Magyar-komplexussal küzdő oroszok
2008. augusztus 21. 7:57 © handball.hu
Román szomszédainkkal ellentétben az orosz sportsajtó (vagy legalábbis annak kézilabda iránt érdeklődő része) egyáltalán nem becsüli le a magyar válogatottat, és korántsem tartja egyszerűnek a csapatuk előtt álló mai feladatot – Dán Róbert írása.
Nem tulajdonított különösebb fontosságot az orosz-magyar csoportmeccsnek a sports.ru internetes portál sem, ahol a negyeddöntők előtt így írtak rólunk: „Mint mindig, a magyar csapat most is rejtély; az is lehet, hogy a koreaiaktól és tőlünk elszenvedett súlyos vereség csak szándékos álcázás, miután már amúgy sikerrel megvalósították a kitűzött minimális célt… Úgyhogy előre megjósolni a románok elleni negyeddöntőjük kimenetelét lehetetlenség”.
A „Csak sport” hírügynökség már röviden csak annyit írt, hogy „a franciák elleni meccset leszámítva a többi negyeddöntőn az eleve esélyesebb csapatok meggyőző fölénnyel győztek”.
A franciák elleni rémálomszerű elődöntő még óvatosabbá tette a csapat jövőbeli esélyeiről jósolni szándékozókat. Trefilov a meccs után egyértelműen fogalmazott: „A nagy orosz lélek segített minket ehhez a győzelemhez, már csak azért is, mert ezen kívül semmiben nem múltuk felül az ellenfelünket. Támadásban botrányosan, szégyenteljesen sokat hibáztunk. Fegyelmezett játék a pályán – na, az még nyomokban sem volt… Maguk is látták, hogy mi történt az utolsó húsz másodpercben. Körülbelül ugyanúgy ment minden az egész meccsen”.
Itt Trefilov arra utalt, hogy Poltorackaja húsz másodperccel a vége előtt felelőtlenül rálőtte a labdát a kapura, ahelyett, hogy őrizte volna az eredményt. (A lövést Nicolas védte, és utána még volt egy rövid támadásra lehetősége a franciáknak.) Emiatt az ajándékba adott labda miatt valóságos össztűz zúdult az irányítóra az orosz médiában.
„Poltorackaja megmutatta nekünk a nagyszerű orosz lélek kevéssé vonzó oldalát” - írta vitriolosan a sports.ru pekingi tudósítója. Ma Trefilov mindenesetre megvédte játékosát: „Az igaz, hogy amikor láttam, hogy Poltorackaja mit csinál, a fejemet fogtam, de nemcsak a fejemet, nyúltam én mindenhova… Ám az is igaz, hogy ő is csak be akarta biztosítani a győzelmet, ami aztán nem sikerült neki. Hála istennek, győztünk”.
Érdekes összefoglaló jelent meg a Szport-Ekszpressz szakírója, Vlagyimir Mozsajcev tollából a Zvezda honlapján: „A meccs után ott álltam az újságíróknak fenntartott zónában, és láttam, ahogy a lányok több mint fele hangosan zokogva jön ki a teremből. A boldogság könnyei – de nagyon drága árat fizettünk érte… Legyünk objektívak: a csapat ma rosszul játszott, ugyanakkor fantasztikus odaadással és győzni akarással küzdött. Ami Poltorackaját illeti, a végén szerintem ő sem tudta már, hogy miért csinálta, amit csinált… Valahol ettől szép a női kézilabda”.
Nagyon figyelemre méltó az is, amit a cikk befejező részében a mai elődöntőről ír: „Az elődöntőben a magyarokkal játszunk. A csoportmérkőzések során velük volt talán a legjobb meccsünk, de ne áltassuk magunkat ezzel. Először is: van hiba a játékunkban épp elég. Másodszor: a magyar csapat a negyeddöntőben nagyon magas színvonalú játékkal verte a románokat. Ezen kívül azt se felejtsük, hogy a legutóbbi világbajnokságon ahhoz, hogy a magyar csapatot legyőzzük, éppen olyan hőstettre volt szükség a részünkről, mint amilyenre tegnap, a franciák ellen…”
Mit tehetünk ehhez hozzá? Talán csak azt, amit az orosz csapat kapusa, Inna Szuszlina nyilatkozott rólunk a múlt heti mérkőzés után: „Ma a magyarok két kulcsjátékosa rossz napot fogott ki… Úgy látszik, talán nekik is van valamennyire ’orosz-komplexusuk’, tehát tartanak tőlünk. Viszont azt valószínűleg nem tudják, hogy nekünk meg ’magyar-komplexusunk’ van, tartunk tőlük mi is”.
Erre mit mondjunk? Valami ilyesmit eddig is sejtettünk, de most, hogy az oroszok csapatkapitánya beszélt róla, úgy vesszük, hogy ez immár tény: nem szeretnek velünk játszani. Ma mindenesetre meglátjuk, hogy ez mit fog jelenteni a gyakorlatban, a pályán.
Oroszországi tudósítónktól
Következik Oroszország