A feladat a fontos
2008. július 11. 12:44
Rapatyi Tamás hazajött. Szívesen tette. Az egykori dunaújvárosi játékos, edző nagy kanyarokat tett meg, és most a Dunaferr nőikézilabda-csapatának másodedzője.
- Amikor Imre Vilmos megkérte, legyen a segítője, még nem tudta, hogy a közeljövőben egyedül gyakorol majd a csapattal...
- Valóban később dőlt el, hogy Vili megy az olimpiára. Viszont naponta, folyamatosan beszélgetünk, készítjük a gyakorlások tervezetét. Annyiban azért nagy felelősség ez a helyettesítés, hogy nemcsak magamnak dolgozom, hanem a távollévő vezetőedzőnek is. Ami mégis könnyebbé teszi a magányosságomat, az az, hogy teljesen megegyezik a szakmai véleményünk, ars poétikánk. A kézilabdában azonos Vilivel a felfogásunk. Csak két példa: kemény védekezés és gyorsaság. De az olimpia alatt is tartjuk egymással a kapcsolatot. Egyszer ő volt az én főnököm, egyszer én az övé, s ez a közös tevékenység immár tizenkét évvel ezelőtt kezdődött. Ami pedig az ifjúsági csapatot illeti, bár még nem ismerem a játékosokat, de velük is az eddigi eredményes munkát szeretném folytatni.
- Neves játékosa, jobbszélsője volt annak idején a Dunaújvárosi Kohásznak. Minden utánpótlás-korosztályban elérte a válogatottságot. Hogyan lett edző?
- Remek társakkal játszottam: Kolics, Takács, Vura... S a felejthetetlen nagy élmény, amikor feljutottunk az első osztályba. A főiskolán pedig minden eldőlt. Mocsai, Hajdu és a többi tanárom maradandó emléket hagyott bennem. Kellett a sport továbbra is, hogy az adrenalin-szintem az egykori kézilabdázónak megfelelő legyen. Nem lehet ezt abbahagyni.
- Legutóbb Hódmezővásárhelyen dolgozott szakvezetőként, s jött az invitálás...
- Ez jókor érkezett. Hódmezővásárhelyen már az ottani légkör miatt nem akartam maradni. Most pedig csakis előre nézek. Pokolian nehéz hónapok következnek. Szerintem mindenre rányomja majd a bélyegét a válogatott olimpiai szereplése. A siker a Dunaferrnek is nagy lendületet adhat a többi jelentős próbatételhez.
Forrás: Dunaújvárosi Hírlap