Nézzünk kicsit a kulisszák mögé, ki az, akinek annyit köszönhet ez a sportág!

handball.hu: Kezdjük a legközelebbi eseménnyel: milyen tapasztalatokkal zárult a legutóbbi dabasi torna?
Szabella Sándor: Rengeteg pozitív visszajelzéseket kaptam a két külföldi csapattól éppúgy, mint a magyaroktól. A Fradi vezetőedzője, Elek Gabi azt mondta, hogy nagyon sok ilyen kaliberű felkészülési mérkőzésre lenne szükségük, de a hazai bajnokságban erre nem nagyon adódik lehetőség, pedig ezek szolgálják csak igazán a fejlődést. Konkoly Csabi meglátása is az volt, hogy mindig olyan mérkőzéseket kellene, és olyan hőfokon játszani, amelyek a BL-összecsapásokra a leginkább felpörgeti a lányokat.

handball.hu: Az ilyen visszaigazolások mennyire adnak Számodra bizonyosságot abban, hogy jó úton jársz?
Szabella: Én is úgy működöm, mint a cirkuszi ló, aki ha megcsinálja a gyakorlatot, akkor kap az idomártól visszajelzésként egy szem kockacukrot. Nekem a kockacukrom az edzők, és persze maga a közönség, akiktől a legközvetlenebb jelzéseket kapom. A hétvégi dabasi torna az eddigi egyik legjobb hangulatú kupa volt mind nézőszámban, mind a szervezésben. A helyiek rendkívül kedvesek voltak, sokat segítettek, lesték minden kívánságunkat. Talán ez annak is köszönhető, hogy ilyen kategóriájú klubcsapatok nem jártak még náluk. Már most kijelenthetem, hogy biztosan lesz még folytatása ennek az együttműködésnek!

handball.hu: Összesen hányadik kupa-szervezésednél tartasz?
Szabella: Korábban nem mindig az én nevemet viselték a tornák, melyeknél már aktívan közreműködtem. A Vasasnál már négy-öt évvel ezelőtt szerveztünk különböző szponzorok nevei alatt futó megmérettetéseket. Jómagam sosem ragaszkodtam ahhoz, hogy így hívják a tornákat, csak hát amíg az embernek nem kis pénze, lelkesedése, fáradsága van benne, addig szerintem nem önzőség, ha szeretném, ha a családom ilyen pozitív hírnévvel kerülne be a köztudatba. Szerény számításaim szerint a tizenötödik kupánál tartunk.

handball.hu: Nagyjából mennyi időbe telnek az előkészületek?
Szabella: Úgy lehet mondani, hogy szinte tizenkét hónapos, folyamatos elfoglaltságot jelent, hiszen állandóan résen kell lenni. A jövő augusztusi rendezvényekre például már most aktív szervezkedések, jelentkezések, tárgyalások folynak. Hála Istennek, végre eljutottunk már arra a szintre, hogy nemcsak nekünk kell "futnunk" a csapatok után, hanem minket is keresnek a klubok mind külföldről, mind pedig itthonról. Az együttesek szeretik időben bebiztosítani a programjukat. Egy profi csapat azt gondolom, egy fél évre simán tudja előre kalkulálni, tervezni az életét. Az ilyen hozzáállású alakulatok adják nagyjából a résztvevők nyolcvan százalékát, míg a maradék huszat azok, akik picit későn kapnak észbe. Ha tudunk nekik helyet szorítani, akkor természetesen nagyon szívesen látjuk vendégül őket is, vagy legfeljebb kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy egyik következő tornán várjuk őket szeretettel.

handball.hu: A kétnapos konstrukció miatt ragaszkodsz a négycsapatos felálláshoz?
Szabella: Azt hiszem, ez egy jól bevált dolog. A résztvevők sem igazán szeretik az ennél hosszabb megmérettetéseket, és nehéz a közönség érdeklődését is három napon keresztül fenntartani, megmozgatni. Ha körbenézünk Európában, máshol sem nagyon találunk ennél hosszabb tornákat.

