- Hogyan derült ki, hogy baj van?
- Már régen fel kellett volna gyógyulnom a mellhártyagyulladásomból, ám csak nem akartak elmúlni a tünetek. Anyukámmal úgy gondoltuk, nem várhatunk tovább, mindenképpen lépnünk kell, ezért felkerestünk egy tüdőgyógyászt, aki a leleteimet látva vizsgálatokra küldött. Ezek eredménye nem lett jó, majd a CT és MR is kimutatta a problémákat. Tulajdonképpen nagyon gyorsan történt minden, egy hét alatt derült fény az egészre.

Igazából annyira nem éreztem mindennapjaimban a betegséget, és az orvosok nem kis meglepetéssel nyugtázták azt is, hogy saját lábon jöttem be a kórházba. Nagy szerencse, hogy ilyen korán felfedezték, mert sokkal nagyobb baj is történhetett volna. Csütörtök este jöttem be a sürgésségire, ahol azonnal ágyba fektettek, és rögvest megkezdődtek a kezeléseim. Jelenleg a kardiológián vagyok, és kapom a véralvadásgátlót; pozitívan gondolkodom, és remélem a legjobbakat. Mindenképpen a teljes felgyógyulás az elvárásom önmagammal szemben.

- Mennyire ijedtél meg, amikor kiderült, hogy ilyen súlyos betegséged van?
- Nem tudom szavakkal elmondani… Amikor visszahívtak a CT-ből, már tudtam, hogy ez nem jelenthet jót.

- Mivel biztatnak az orvosok?
- Azt mondják, teljesen fel lehet ebből épülni. Jelenleg is keressük a betegség kialakulásának okait. Az embólia a bal alsó tüdőlebenyemet érinti, ami tulajdonképpen a jobbik lehetőség. Pillanatnyilag szigorúan ágyban kell maradnom, nehogy további problémák adódjanak.

- Mennyi ideig leszel várhatóan a fehérvári kórház lakója?
- A kezelőorvosommal hétfőn fogok beszélni. Az biztos, hogy még legalább három-négy napig ágyban kell maradnom, de remélem, egy hét múlva már sokkal jobban leszek, és akkor talán hazamehetek majd.

- Gondolom, sokan megkerestek, hogy segítsék átvészelni ezeket a nehéz napokat…
- Igen, rengetegen biztatnak. Rokonok, távoli ismerősök, volt és jelenlegi csapattársaim egyaránt jelezték, hogy velem vannak.

Forrás: fkc.hu