alapvető célkitűzést teljesítettük, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem teszünk meg majd mindent a jobb helyezések eléréséért.

Forrás: www.nyiradonykezilabda.hu