handball.hu: Előbb említetted, hogy van, mikor Téged keresnek meg a csapatok. Ellenkező esetben milyen elvek szerint vadászol a potenciális résztvevőkre?
Szabella: Általában nagyrészt a Bajnokok Ligájában szereplő alakulatokkal igyekszem feltölteni a mezőnyt, azon belül is a legjobb tizenhat élvez elsőbbséget. Szeretném, ha ez továbbra is így maradna: a világ élcsapatait szeretnénk ezután is elhozni Magyarországra. Emellett ha magyar edzője is van egy adott együttesnek, mint mondjuk Németh András vagy éppen Zsiga Gyula, az mindig egy plusz lehetőséget is rejt magában, mivel ők nyilván szívesebben érkeznek hozzánk. Ők pontosan ismerik a körülményeket, azt, hogy mennyire erősek a magyar csapatok, és hogy mire számíthatnak nálunk.

A fő válogatási szempont azonban mindig az, hogy az adott klub milyen játékerőt képvisel, mert hiába lenne egy tornán mondjuk jelen egy ETO, ha nem tudnék mellé három hasonló erősségű csapatot kiállítani, akkor magától értetődően a győriek is visszamondanák a részvételt. A külföldieknek is minden esetben az az első kérdésük hogy kik lesznek még jelen.

handball.hu: Van esetleg olyan csapat, akit már régóta szeretnél meghívni, de eddig nem sikerült elhozni?
Szabella: Van egy nagy kedvencem, a Viborg HK. Náluk sem az a probléma már, hogy nem akarnának ide jönni, hanem annyira sűrű a dán kézilabdaklubok menetrendje, hogy ilyenkor télen egyszerűen nem fér bele nekik egy túra. Nyáron nagyobb eséllyel hívhatjuk őket, de eddig még nem jártunk sikerrel. Folyamatos levélváltásban vagyok jelenleg is velük, és bízom benne, hogy előbb-utóbb összejön az álom.

Az aktuális csúcsnégyesnek egy Győr-, Hypo-, Valcea- és Viborg-részvételű tornát tartanék. A Viborgon kívül a felsorolt csapatok mind jártak már nálunk az elmúlt években, különböző felállásban. A dán csapatok közül a Randers ugyan volt már vendégünk, de hát az ugye nem ugyanaz a kategória.

handball.hu: Mivel foglalkozol, mikor éppen nem kézilabda kupákat szervezel?
Szabella: Sokan tudják már rólam, hogy természetesen nem a tornák bevételéből élek (nevet). Egy családi vállalkozást üzemeltetünk, amiről bátran mesélek, nem szégyellem. Másfél évvel ezelőtt kiköltöztünk Spanyolországba, és a cégünk fő profilja a vadászatszervezés. Spanyol vadászokat hozunk Magyarországra, és vendégeink között nagyon sok, kézilabda klubot vezető ember fordult, fordul meg. Úgy is fogalmazhatok, hogy egyik munka hozta a másikat. Volt olyan, hogy egy csapattal úgy kerültem kapcsolatba, hogy edzőjének, vezetőjének, vagy éppen szponzorának szerveztünk idehaza programokat, kikapcsolódást.

Az egész most kezd kilépni a gyerekcipőből: a spanyol nőikézilabda-válogatott Eb-sikere felkapta számos ország, így a magyarok figyelmét is a spanyolok felé, hogy már nem csak férfi fronton kell ezzel a nemzettel számolni. Már most előrehaladott tárgyalásokat folytatok annak érdekében, hogy egy magyar együttes - egyelőre hadd maradjon név nélkül, melyik - a nyáron Spanyolországban edzőtáborozzon. Tervbe vettünk egy olyan dolgot is, melyre külföldön már számos példát láthatunk, hogy testvérklubokat keresünk, mely felöleli akár a csapatok közti játékosmozgást, akár a közös edzőtáborozásokat, vagy tornákon való részvételt.

handball.hu: Ha már a játékosok átigazolása kerül szóba, hogy látod, van-e keresetbeli különbség az ottani és a magyar lányok között?
Szabella: A spanyol bajnokságban van egy átlag 2500-3000 EUR-s fizetés a nemzetközi kupákban is induló együtteseknél. A topjátékosok ennél talán egy picivel többet vihetnek haza. Magyarországon tudjuk, hogy ennél jóval többet kapnak a klasszisok. Az elkövetkezendő félév szerintem megszabja majd, mennyire tudnak, akarnak az ottani alakulatok magyarokat leigazolni. Köztudott, hogy Európa többi országában ennél lényegesen többet lehet keresni, mint ott, de hangsúlyoznám a jelenleg-szót. Biztos vagyok benne viszont, hogy pont a nagyszerű Eb-szereplés miatt ilyen értelemben is fel fognak zárkózni a nagyobb európai klubokhoz.

