handball.hu: Az ETO elleni első találkozón lázas beteg voltál. Milyen állapotban, formában vagy most?
Mörtel Renáta: Sajnos rossz időpontban betegedtem le, hiszen nagyon szerettem volna játszani a Győr ellen. Utána a Podgorica és Valcea ellen szerepeltünk a Bajnokok Ligájában, s ezeken a találkozókon szerencsére jól ment a játék. A betegség elmúlt, ám a románok elleni meccs előtt megfájdult a vállam. A válogatott orvosa, Dr. Balogh Péter szerint begyulladhatott. Most normálisan edzek, mindent csinálok, amit a többiek, de ha továbbra is ilyen fájdalmaim vannak, annak injekciós kezelés lehet a vége. A vasárnapi meccsen azonban nem hinném, hogy gátolni fog a játékban, olyan magas lesz az adrenalinszintem.

handball.hu: Mennyire bízik a csapat egy esetleges ETO elleni győzelemben?
Mörtel: Tudjuk, hogy nem mi vagyunk a meccs esélyesei. Annak ellenére, hogy már teljesítettük a kitűzött célt, a hátralévő mérkőzéseinken nem feltartott kézzel lépünk pályára, mindenképpen a maximumot fogjuk adni. Ha egyenrangú partnerei szeretnénk lenni az ETO-nak, mindannyiunknak száztíz százalékot kell teljesítenie. Az, hogy tét nélkül játszunk, nem azt jelenti, hogy nem fogunk koncentrálni, harcolni, mert nagyon szeretnénk egy izgalmas meccset hozni. Papíron akár még a legjobb négy közé jutásra is van esélyünk, ennek érdekében jövő héten mindenképpen nyerni szeretnénk Podgoricán, persze sok múlik azon is, hogy az ellenfeleink közül ki hogyan szerepel majd.

handball.hu: A Krimnél képzeled el a jövődet, vagy szóba jöhet egy esetleges klubváltás is?
Mörtel: Amikor ide igazoltam, három éves szerződést szerettek volna kötni velem, de részemről erről szó sem lehetett. Nem tudhattam előre, hogy hogyan fogom magamat érezni, mennyire válok be, mennyire illeszkedek be a csapatba. Így 1+1 éves szerződést kötöttem, amiből az első év idén nyáron jár le, s április elején ülünk le tárgyalni a folytatásról. Amikor Ljubljanába jöttem, az első három hónapban nehéz volt, nem ment jól a játék sem. Nem szívesen jöttem el a Dunaferrtől, ráadásul rögtön külföldre. Utána azonban szerencsére helyreálltak bennem a dolgok, tisztábban láttam a helyzetemet. Most már úgy gondolom, hogy jól döntöttem. Szeretek itt lenni, megszoktam az új életet, s nagyon kedvesek a csapattársaim is. Tudom, ha Triffa Ági nem marad itt, én pedig igen, egyedül maradok.

handball.hu: Valóban annyival nehezebb egy légiós helyzete, mint egy hazai játékosnak?
Mörtel: Bizony, nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz. Egy külföldinek mindig többet kell teljesítenie, mint egy itteni kézilabdázónak. Ha egy meccsen jól játszottál, nem biztos, hogy kezdő leszel a következő találkozón, folyamatosan próbálják forgatni a csapatot. Igaz, idén nem olyan bő a Krim kerete, és a cseréink szinte mind tizennyolc év körüli játékosok. Az elején még furcsa volt, hogy hiába dobtam mondjuk öt gólt az első félidőben, lecseréltek, hátha a váltótárs hozzá tud tenni még ötöt. Először azt hittem, hogy valamit elrontottam, vagy nem tartottam be a taktikát, de aztán rájöttem a miértre, és a többiek is megerősítették, hogy ez itt így zajlik.

handball.hu: Milyen érzés visszatekinteni előző klubodra, a Dunaferre, amely kritikus helyzetbe került?
Mörtel: A szívem szakad meg, hogy egy ilyen múltú csapat ilyen sorsa jutott. Rá pár hónapra, hogy kijöttem Szlovéniába, arról volt szó, hogy esetleg januártól visszatérnék a Dunaferrbe. Közben azonban egyre érkeztek az aggasztó hírek arról, hogy nincs rendben az anyagi helyzet. El vagyok képedve, hogyan tudott egy ilyen klub idáig jutni. Nem is értem, hogy lehet valamit így tönkretenni… El sem tudom képzelni az NB I-et a Dunaferr nélkül. Az is valószínű, hogy tűzoltásra senki sem ad pénzt, úgyhogy jövőre is nagyon nehéz lesz az együttes helyzete. Remélem, hogy azért minden rendbe jön. Amikor ott játszottam, sokszor elmondtam, hogy milyen fantasztikusan érzem magam, hiszen az a közösség, ami pillanatok alatt körém került, ahogy a többiek befogadtak, amilyen teljesítmény nyújtottam, azt mind nekik köszönhetem.

handball.hu: Visszatérnél-e még a Dunaferrhez a jövőben?
Mörtel: Ha valami csoda folytán pár év múlva ismét régi fényében tündökölhetne a csapat, akkor mindenképpen.

„Okulnunk kell a kinti hibáinkból”
Nem lett maradandó károsodása

© handball.hu