"Szorgalmas, jó mentalitású, tehetséges játékos. Alázattal teszi a dolgát. Kiváló csapatember." Akit egy edző így jellemez, azt rövidesen a szurkolók is megkedvelnek.

Szűcs Viktóriáról, a Dunaferr női kézilabdacsapatának beállójáról nyilatkozta a fentieket edzője, Imre Vilmos. Immár két hónapja dolgozik az ezüstérmes csapatban, s néhány edző- és bajnoki mérkőzés után látszik, a szakvezető a rövid jellemzéssel nemcsak a szakmai kvalitásokhoz ért, hanem jó emberismerő is egyben.

- Általános iskola, a Pécsi TÁSI és ifiben, felnőttben pedig a PEAC voltak kezdetben az állomásaim. Utána a kiskunhalasi csapatba kerültem. Ott négy évet játszottam, majd következett egy év a Goldbergernél, és most itt vagyok. Új edzők, új helyszín, új lehetőségek, a szakmai fejlődés adottságai, ezek motiváltak engem a váltásban. Kiderült, hogy Imre Vilmosnak tavaly tetszett a játékom, és egyszer csak szóltak: Kellek! Persze, hogy örömmel és nagy izgalommal mondtam igent. Egy bajnoki ezüstérmes csapat hívott!

- Vagyis ezt a lehetőséget nem lehetett kihagyni...
- Huszonhét éves vagyok, így nekem egy igazi nagy dobást jelent a Dunaferrben játszani. Éreztem, élni kell ezzel a lehetőséggel, és nagyon jól érzem magam itt. Ez egy remek társaság, ahol hamar családtag lettem. Nekem nagyon fontos a kézilabdázáson, a szakmán kívül a jó hangulat, hiszen szinte egész nap együtt vagyunk.

- Mindig beálló volt? Ez egy birkózó, harcos poszt...
- Sokáig irányítóként játszottam. Most viszont háttal állok a kapunak, és valóban benne vagyok a darálóban. Ám szívesen végzem a feladatomat ezen a helyen is. Mondhatom, a Goldbergernél és a Dunaferrnél végzett munka közt ég és föld a különbség. Még az elején tartok, így fel kell vennem az itteni ritmust, ismerni kell a társak mozgását, hiszen egészen másképp alakul itt a védekezés, de már kezd minden összeállni. Ez a fiatal csapat egyébként azért lesz jobb a réginél, mert hatványozottan küzd mindenki a másikért. A lelkesedés visz előre bennünket, s hozni fogjuk az eredményeket. Nekem szerencsém van, mert értem nemcsak Dunaújvárosban, hanem Pécsen is szorítanak!

---

„Nem ismertek még ki az ellenfelek!”

Balogh Barbara gólerősen játszik ebben az idényben. Ez annak is köszönhető, hogy - Borbás Rita távozásával - első számú beállóvá lépett elő a Dunaferr NK-ban.

- Szemfülesebb, bátrabb, gólerősebb, mint például a tavalyi idényben.
- Több lehetőséget kapok a bizonyításra, jobban együtt élek a játékkal. Emellett a társaimmal is jobban összeszoktunk, a mérkőzéseken jól kijön a lépés!

- Ennyire számít az, hogy Ön az első számú beálló?
- Természetesen. Nagy lökést adott már a főiskolai világbajnokság is. Ott egyedül voltam erre a posztra, bizonyítanom kellett, nem volt mese. Megpróbáltam a legtöbbet kihozni magamból, egyre jobban lendületbe jöttem, ami önbizalmat adott. Azóta tart ez a forma, mondhatni, megy minden magától. Persze még nagyon sokat kell javulnom!

- Milyen visszajelzést kap a csapattársaitól, az edzőjétől?
- Minden mérkőzést kielemzünk a találkozók után. Szóba kerül az is, hogy mi volt a jó, mit kell majd másképpen tennem. Bátorítanak a társaim is, ami nagyon számít a meccsen. Együtt örülünk egymás góljainak, ami csodálatos érzés.

- Melyik mérkőzést emeli ki, amelyen jól játszott?
- A Győr elleni felkészülési találkozókat. A győri és a dunaújvárosi kupán is elfogadható teljesítményt mutattam. A bajnokcsapat ellen mindig élmény játszani, különösen akkor, ha jól megy a kézilabda nekem is és a csapatnak is.

- Jobban odafigyelnek már Önre az ellenfelek?
- Ezt nem tudom, de tény, nem ismerték még ki igazán a játékomat.

- Milyennek látja csapata, a Dunaferr bajnoki esélyeit?
- Ez egy fiatal, hajtós csapat. Okozunk még meglepetést az ellenfeleink számára! Még mindig hullámzó ugyanakkor a teljesítményünk, amire oda kell figyelnünk. Törekednünk kell arra, hogy egyre kevesebb időt pazaroljunk el a rossz játékra!

Forrás: dh-online.hu; dferrhandball.eu