handball.hu: Hogyan jött a kötődésed pont a kézilabdához? Játszottál Te magad is?
Szabella: Úgy tartja a mondás, hogy családi úton rendeltetnek el a dolgok. Az édesapám már negyven éve a Vasas sportklub alkalmazásában állt és áll, habár ma már nyugdíjasként tevékenykedik. Az ő indíttatása, munkája adta nekem is az első löketet. Jómagam is dolgoztam a Vasasban különböző pozíciókban. Gyerekként az Újpestben fociztam, és a sport iránti szerelmem szerencsére töretlenül megmaradt, a kézilabda iránti pedig végképp. Az a már-már valóban szerelemként aposztrofálható hobbi, ami ehhez a sportághoz köt, egyre inkább úgy tűnik, hogy mostantól végérvényesen több lesz számomra, a fentebb említett egyre több szállal való kötődés miatt is.

Igyekszem mindent megtenni azért, hogy a csapatok, akikkel kapcsolatban állok, csak korrektséget, és az ígéreteim százszázalékos betartását kapják tőlem. Törekszem továbbá mindig arra is, hogy a közönségnek megfelelhessek, bár mindannyian tudjuk jól, hogy ennél nehezebb feladat szinte nem is létezik. Ám az ember úgy tanul, úgy próbál okosodni és fejlődni, hogy természetesen odafigyel a közönség hangjára is.

handball.hu: Apropó, közönség: van egy állandó törzsszurkoló a tornáidon a kisfiad személyében. Említette már, hogy szeretné ezt a sportot űzni?
Szabella: Hála a Jóistennek, ezen már túl vagyunk olyan értelemben, hogy mindig úgy kell már őt szinte kiráncigálni a pályáról. Volt arra is példa, hogy úgy belefeledkezett a játékba, hogy javában zajlott már a bemelegítés, mire le tudtuk őt hozni. Talán a Kulcsár Anita Emléktornán néhányan látták is, hogy ő volt az egyik díjátadó, ami hatalmas élményt jelentett neki. Nagyon nagy szeretettel fogadta őt a közönség is, és az akkori aktuális első, a győri lányok is. Azt gondolom, hogy olyan dolgok történnek vele, olyan impulzusok érik, például hogy felülhet a csapatok buszára, vagy együtt ebédelhet Görbiczékkel - ahogy ő maga emlegeti, hiába mondom neki, hogy nem szép úgy, hogy Görbicz, hívja inkább Anitának -, melyek mind-mind elősegíthetik az ő elindulását a kézilabda világában. Az biztos, hogy ha így döntene, annak nagyon örülnék, de az ő választása kell, hogy legyen ez a lépés.

handball.hu: Térjünk egy kicsit földhöz ragadottabb témára: mik azok a költségek, melyeket szervezőként Magadra kell vállalnod?
Szabella: A csapatok nagy része saját busszal érkezik a helyszínre, és általában nem szoktak ezért pénzt kérni. A szállásokkal, az esetlegesen felmerülő programigényekkel, az étkeztetésükkel kell nekünk számolni, valamint adódhatnak olyan járulékos tételek is, melyekkel előzetesen nem tudunk konkrétan kalkulálni. Ilyen volt például a dabasi tornán a horvát Miranda Tatari orrsérülése, ami probléma megoldásánál a várandós feleségem segédkezett, aki a saját autónkba pattanva rohant a játékossal a kórházba. Innen is látszik, hogy igazi kis családi vállalkozásként veszünk részt az általunk szervezett kupákon is!

