Tizenhét év kézilabdázás után véget ért Györgyné Oblisz Anita pályafutása. Azaz mégsem. Aki ennyi időt tölt egy közösségben, egy csapatban, olyanban, amelyik természetesen mindig a sikerért küzd, nehezen szabadul.

- Én nem is nagyon értem, hogyan lehet magányosan úszni, futni versenyszerűen. Nincs társ, nincs játék. Valóban rengeteg gyönyörű élménnyel rendelkezem. Mostani csapatomban, a DAC-ban egy-egy jól sikerült mozdulat, gól hasonló szívmelengető érzést jelent. A kézilabda sokszínű, változatos. Más sportágat elképzelni sem tudnék.

Úgy történt, hogy egy év tamási vendégjáték után minden abbamaradt. Majd a DAC-ból jött az invitálás: az NB II-ben szükség lesz Oblisz Anitára. S miután megtudta, hogy Sáriné Kocsis Erzsébet és a másik régi társ, Pálffy Zsuzsa is játékra jelentkezik, hát persze hogy nem mondott nemet ő sem. A végén azután egyedül maradt. Augusztus óta a hazai mérkőzéseken átlövőként néz farkasszemet az ellenféllel. Immár a huszonegyedik góljánál tart, ebből tizennyolc akciógól.

- Először a Dunaferr együttesében is átlövőként szerepeltem, majd a későbbi vezetőedzőmtől, Kiss Szilárdtól a védekezésben kaptam feladatot. És most megint dobálhatom a gólokat a DAC-ban. Hát azért tudom, mehetne jobban is. Férjemtől, György Lászlótól meg is kapom a kritikákat.

- Már bocsánat, milyen alapon. Laci, aki szintén remek átlövő volt annak idején, tudtommal már egyáltalán nem döngeti a kapufát, pedig megtehetné...
- Hát ez az. Időnként nosztalgiakupákon lép csak pályára. De elfogadom a kritikáját. A pálya széléről lát engem, s különben is ért hozzá. Eleinte nagyon komoly izomlázzal küszködtem, minden edzésre most sem tudok elmenni. De nagy szívvel, lelkesen játszunk, fiatalok, néhány volt dunaferres ifista és az idősebbek egyaránt. Bár visszafelé vezetjük jelenleg az NB II Déli csoportjának tabelláját, de bízom benne, hogy a tavaszi szereplésünk jóval eredményesebb lesz, mert lassan-lassan összekovácsolódik a kis csapatunk. Remekül érzem magam ebben a társaságban. Nem pénzért, a kézilabda varázsáért csinálom én is. Most például magunk veszünk majd mezt, s a tagdíjat is pontosan fizetjük.

Persze Anita és László, ha nem dobálja a gólokat az anyaegyesületben, akkor is a Dunaferr csapatai mellett szorgoskodnak. György László a férficsapat edzője, de a fiatalokkal is foglalkozik, Oblisz Anita Rebeka megszületéséig (a hercegnő már másfél éves) a Dunaferr NK irodájában tevékenykedett.

- Örültem a lehetőségnek, mert így a lányok, a csapat mellett maradhattam. Rebeka pedig, remélem, magától választja majd a kézilabdát. Motiváljuk egy kicsit, már adtunk a kezébe egy labdát. A tizenhat éves fiunk, Krisztián kézilabdázott, de őt inkább taszította a csarnok hangulata. Jelenleg testépítéssel foglalkozik, nagy lendülettel. Én pedig addig játszom, amíg csak bírom, és örömet ad.

Forrás: Dunaújvárosi Hírlap