Amikor viszont repülővel érkezik egy meghívott együttes, akkor a reptértől-reptérig mindenről mi gondoskodunk. Vannak olyan helyek, ahol a csarnokbérlésért is fizetnünk kell. Általában mindennel együtt másfél-kétmillió forintba kerül egy-egy tornának a lebonyolítása, és nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ennek igencsak töredékét kapjuk vissza a jegybevételből.

handball.hu: Ha már a jegybevételnél tartunk: mi szerint kalkuláljátok ki a belépők árait?
Szabella: Ez mindig nehéz kérdés és nagy feladat. Akár Győrben, Dunaújvárosban, Dabason vagy Szombathelyen is van egy rendezvény, mindig kikérem a helyiek véleményét, sosem egyedül döntök, szabom meg az árakat. Az is nagyon érdekes, hogy Győrben két egymást követő évben rendeztünk tornát, és mindkettőn kétezer forintos jegyárak voltak. Az elsőn ennek ellenére kilátogatott ezerkétszáz néző, a másodikra pedig már csak alig két-háromszáz. Nem vagyok benne biztos, hogy mindig, minden esetben a jegyár a döntő befolyásoló tényező. Sokkal inkább azt gondolom, hogy az idén olimpia után voltunk, és a hazai közönséget az is visszatarthatta, hogy a pekingi játékok után a győri csapatból a legnagyobb nevek pihenőt kaptak a kupa idejére.

Egy-egy dupla meccses fordulóra kerülnek kétezer forintba a jegyek, vagyis egy mérkőzést már olcsóbban láthatnak a nézők, mint ha beülnek egy filmre a moziba. Nem tudom tényleg, hogy ez az összeg soknak vagy kevésnek számít-e, ez egy örök dilemma: van, akinek nagyon sok, és van, akinek nem annyira. Valamilyen szintű kiadások mindig vannak egy ilyen tornán, melyeket az imént soroltam, ebből is fakad, hogy ezeket próbáljuk a jegyárakkal összhangba hozni: ahol több a kiadás, ott magasabb a jegyár, illetve fordítva is igaz ez. Sokkal lejjebb nem tudjuk vinni az árakat, hiszen a résztvevő csapatok olyan kaliberűek, még ha felkészülési mérkőzésekről is van szó, hogy egyszerűen nem tudnánk vállalni a meghívásukat.

Jónéhány szurkolóval is személyes kapcsolatban vagyok, és az ő véleményüket is ki szoktam kérni ezekben a kérdésekben (is), és hallgatok is rájuk, hiszen nélkülük semmit sem érek, mert a kupák alaphangulatát ők adják, és az arról kialakult összképet nagyban ők formálják. Az "ezerfejű cézár" tüntethet a távolmaradásával, ugyanakkor piedesztálra is emelhet a lelkesedésével, a szurkolásával, mint láthattuk ezt Dabason is, ami ékes példája volt annak, hogy a jó kézilabdára - még ha csak egy felkészülési tornáról is van szó - nagyon vevők az emberek.

handball.hu: A jövő évben hány kupa megrendezésére készülsz? Mire számíthatunk?
Szabella: Az augusztusi győri, és a Kulcsár Emléktorna mellett szinte biztos, hogy a mostani kedvező fogadtatás és a dabasiak kérése alapján újra visszatérünk oda is. Már most egyeztettünk a csarnok üzemeltetőivel egy, az ideihez hasonló időpontról. Annyi fejlődés lesz 2008-hoz képest, hogy ha minden a terveim szerint alakul, akkor a nyári két kupa bővülni fog még eggyel. Több külföldi csapat is jelentkezett ugyanis nálam, hogy augusztusban Magyarországon fog edzőtáborozni, és igyekszik előre szervezni az akkori mérkőzéseket. Elképzelhető, hogy az időpont megfelelősége esetén ennek a plusz rendezvénynek is Dabas városa ad helyet.

Emellett az egyik magyar csapattal folynak a megbeszélések egy spanyolországi edzőtáborral kapcsolatban, és a spanyolok is igényelnének egy ottani tornát, melyre egy vagy két magyar együttest is meg szeretnének hívni. Ha ez összejön, akkor nagy valószínűség szerint ennek a helyszíne Alicante lesz, és július legvégén kerülhet rá sor, amikor már ott is legalább két hete zajlik a bajnoki felkészülés.


Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy a kézilabda társadalom minden tagjának, edzőknek, játékosoknak, szurkolóknak, sportvezetőknek szeretnék sikerekben gazdag, boldog új évet kívánni, és viszontlátásra a jövő évi rendezvényeinken!

handball.hu